4. feladat
Nézze meg a következő videót! Próbálja meg a két álláspontot ütköztetni! http://www.hir24.hu/kultura/2014/05/31/hirado-tenyleg-magyar-orokseg-a-rovasiras/
Magyarázat, megjegyzések Szakács Gábor szavaihoz:
– Szakács Gábor megismétli azt, amit Friedrich Klárától fentebb már idéztünk (véleményemet ld. a fenti magyarázatban)
– „a rovásírás a Föld legrégibb írása” (nála már 18-20 ezer éves - jóval a piramisok megjelenése előtti),
– „a kínai a magyar rovásírás lerontott változata”, a kínaiak „ha megmaradtak volna a rovásírásnál, akkor nem kellene ötezer jelet tudniuk”
– „azért tudják megtanulni a magyarok, mert minden magyar hangra van rovásbetű”
–Szakács Gábor az évtízezredeken átívelő „szkíta-párthus-hun-avar-magyar folyamatosságban” hisz
–Vásáry István sajátos humorral áll a kérdéshez
– „A rovásírás a magyarsághoz köthető, de a magyar identitásnak sose volt része. A középkorban, reformkorban bizonyos körök megpróbálták azzá tenni, s a 21. században is ez történik”
– „Ártalmatlan passzió, amíg nem próbálják meg a magyar világkép szerves részévé tenni, hogy aki ezt nem így gondolja, nem ismeri, az nem jó magyar”
–Vásáry István szerint az ősi rovásírás türk eredetű, a székelyek ősei vándorlásuk során vehették át az alapokat tőlük és használták már az Árpád-korban is. Csak a székelyek használták, a magyarság soha”
A kialakult betűírásokra az a jellemző, hogy minden hangra van egy betű. A kínai írás eredetileg képírás jellegű volt, ebből alakult ki a szójeles írás. A betűírás kialakulását a kínai nyelv sajátosságai is nehezítik. A kínai nyelv izoláló nyelv, az egyszótagú szavak megkülönböztetésére a hanglejtést használják. Ezt az írásnak is jelölnie kell: a kínai jelek egyik eleme a kiejtéssel kapcsolatos, a másik a szó értelmét jelzi. Ettől nagyon különbözik a magyar rovásírás, amely betűírás. Nehezen képzelhető el, hogy egy betűírás később átalakuljon szójeles írássá vagy képírássá.
A „szkíta - párthus - hun - avar - magyar” folytonossággal az a probléma, hogy ez nem vezethető vissza 18-20 ezer évvel ezelőttre. A régészeti emlékek tanúsága szerint a szkíták a Kr. e. 8 - 4. században éltek, a párthusok a Kr.e. 4. századtól a Kr. u. 9. század között, tehát ha feltételeznénk is a folytonosságot, akkor is legfeljebb a Kr.e. 8. századtól tehetnénk. Persze, azt is meg kellene akkor tudnunk magyarázni, hogy területileg hogyan tudnánk „összehozni” őket a Kárpát-medencébe, miután Szkítia határa nyugaton a Kárpátok, keleten a Kaukázus, délen pedig a Fekete-tenger volt; Párthia a Kaszpi-tengertől délkeletre fekvő tartomány; ez volt az egész egykori Perzsiára kiterjedő Párthus Birodalom magja.
A szkíták, hunok nyelvéről keveset tudunk, mert nyelvi emlékek alig maradtak fenn, s azok is főleg személy- és méltóságnevek. (ld. feljebb)
„A hun törzsszövetség soknyelvű volt, a vezértörzs nyelvéről pedig nagyon különböző vélemények születtek: sokan gondolják csuvasos típusú töröknek, más inkább az iráni szakához közel állónak véli, ismét mások szerint elképzelhető, hogy Attila törzse a szibériai ket (jenyiszeji osztják) nyelvet beszélte”. (Sándor, 2013)
http://tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3041&id=178522
Az avarok nyelvének jellegéről sincs semmilyen bizonyíték, nem tudjuk, hogy török, mongol vagy magyar nyelvet beszéltek volna, mivel nincs avar nyelvemlékünk. Az avar korból rovásírásos feliratokat ismerünk, de ezeknek nincs általánosan elfogadott olvasatuk. A fennmaradt személy- és méltóságnevek alapján pedig nem lehet egy nyelvre vonatkozóan következtetéseket levonni.
A párthusok nyelvéről már sokat tudunk: „A párthust nagyjából a Kr.e. 4. század és a Kr.u. 9. század között beszélték, de még ezután is használták a manicheus egyházban szakrális nyelvként. (A manicheus vallás buddhista és keresztény elemeket vegyített.) Rengeteg nyelvemléke maradt fenn: több tízezer osztrakon (írott cserépdarab), királyfeliratok, tekintélyes mennyiségű manicheus irodalom. Lejegyzésére sémi eredetű írásokat: arámit, vagy palmyrait alkalmaztak. (Palmyra szíriai város.) Mindezek alapján a szakembereknek egyértelmű, hogy a párthus indoeurópai nyelv, minden ókori és mai iráni nyelvvel igen könnyű bizonytani rokonságát nyelvtana alapján. Az iráni nyelvek között a párthus nyelv legközelebbi rokona a középperzsa. A párthus forrásokban az iránin kívül más (altáji, finnugor stb.) hatás nem mutatható ki. A párthus királynevek is iráni eredetűek (Arsak/Arszakészfiatal hős, Tirdád/Tiridatész=Tir (isten) által teremtett, Mihrdád /Mithridatész/=Mithra (isten) által teremtett, Ardaván/Artabanosz = Igazsággal felruházott, stb.)”. (Sárközy. 2013 http://tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3338&id=260413).