A székely rovásírásos emlékek írásmódja nem egységes. Legalább négyféle rovásírást tudunk megkülönböztetni. Egyrészt a kora székely rekonstruált abc-t, a Telegdi-féle rovásírást, a Forrai-féle mai magyar rováskészletet és a sehová sem sorolható, ma leginkább elterjedt rovásbetűket.
a) A kora középkori székely írás
Rekonstruálása Sándor Klára nevéhez köthető. Az általa rekonstruált abc 34 írásjegye valószínűleg nem egy korból származik. A jelkészleten megfigyelhető a grafikai egységesítés nyoma: az ábécé alaprétegét a 11-13. század során azért egészíthették ki újabb elemekkel, hogy minél pontosabban illeszkedjen a magyar hangrendszerhez (ilyen volt a c, zs, v, ty fonéma is). A gy hang jelölése (a d jeléből alakították ki) arra utal, hogy a jele nem korábbi a 13. századnál. (A 13. század előtt a gy hang még dzsj -ként hangozhatott). Ha a 13. század előtt alakult ki volna a gy jele, akkor nem a d-ből, hanem a cs jeléből alakították volna ki. Az írás jobbról balra haladt. A magánhangzók közül eredetileg csak a hosszúakat és a szóvégieket jelölte. A fejlődés folyamata: először jelölik a rövid magánhangzókat, kivéve az a, e hangokat. Ezután megjelenik az e hang jelölése, majd az a hangé is. Ezzel egyidejűleg eltűnik a hosszú - rövid magánhangzók jelölésének megkülönböztetése. A mássalhangzók kettőzését sem jelölték. „A székely betűk a 17. században jelentősen módosulni kezdtek a tollal írás következtében: a kézírásban megjelentek a kerekebb formák és a vízszintes vonások is, mert a latin betűs íráshoz szokott kéz másképp vezette a vonalakat” (Sándor 2014 : 139). Az írás kezdetben valószínű, hogy a kiejtést tükrözte, a szavak lejegyzésekor nem jelölték a morfémahatárokat (teccik írása a tetszik helyett). Később a latin írás hatására megjelenik a szóelemzés elve szerinti írás. Jellemző volt a ligatúrák használata is, ez lehet, hogy a latin nyelv hatására alakult ki, mert a türk-típusú rovásírásokra nem jellemző. A latin betűs írásból eredeztethető az is, hogy az i és a j, ill. az u és a v formája azonos A szavak elválasztására gyakran pontot használtak. A k hangra két jel volt, mint a türk típusú rovásírásokban.
A korai emlékek betűalakjain látszik, hogy „rótták”, a formák kialakításakor kerülték a vízszintes vagy a köríves alakzatokat. A 17. századtól megjelennek a kerekebb formák és a vízszintes vonások, egyrészt a latin írás hatására, másrészt, mert már nem róják azokat.
A székely rovásírásos emlékek többsége túl rövid ahhoz, hogy akár a bennük alkalmazott betűkészletet, akár a készítésükkor érvényes szabályrendszert rekonstruáljuk.
b) 15. sz-i rovásírás
A Nikolsburgi ábécé Mátyás király udvarához kötődik, és ma már tudjuk, hogy egy Pencsicei Fülöp nevű morva férfi készítette. Tudjuk, hogy kapcsolatban állt a királyi udvarral, résztvevője volt az 1487-es párizsi küldöttségnek, amit Filipecz János vezetett, aki Mátyás bizalmasa és Pencsicei földije volt. A Nikolsburgi ábécé 47 betűt és ligatúrát tartalmaz, s egyik érdekessége, hogy alá lemásoltak egy héber ábécét is a latin mellett. Nyilván az adta az összefüggést, hogy a két írás azonos irányt követ. Az ábécében nincs külön jele a hosszú magánhangzóknak, ugyanakkor megkülönbözteti a két k hangot az utána következő magánhangzó minősége szerint.
