6. A rendszerváltástól a kísérleti tankönyvekig (napjainkig)

A rendszerváltást követően jelentős változások történtek hazai tankönyvügyünkben. A tankönyvkiadás pluralizálódásával párhuzamosan a tankönyvi tartalmak, didaktikai elveik, felépítésük és mindemellett külső megjelenésük is változáson esett át. A Dárdai Ágnes és Kojanitz László által végzett 2007-es kutatás a bekövetkezett pozitív változásokat a következőkben látja: a rendszerváltásig a tankönyvekben uralkodó marxista/leninista elvek teljesen eltűntek a tankönyvekből. A tudományokban bekövetkezett fejlődés és az egyes tudományterületeken megjelenő paradigmaváltást a rendszerváltás előtt a hazai tankönyvszerzők érzékelték ugyan, ám a tudáskánon ebben az időszakban nem volt módosítható, így a rendszerváltást követően, ezeket az új felfedezéseket, változásokat igyekeztek beépíteni a tudáskánonba és a tankönyvekbe, melynek következtében túlzsúfolttá, nehezen taníthatóvá és tanulhatóvá váltak e tankönyvek. Az 1990-es évek elején a változások egyértelműen inkább a tankönyvek külső jegyeiben következtek be, színesebbek és jobb minőségűek lettek, alkalmasak voltak a tanulók motivációjának felkeltésére és fenntartására. Didaktikai elveik azonban nem követték a tudástartalomban bekövetkezett változásokat. Bár pozitívan változott a tankönyvek tanulhatósága és taníthatósága, a didaktikai szempontú paradigmaváltás nehezebben ment végbe. A külső szabályozók hatásának is köszönhetően (Nemzeti alaptanterv) megjelentek a tankönyvekben a tanulók tanítási-tanulási folyamatba való bekapcsolódásának kezdeményezései. Továbbá a tankönyvek szerkesztésekor egyre inkább szem előtt tartották a tankönyvszerzők a diákok életkori sajátosságait is. A hétköznapokban is használható tudás egyre hangsúlyosabban jelenik meg a tankönyvekben, az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása egyértelműen pozitív változás, akárcsak a főleg természettudományi témájú tankönyvekben célzottan megjelenő egészségtudatosságra való nevelés. A bekövetkezett változások ellenére negatívumokat és hiányosságokat is felfedett e kutatás: a multiperspektivikus, kontroverzív szemlélet megjelent, mint elvárás, de a legtöbb elemzett tankönyv esetében ez nem valósult meg. A hagyományos, kész tudást kínáló tankönyvi hagyomány továbbra is jellemző maradt, kevés tankönyv és tankönyvi tartalom célozta a tanulók problémamegoldó képességének és az önálló tudás megkonstruálására való képesség fejlesztését. Az elvártnál kevésbé használhatóak a tankönyvek a társas tanulás különböző formáiban (csoportmunka, kooperatív tanulásszervezés) sokkal inkább az önálló tananyag elsajátítást teszik lehetővé (Fischerné és Kojanitz, 2007).