A digitális tankönyvek megjelenése
A tankönyvek megújulásával szemben támasztott elvárásokat nemcsak a didaktikai, módszertani változások (kompetencia alapú oktatás, kooperációra ösztönző munkaformák, életkori sajátosságok szem előtt tartása, a tanulók bekapcsolása a tanulási-tanítási folyamatba) inspirálták, hanem az egyre rohamosabb technológiai fejlődés is.
Már az 1995-ös Nat fejlesztési céljai között is megjelent az elektronikus információszerzés lehetőségeinek-, valamint az informatikai eszközök használatának kérdése. A 2007-es Nat-ban kiemelt szerepet kapott az informatikai eszközök használata; a számítástechnikai-alkalmazói ismeretek elsajátítása és bővítése, az infotechnológiai és infokommunikációs módszerek és eszközök megismerése, a médiainformatika, az információs társadalom, illetve a könyvtári informatika és az elektronikus vásárlás elsajátítása. Ahogyan a tankönyv fogalmának meghatározása, úgy a digitális tananyagok/tankönyvek fogalmának meghatározása is több szempontból történhet. A definíció megalkotása során a hordozó eszköz, a minőség, az interaktív jelleg, az újfajta didaktikai megoldások képezhetik a digitális tananyagok meghatározásának elemeit (Fischerné, 2009).
A tankönyvkiadók - a törvényi elvárásoknak és a felhasználói igényeknek megfelelően - a 2000-es évek közepén elkezdték a digitális tananyagok fejlesztését, azonban a közoktatásban csak az évtized végére jelentek meg nagy számban az interaktív táblákhoz készített tananyagok. A kezdeti kínálatnak minőségi és mennyiségi elemzésére vállalkozott egy kutatócsoport 2009-ben. A vizsgálat során kiderült, hogy a tankönyvkiadók összesített kínálatában minden tantárgy képviseltette magát, de egyik vizsgált tankönyvkiadó sem készített az összes tantárgyhoz digitális taneszközt. A kínálat a digitális tananyagok jellemzőit, célkitűzéseit, funkcióit tekintve rendkívül változatos képet mutatott. Az első csoportot azok a nyomtatott tankönyvek jelentették, amelyekhez kiegészítő anyagok, interaktív feladatok, animáció és videó gyűjtemények kapcsolódtak. A taneszközök egy következő csoportját a tantárgy független problémamegoldó, képességfejlesztő tananyag csomagok képezték, míg a harmadik csoportba azok a digitális tankönyvek tartoztak, amelyek a nyomtatott tankönyvek digitális formába konvertált változatai voltak, amelyek mind felépítésüket, mind tartalmukat tekintve nem különböztek a nyomtatott tankönyvektől. A vizsgált tananyagok fele offline módú eszközök voltak, amelyek jellemzően nem építettek az internetes információszerzés lehetőségére. Didaktikai jellemzőiket tekintve elsősorban hagyományos, oktatási formákat használtak. A valódi interaktivitás ritkán volt megfigyelhető, ebből adódóan a digitális tananyagok a beépített feladatellenőrző funkciókkal leginkább az önálló tanulást támogatták (Fischerné, 2009).
A kirajzolódó fejlesztési elképzelések kiadónként és műveltségterületenként eltértek és szerteágazónak mutatkoztak. A két fő irányt a tankönyv független interaktív segédanyagok és a digitalizált tankönyvek interaktív elemekkel történő kiegészítése jelentette. További dimenzióként jelentek meg az interneten elérhető digitális oktatási anyagok bázisai, amelyek azonban nem kötődtek tankönyvkiadókhoz.
2011-ben a kutatócsoport megismételte a vizsgálatot, a korábbihoz hasonló elemzést hajtott végre. A digitális tananyag kínálatban bekövetkezett legnagyobb változást az jelentette, hogy a tananyagok száma ugrásszerűen megnőtt az eltelt két évben. A tankönyvkiadók törekedtek az összes műveltségterület lefedésére. Így kiegyenlítettebbé vált az egyes tantárgyakhoz kapcsolt digitális tananyagok számának eloszlása. Megnőtt az internetes jelenlét, a kiadók a tankönyvekhez online feladatokat kapcsoltak, amely egyben a virtuális közösségépítés növekedő szerepét is jelentette (Fischerné és Molnár-Kovács, 2013).
A 2012-es Nat már részletesen írt a digitális kompetencia kiemelt jelentőségéről. Elvárásként határozta meg, hogy a tanulók magabiztosan, kritikusan és mindennapi életben (szabadidő, kommunikáció, tanulás, munka, művészetek, kutatás természetes részeként) használják az infokommunikációs technológiákat. A Nat előírásainak értelmében minden műveltségterület fejlesztésének része kell, hogy legyen a digitális kompetencia fejlesztése, elvárja tehát a digitális eszközökkel támogatott oktatás megvalósítását.
Ezt szem előtt tartva a kísérleti tankönyvek fejlesztése egyszerre halad a hozzájuk kapcsolt digitális, interaktív tartalmak fejlesztésével.
A rendszerváltást követő évtizedekben, a társadalmi és gazdasági változások hatására ismét szükség mutatkozott a tankönyvkoncepciók újragondolására. A tudásalapú gazdaság és a társadalmi igényekhez igazodó oktatási rendszer hatékonyságának egyik kulcsa a tudásközvetítő médiumok (tankönyvek, tudástárak stb.) megújítása, így szükségessé vált, hogy a tankönyvek is használhatóak legyenek a megváltozott környezetben. Ezen új tankönyveknek tanulóközpontú oktatási paradigmára kell épülniük, az európai trendeknek megfelelően pedig a kompetenciafejlesztésre is figyelmet kell fordítaniuk. Ahogy Kojanitz fogalmaz: „A pedagógiai munkával szemben támasztott követelmények, a korszerű infokommunikációs környezet létrejötte tartalmi, pedagógiai és technológiai szempontból is új típusú tankönyvek és taneszközök kifejlesztését teszik szükségessé." (Kojanitz, 2014. 4. o.) A fejlesztési koncepció értelmében a tankönyveknek adaptív értelmezési kereteket, megbízható referenciatudást kell biztosítaniuk, alkalmasnak kell lenniük a képességfejlesztésre, elő kell segíteniük a tanuló- és tanulásközpontú fejlesztési folyamatok megtervezését és megvalósítását, segíteniük kell a tanulókat a hatékony tanulási stratégiák és technikák elsajátításában, képesnek kell lenniük a különböző ismeretforrások közötti kapcsolatok megteremtésére és ezek használatának elsajátítására, a tanulás eredményességét biztosító megoldások adaptálására. A tankönyveknek a tartalom bemutatásakor és a tanulói feladatok során képesnek kell lenniük az előzetes tudás előhívására, az új ismeretek strukturálására, a tanulók aktivizálására, összhangra kell törekedniük a produktív és reproduktív tanulás között. Az IKT eszközök bevonása a tanulási-tanítási folyamatokba, a tankönyvekkel összhangban elősegítheti a személyre szabott tanulás megvalósulását, illetve ezzel együtt a differenciált oktatás feltételeinek megteremtését (Kojanitz, 2014).