A Nikolsburgi ábécével azonos jeleket tartalmaz a Bolognai rovásemlék is, mely a székely írás leghosszabb emléke. Az emléket egy Magyarországhoz sok szállal kötődő itáliai polihisztor, Luigi Ferdinando Marsigli[1658-1730] másolta le egy fadarabról. Ez az egyetlen olyan jelentős székely rovásírásos emlék, melyet „róttak”. Marsigli minden bizonnyal a gyergyószárhegyi ferences kolostorban másolta le. Vélhetőleg az ott eltemetett Kájoni János[1629-1687] hagyatékának lehetett része, mert tőle két ábécé-t is ismerünk, és azt is tudjuk, hogy a ferences hagyatékban még további írásemlékek is voltak, tehát a székely írás valahogy kapcsolódott a ferencesekhez.
A Bolognai rovásemlék tulajdonképpen egy naptár, a nem mozgó egyházi ünnepeket tartalmazza, de nem mutatja az év minden napját. Kis vonalkákkal jelölték az ünnepek között, hogy a következő jeles nap milyen messze esik.
A naptár ünnepeiből arra lehet következtetni, hogy készítői magyar ferencesek voltak. A 15. század végén keletkezhetett az eredeti, az általunk ismert másolat pedig1690-ben.
c) Telegdi János Rudimenta-ja
1598-ban megjelent Telegdi János értekezése, amely a Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae címet viseli. Ez a tankönyvecske a korabeli szokásoknak megfelelően párbeszédes formában elmeséli, hogy mit kell tudni erről az írásról, és közöl egy ábécét is, ezen kívül írásmutatványokat, mint például a Miatyánkot. Bár ezt a könyvet csak későbbi hivatkozásokból és kézírásos másolatokból ismerjük - Sándor szerint (Sándor 204: 246) valószínűleg sohasem nyomtatták ki -, mégis nagy hatással volt a rovásírás elterjedésében. A későbbi magyarországi használatban a Telegdi-féle ábécé terjedt el, a nem Székelyföldön készült kéziratos emlékek lényegében mindig ezt is használták. Sándor Klára szerint „ a 17. századtól kezdve egyre-másra születnek azok az emlékek, amelyek szerzői már nem az autentikus székely hagyományból ismerték a székely ábécét, hanem Telegdi tankönyvéből.” (Sándor 2014:236.) „ … nagy szerepet játszott abban, hogy a székely betűket nem kellett a 18 -19. században megfejteni, mert hangértékük mindvégig ismeretes maradt.” (Sándor, 2014: 246.)
d) Forrai Sándor ábécéje
Forrai Sándor 1985-ben kiadott könyvében sorra veszi a székely írás emlékeit, a kezdeti emlékeket később egyre inkább bővíti, s „egyre kritikátlanabbul sorol a székely emlékek közé mindenféle írást és karcolásokat.” (Sándor, 2014: 309.)
A Forrai által megadott rovásírás abc-re főként a bolognai naptár ábécéje hatott. Jellemzője, hogy a mai magyar hangrendszerhez készült, minden betű egy hangot jelöl. Az írás iránya jobbról balra halad, bár megengedi a balról jobbra írást is, de ez - véleménye szerint - nem hagyománykövető. Jelöli a hosszúságot mind a magán-, mind a mássalhangzóknál. A szavakat szóközökkel választja el egymástól, az írásjelek ugyanazok, mint a latin betűs írásnál. A k hangra két jele van, megkülönbözteti a veláris és a palatális magánhangzó előtti k hangot ugyanúgy, mint a kora középkori székely írás. A dz és a dzs hangokat mint betűkapcsolatokat jelöli. A q, w, x, y jelölésére nincs jel Forrainál.
A székely rovásírásnak ma több formáját is oktatják az iskolákban illetve a Forrai-féle rovásíráskörben. Ezek közös jellemzője, hogy a mai magyar helyesírást követik (például a szóelemző írásmód is megjelenik ott, ahol a jelenlegi latin betűs helyesírásban), minden hangot jelölnek, azaz a magánhangzók és mássalhangzók hosszúságát is (bár ebben eltérések találhatóak), nem használnak ligatúrákat stb. Lényegében a mai latin alapú helyesírást használják, szinte csak annyi különbséggel, hogy más a betűk alakja, és jobbról balra írják. Friedrich Klára a kétféle k írásmódját is elveti. Az idegen szavakat, neveket is betű szerint írják le. A q, w, x, y jelölésére is van jel, bár hangsúlyozza, hogy az nem volt része a rovásírásnak.