Vörösbegy (Erithacus rubecula)

A vörösbegy kis termetű (14 cm), zömök testű madár. Az idősebb madarak homloka, fejoldala és melle narancsvörös, hátoldala olívabarna, hasa fehéres. A fiatalok alsóteste, háta, feje sárgásbarna, pettyezett, a narancsvörös szín viszont hiányzik tollazatukból.
Európa nagy részén megtalálható, a tundra és a magashegységek fahatár feletti területeinek kivételével. Elterjedési területe egészen Északnyugat Afrikáig, Törökországig, Iránig és az Ural keleti részéig tart. A hazai vörösbegyek nagy része délre vonul telelni, a télen látható példányok északi vendégek. Azokat az élőhelyeket kedveli ahol sűrű, fás vegetációt és nyílt részeket is talál. Ligeterdőkben, kevésbé sűrű lomberdőkben, bokrosokban, cserjésekben, mezőgazdasági területek szegélyében, parkokban egyaránt találkozhatunk vele. Rovarokkal, férgekkel, csigákkal táplálkozik, de bogyókat és magvakat is fogyaszt. Általában monogám. Fészkét bokrokba, fák, sziklák üregeibe vagy a gyökerek közé helyezi. A fészket levelekből, vékony ágakból és puha növényi anyagokból építi, szőrrel és tollal béleli. Fészekalja 4-6 tojásból áll, a fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz.
Éneke az emberi fül számára melankolikusnak tűnik. Néhány magas, vékony hanggal kezdődik, majd mélyül és felgyorsul. A vörösbegyfiókák eleségkérő hangadása öröklött, amely vibráló hangokból áll.