4. 1850-től 1945-ig

 

A 19. század közepén, a magyar szabadságharc leverését követően kibontakozó oktatási reformok -, melyeket mindenekelőtt Bécsből kezdeményeztek - az iskolatípusok rendszerében, valamint a tantervek és természetszerűleg a tankönyvek terén is kisebb-nagyobb változásokat eredményeztek (Mészáros, 1989. 96. o.). A kiegyezést követően hasonló helyzet állt elő. A magyar oktatásügyet érintő reformok a tanintézményekben használt tankönyveket szintén érintették. A rendelkezésre álló források alapján jól feltárhatók az 1867 és 1903 közötti időszakot felölelő évtizedek (Eötvös József, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Csáky Albin és Wlassics Gyula miniszteri évei) oktatáspolitikai (a tankönyveket is érintő) jellemzői (Molnár-Kovács, 2013). A tankönyvek bírálatát szakemberek végezték el, s a tankönyv-engedélyezési/tankönyvbírálati rendszer a dualizmus egészében - néhány kisebb változástól/változtatástól eltekintve - azonos szempontrendszer mentén történt.

A dualizmus időszakában -, illetve azon túlmenően, egészen 1948-ig - megjelent hazai tankönyvállomány az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet - Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (röviden: OFI-PKM) 1980-as években kiadott kötetkatalógusai alapján széleskörűen feltérképezhető. E művek mindenekelőtt a népiskolai, líceumi, tanító- és óvó(nő)képzői, szakközépiskolai, középiskolai és gimnáziumi tankönyvekről nyújtanak (könyvtári) tájékoztatást (lásd Pozsár, 1985a, 1985b, 1987; Sasi, 1989a, 1989b; Bakonyi, Sasi és Tóthpál, 1989; Tóthpál, 1985, 1987, 1989).

A tankönyvek illusztrációiról, illetve képi világáról elmondható, hogy „a dualizmus kori tankönyveknek már szerves része az illusztráció, a szemléltető kép." (Mészáros, 1989. 116. o.). E képek azonban még fekete-fehérek voltak, viszont földrajz- és történelemtankönyvek térképmellékletei közt színes kartografikus képek is sorakoztak. A tankönyvi illusztrációk a szöveghez illeszkedtek, ahhoz kapcsolódtak, ugyanakkor a korszak történelemtankönyveiben főként csak a hangulatkeltő szerepük volt meghatározó (Bartos, 2000: 78. o.).

A Horthy-rendszer közoktatásügye alapjában véve az első világháború előtti állapotokhoz igazodott, azt továbbfejlesztve funkcionált. A két világháború közti időszak kultúrpolitikusait tekintve Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint tevékenysége kiemelt figyelmet érdemel. Klebelsberg Kunó 1925-ben felállította a Tankönyvügyi Bizottságot, mely többek között a magánkiadók tankönyveinek engedélyeztetésével, az állandó tankönyvbírálók jegyzékének összeállításával, valamint a korábban már engedélyezett tankönyvek felülvizsgálatával is foglalkozott. (Mészáros, 1989. 118-119 o.; Albert, 2006. 22-23. o.) Hóman Bálint az 1933/1934. tanévtől egységes tankönyvhasználatot írt elő az állami elemi iskolákban. A Horthy-rendszer idejéből összesen hat mérvadó tankönyvkiadót emelhetünk ki: a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdát, a Szent István Társulatot, az Athenaeum Könyvkiadót, a Lampelt, a Franklint, illetve a Debreceni Városi Nyomdát (Mészáros, 1989. 119. o.; Albert, 2006. 27. o.).