3. Sokarcú 20. század
Ezek után, a 20. század elején is tovább folytak azonban a viták a nők részvételi jogairól a felsőoktatásban, illetve a tudományos pályákon. Sokan képviselték még azt a szemléletet, hogy a nők testi-lelki sajátosságaik miatt kevésbé alkalmasak a tanulásra, és működésük fő tere a családi otthon. Az 1920-as évek jelentős, az oktatásügy és művelődés különböző területeit érintő fejlesztések azonban hoztak jelentős változásokat. A kultúrpolitikában a trianoni szerződés után uralkodó gondolattá vált az, hogy a magyarság megmaradásához emelni kell a műveltség szintjét. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a nőkkel kapcsolatosan így fogalmazott: „A magyar nőnek vannak egészen speciális szellemi tulajdonságai, amelyeknek kiképzéséről nem mondhatunk le, különösen most (...), amikor csak a magyarságban rejlő összes erkölcsi, szellemi és fizikai erők teljes kihasználása és megfeszítése esetén menthetjük meg ... hazánkat.". E gondolat szellemében született az 1926-os leányközépiskolai törvény, mely sokszínű iskolatípusokról határozott, s amely a magyar nőemancipáció egyik fontos állomása volt. Ebben kimondták azt, hogy a leányközépiskolákban szerzett érettségi bizonyítvány minden tekintetben egyenlő a fiúiskolaival, és hogy az egyetemeknek nincsen joguk megszorításokat alkalmazni a nők képzésével kapcsolatosan. Az 1920-as évek fiú- és leányközépiskolai reformjai azonban nem voltak hosszú életűek, az 1930-as években ugyanis a tanügyigazgatás az egységes középiskola koncepciója mellett állt ki.
1945-ben valósult meg az, a korábban csak követelésekben, elvi síkon élő törekvés, hogy a nők a politika területén is nyerjenek a férfiakkal egyenlő jogokat. Mintegy 3 millió nő kapta meg a választójogot (1939-ben csupán kb. 220ezren voltak az eme joggal rendelkező nők). Megszületett a 8 osztályos általános iskola, és a korábban 8 osztályos középiskolákat 4 osztályossá szervezték át. Ekkor 126 gimnázium és 47 leánygimnázium volt Magyarországon. Egy 1946-ban született törvénnyel - a hittudományi karok kivételével - valamennyi egyetem és főiskola kitárta kapuit a nők számára is. Ez azonban akkor csupán elvi lehetőség volt, a nők felsőfokú tanulmányait érintő nagyarányú változásokhoz évtizedekre volt szükség. (1949-ben a nők végzettségüket tekintve csupán 0,4 %-ban voltak felsőfokú végzettségűek, és 82,8 %-uk 8 osztálynál kevesebbet végzett. A férfiaknál ugyanezen adatok: 2,3 %, illetve 81,2 %.) 1948-ban a leányiskolákat is államosították.
Az 1950-es évek elején a technikailag gyengén fejlett országban, ahol hatalmas ipari üzemek létesültek és megindult a termelőszövetkezeti gazdálkodás, a nők tömegeit irányították sokszor válogatás nélkül mindenféle munkára, és hangsúlyos feladat lett a szakképzésük fejlesztése is. A dolgozó és tanuló nő képe mint követendő modell a vizsgált korszakban mindvégig nagy gondossággal került megjelenítésre a sajtóban és propaganda-anyagokban is.
Az 1950-es 60-as évek tanterveiben gyakran olyan megfogalmazásokkal találkozhatunk, melyek az egyéni különbségek megszüntetését irányozták elő. A nembeliség, a szexualitás, az egyéni tulajdonságok akkori háttérbe szorulása a „közösségi" ember nevelésének hangsúlyozásával magyarázható. Ugyanakkor tovább élt az a régi gyakorlat is (például a polytechnika oktatás keretei között), hogy a lányok számára némileg mást kell tanítani. Összhangban az akkori gazdasági-politikai törekvésekkel, a nőket nem csupán arra akarták felkészíteni, hogy „nőies" feladataikat (főzés, takarítás, gyermekgondozás, hímzés, varrás stb.) magas szinten ellássák, hanem arra is, hogy „férfias" dolgokban is álljanak helyt (fúrás-faragás, fémek megmunkálása, háztartási berendezések kezelése és javítása stb.). A fiúktól ellenben senki nem várta, hogy megismerkedjenek a háztartási munkák vagy a gyermekápolás adta feladatokkal.
Az oktatás történetének dokumentumai alátámasztják a szociológusok és közgazdászok 20. század második felében végzett, nőkkel kapcsolatos kutatási eredményeit: a női lakosság lehetőségei, tanuláshoz, művelődéshez való és egyéb jogai Magyarországon is jelentős mértékben kiszélesedtek, ám mindezzel együtt járt kötelezettségeik, feladataik növekedése, a velük kapcsolatos szerepelvárások sokasodása.