1.
Figyelje meg, hogy a víz, tűz, út, kéz szavak toldalékolt alakjában hogyan változik a szóbelseji magánhangzó hosszúsága! pl.: tűz: tüzet, tüzes de: tűzről, tűzre. Mi a szabály? Tud még ilyen szavakat mondani?
Magyarázat: Az ősmagyar kor végéig, kb. a 11. századig szavaink magánhangzóra végződtek. (A finnugor nyelvek közül a finn nyelvben még a mai napig így van ez a magánhangzóra végződő fogalomjelölő szavak esetében. Ez a szabály olyan erős, hogy azok a jövevényszavak, melyek az átadó nyelvben mássalhangzóra végződnek, a finn nyelvbe bekerülve analogikusan kapnak egy -i magánhangzót (pl. bussi, computeri, chekki, bankki …) E magánhangzók lekopásával „rövidebb” lett a szó, s ezért egy ún. „pótlónyúlás” következett be. Így lett a *vizü > víz; * tüzü > tűz. Azok a ragok, melyek már az ősmagyar korban megvoltak, a régi, ún. teljes tőhöz járultak (vizet, tüzet, kezet), azok, amelyek később alakultak ki, azok pedig az új szótári tőhöz (csonkatőhöz) kapcsolódtak (vízben, kézből, tűzre).
2.
A magyar helyesírás egyik alapelve a szóelemzés. Hol van a szóhatár az alábbi pároknál? Meg tudja indokolni, hogy miért?
Nem kedvelem a sajtot ~ sajtót.
A levesbe gyakran teszek borsot ~ borsót.
Eltörött a karom ~ karóm van.
Magyarázat: Összefügg a szóvégi magánhangzók lekopásával. A szó végén lévő, s lekopott magánhangzók egyrészt mindig rövidek voltak, s a ragozás során az ősi esetragok előtt megjelennek az eredeti tővégi magánhangzók. Ebből következik, hogy a ragok előtt lévő hosszú ó, ő mindig a szótő része, a rövid magánhangzó (o, ö) pedig az ún. előhangzó/kötőhangzó - ami sok esetben az eredeti tővégi magánhangzó volt, s ami lekopott.
3.
Szabály: A szó végén mindig hosszú az ó, ő (kivéve no, nono és a hö) , s általában hosszú az ú, ű. Mi a különbség az áru ~ árú között? Miért írjuk az egyiket hosszúval, a másikat röviddel?
Magyarázat: Az ómagyar kor közepén (13. század végén) a szó végén álló hosszú magánhangzók mind megrövidültek. Mivel az ó, ő hangok csak a 14. században alakultak ki nyelvünkben, ezeket nem érintheti a rövidülés. Ez a szabály olyan erős nyelvünkben, hogy az újonnan átvett jövevényszavaknál is érvényesül: autó, televízió, póló, euró. A mai magyar nyelvben lévő hosszú magánhangzók később alakultak ki vagy diftongusból (a magánhangzók lekopása miatt szó végére került w, ŋ, γ vokalizálódásából és az előtte lévő magánhangzóval való összeolvadásából keletkezett diftongusokból (pl.: kő, tő, betű vagy a jövevény-szavak végződtek hosszú magánhangzóra (kávé)). A szó végén található ú, ű hangok általában a 13. század után alakultak ki diftongusból vagy a tőhöz kapcsolódó képző egybeolvadásából. (pl. kő, hosszú).