Napjainkban, a kompetenciafejlesztésen alapuló, új, osztatlan pedagógusképzés egyik központi kérdése, hogy mely tárgyaknak, problématerületeknek van létjogosultságuk a képzésben. A kreditszámok szorításában tervezhető, a hagyományokból merítő és új törekvéseket, szemléletmódokat és tudományos eredményeket is érvényre juttató képzés a neveléstudományok esetében is eddigi tantárgyaink és tartalmaink, módszereink és célkitűzéseink újragondolását kívánja. A neveléstudományi területek között a nevelés- és művelődéstörténet is helyét és funkcióját keresi a kompetencia alapú pedagógusképzésben.

Az új tanárképzési programban a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi és Természettudományi Karán a Nevelés- és művelődéstörténet szintetizáló jellegű, diakrón és szinkrón szemléletű, heti 2 órás, 2 kredites, kollokviummal záruló tárgy, a képzés 7. félévében. A neveléstörténet tanításának, kutatásának napjainkban csak úgy lehet megőrizni korábban kivívott rangját, helyét a képzésben, ha a tárgy (maga a tudományterület) tematikai, forrástani, módszertani értelemben folyamatosan gazdagodik, kiemelten forrás- és problémaközpontú, komparatív szemléletű diszciplínává válik. Ennek értelmében Pécsen hangsúlyozottan fontosnak tartjuk azt, hogy a nevelés- és művelődéstörténet kutatása és tanítása során:

• Történeti-antropológiai alap szükséges a kutatásokhoz, és a neveléstörténet művelődéstörténeti keretek között történő értelmezése.
• Szinkronisztikus, problématörténeti kutatásokkal kell ötvözni a diakrón vizsgálódásokat;
• Kiterjedt hatás- és recepcióvizsgálatokra van szükség;
• Forrásközpontú és forráskritikai megközelítés szükséges;
• A nem intézményesült nevelés (a szocializáció) történetére is figyelmet kell fordítani;
• A neveléstörténet-írásból korábban hiányzó társadalmi csoportokkal/népekkel is foglalkozni kell (nők, gyerekek, kisebbségek, Európán kívüli kultúrák stb.);
• Hangsúlyozottan fontos a tanári szakma, a szakmásodás történetének áttekintése;
• A nemzeti értékek feltárása és megőrzése mellett szükséges a világméretű és multiperspektivikus szemléletmód;
• Tanári előadások helyett törekedni kell arra, hogy az órákon a diákok is aktívan részt vegyenek a források összegyűjtésében és értékelésében, változatos tanulásszervezési módszerekkel teremtve számukra lehetőséget tanári kompetenciáik fejlesztésére.

A fejlesztendő kompetenciaterületek az alábbiak:

• A tanulói személyiség fejlesztése: a demokratikus társadalmi értékek, a sajátos nemzeti hagyományok, az európai kulturális és egyetemes emberi értékek elsajátítása.
• A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, interkulturális nevelési programok alkalmazása, együttműködés készségének fejlesztése.
• A szaktudományi tudás felhasználásával a tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése, az adott szakterületen szerzett tudás tantervi, műveltségterületi összefüggésekbe való ágyazása, tudományos fogalmak, fogalomrendszerek fejlődésének elősegítése valamint az egyes tudományterületek szemléletmódja és értekeinek megismerése.
• Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése, információ- feldolgozás, problémamegoldó gondolkodás folyamatos fejlesztése, az önálló tanulás képességeinek megalapozása.
• A tanulási folyamat szervezése: a tudásforrások célszerű kiválasztása, az új információs-kommunikációs technológia alkalmazása.
• A szakmai fejlődésben elkötelezettség, önművelés, a szakirodalom folyamatos követése, neveléstudományi kutatások végzése, saját munkához szükséges tudományosan megalapozott eszközök értékelése.

Ebben a kötetben, mely egyszerre kíván egyféle digitális tankönyvként, ugyanakkor a neveléstörténet főbb problématerületeit fókuszba állító kötetként segítséget nyújtani a diákok tanulásához, a szerzők a legfrissebb hazai és nemzetközi szakirodalom alapján, saját kutatásaikra is építve készítették el az egyes fejezeteket. Ezek tartalma kiegészül a felhasznált és a további ajánlott irodalmakkal, valamint olyan feladatok és projekt-ötletek kapcsolódnak hozzájuk, amelyek lehetőséget adnak az önálló kutatások megkezdéséhez éppúgy, mint a modern didaktikai módszerek érvényre juttatásához, elősegítve így a tanári kompetenciák kialakítását, fejlesztését az osztatlan tanárképzésben részt vevők esetében.