23. feladat
a) Beszélje meg a padtársával, milyen lehetőségei vannak a nyelvtan- és az irodalomórák összekapcsolásának!
b) Olvassa el a következő szöveget (Szabó 2013 alapján), beszélje meg a padtársával, egyetért-e a leírtakkal! Mivel tudná kiegészíteni a szöveget?
A nyelvtan és az irodalom összekapcsolása különösen a stilisztika tanításakor egyértelmű: a nyelvtanórán érdemes szót ejteni a szépirodalmi stílusról. A nyelvtanórák bevett gyakorlata az is, hogy egy-egy nyelvi jelenséget szépirodalomi példák segítségével mutatnak be a tanárok. Mivel azonban az irodalmi szövegek gyakran éppen azáltal érnek el hatást a befogadóban, hogy felrúgják a nyelvi és kommunikációs szabályokat (pl. inverzió a mondatszerkesztésben, a hétköznapitól eltérő metaforák, metonímiák használata), irodalmi idézetek ilyen jellegű felhasználása nem minden esetben tűnik a leghatékonyabb megoldásnak.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az irodalmi nevelés nyelvi nevelés is egyben, hiszen az irodalom egyik alapvető jellemzője a nyelviség. Különösen fontossá válik a nyelv a kortárs irodalomban: a posztmodern – Heideggerre és Derridára visszavezethető – úgynevezett nyelvi fordulatával a nyelv teremtő, performatív jellege került a középpontba (Bókay 1995). A nyelviségre való intenzív reflektálás, a nyelvi játékok, az élőbeszéd beemelése a szövegbe, a többféle beszédmód és nyelvi kód egymás mellett szerepeltetése a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalom sajátsága is (Lovász 2011). A kortársnak tehát mindenképpen helye volna az anyanyelvi nevelésben, hiszen a nyelvi játékok a grammatikában is felhasználhatók képességfejlesztésre.
c) Írók, költők gyakran fejtik ki véleményüket a magyar nyelvről. A következőkben Illyés Gyula Magyar beszéd című munkájából olvashat egy részletet. (http://www.dia.pool.pim.hu/html/muvek/ILLYES/illyes02251/illyes02312/illyes02312.html) Hogyan mutatná meg diákjainak, hogy Illyés érvelése nyelvészeti szempontból nem tartható? Beszélje meg a padtársával!
„A magyar nyelv természeténél fogva az egyszerűséget és a világosságot kívánja. Nem minden nyelv ilyen. Vannak nyelvek, amelyek nem is annyira az észhez, mint inkább az érzelmekhez akarnak szólni. Vannak még csavaros, sőt köntörfalazó természetű nyelvek is.
A magyar nyelvnek a maga sajátos természete onnan van, hogy kialakításában vajmi kevés része volt az alkuszoknak, kereskedőknek, fiskálisoknak s más efféle csűrő-csavaró beszédű embernek. Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar.
Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. Akiknek nem volt rejtegetnivalójuk egymás előtt. Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre.”
d) Keressen a nyelvről szóló idézeteket az interneten! Vizsgálja meg, a bennük kifejtett gondolatok egyeznek-e a mai nyelvtudomány álláspontjával!