A székely írás pontos eredete nem ismert, kialakulásának története még tisztázásra vár. Sándor Klára szerint valószínűleg a törökök megismerhettek egy, a szogd íráshoz közeli írást, s ebből fejlődhettek azok az írások, amelyeket ma ótörök írásokként ismerünk. A székely írás a török népek körében használt sokféle írással állhat közeli kapcsolatban, leginkább a nyugati türkök írásával. Ezt ismerhette meg a székelység és ez(eke)t használták, alakították tovább úgy, hogy a cirill és a glagolita ábécéből kölcsönöztek jeleket az ábécé hiányainak kiküszöbölésére. A kelet-európai sztyeppe leletei azt mutatják, hogy ezek az írások gyakran átalakultak, vagy hasonló írások a meglevők mintájára könnyen születhettek. Így jöhetett létre a székely írás is, mely ma ismert formáját a 13. század után nyerhette el. A kutatók úgy vélik, hogy a székelyek még a honfoglalást megelőző évszázadokban, a Kazár Birodalomban vehették át az ábécé alapjául szolgáló írásrendszert, amely valószínűleg valahol Kelet-Európában jöhetett létre.
Eddig tizenöt-húsz olyan emlék került elő, amely székely írással van írva. Ez azt mutatja, hogy nem lehetett túl gyakori a használata.
A székely írással kizárólag magyar nyelvű szövegeket jegyeztek le, és a székely írás korai, autentikus emlékei mind a Székelyföldről kerültek elő.
Nem tudjuk, hogy székely írás milyen funkciókat tölthetett be. Szamosközinél a titkosság biztosítása volt a funkciója. Az Isztambuli Felirat írójának is valószínű, hogy ez volt a szándéka, ezért nem latin betűkkel írt. A titkosírás funkció folyamatosan megmaradt, de a fennmaradt emlékekből arra következtethetünk, hogy a székely írás a székelyek egyik identitásjelző szimbólumává is vált. Az írás elsődleges szerepe inkább szimbolikus lehetett: annak bemutatása, hogy alkalmazója ismeri a székely betűket, és valamiért fontosnak tartja, hogy ezt a világ tudomására hozza.
Ez a szimbólumszerep azonban bonyolult átalakulásokon ment át („a székely etnikum tagja” kezdetből így jutott el – többek között – a „cserkészcsapat tagja” jelentéseken keresztül addig, hogy mára egyfajta, az utóbbi időben Magyarországon erősen jobboldali nemzeti érzés kifejezőjévé vált).
Sándor Klára szerint egyelőre a legcsekélyebb jele sincs annak, hogy a székelyek ábécéjüket valaha a kommunikáció hétköznapi eszközeként használták volna. Szerinte semmi bizonyítékunk nincs arra sem, hogy a székely ábécét a magyarság egésze ismerte volna, de még az sem biztos, hogy használata a Székelyföldön is széleskörű lett volna.
A mai kiadványokban szereplő, az iskolákban ma tanított, a helységnévtáblákon szereplő rovásírásra pedig erősen hatott a mai magyar helyesírás. A valódi rovásírásos emlékekben az írás a hangjelölő elvet követi, nem pedig a szóelemzőt, ráadásul pl. nem jelöli a mássalhangzók hosszúságát, a rövid magánhangzók csak a szó végén vannak következetesen jelölve. Ezzel szemben a rovásírás ma használt változata gyakorlatilag a helyesírással írt szavak transzliterációja, azaz lényegében csak a betűk alakját (és az írás irányát) változtatják meg.
Nézze meg az alábbi videót és a rovásírásról olvasottak alapján mondjon róla véleményt! www.youtube.com/watch?v=EQEWIQJVIgo
Az elemzéshez használja fel az alábbi cikket is a nyestről! http://www.nyest.hu/hirek/kilenc-kerdes-a-rovasirasrol Fejes 2011
