3.2. Néhány elvi és módszertani felvetés

 

A környezeti nevelés gazdag hagyományaiban, miként azt például Joy Palmer és Philip Neal környezeti nevelési kézikönyve (Palmer, Neal 1998, 110-120.) is kiemeli, hangsúlyos szerepe van a terepmunka során szerzett tapasztalatoknak.

Nahalka István az iskolán kívüli nevelés fogalmát „Túl a falakon" című kötetében a szabadlevegős vagy szabadég-iskola (outdoor education) értelmében definiálja, módszertani szempontból a szokásos, rendes tantárgyak tanulási-tanítási folyamataiban alkalmazható módszerek bemutatására koncentrálva, azzal a céllal, hogy kötet a hétköznapi pedagógiai praxis számára legyen hasznosítható. Legelső példaként mindjárt az udvart mint többnyire rendelkezésre álló helyszínt említi. „Udvarok, növények" címszó alatt azt a hagyományos megközelítésmódot erősíti, amely a kertműveléssel és környezet szépítésével összefüggésben határozza meg e színtér jelentőségét, elsősorban a közvetlen tapasztalatszerzésen alapuló ismeretbővítés és a környezet esztétikai minőségével kapcsolatos tudás fejlesztésének lehetőségeit kiemelve benne. Módszertani szempontból az udvar és a kert témájára olyan csoportmunkát feltételező komplex megközelítést javasol, amelyben természettudományi és társadalomtudományi megközelítések egyaránt megjelennek (vö: Nahalka, 2003, 14-23.).

Egy interdiszciplináris alapokon nyugvó iskolakert-curriculum tervét és tervezési folyamatát  mutatja be Koh Ming Wei, az iskolakert mint curriculum tervezéséhez másoknak is szakmai támogatást kíván nyújtani, tantervében az önszabályozó tanulás, a komplex gondolkodás és a hatékony kommunikáció fejlesztését, a technológiák hatékony és etikus használatát, valamint minőségi termékek előállításának céljait emelve ki,  a képességek sorában, az együttműködés,  a vezetés és  a kreatív problémamegoldás szerepét is hangsúlyozva. A program bemutatásában Koh Ming Wei figyelmet szentel a pedagógiai szempontból értelmezett időnek, a csengetések kiszámított rendjéhez illeszkedő mechanikus idő és a kert változásai szempontjából organikus időfelfogás kontrasztjának. Hangsúlyozza azt a program kapcsán megtapasztalható tényt, hogy mindenkinek időre van szüksége a jelenségek tanulmányozásához, azok reflektálásához és összehasonlításához, mélyreható megismeréséhez, illetve a lassabb folyású létezéshez. Ennek szellemében, a program az évszakok ciklikus változására és az iskolai tevékenységek ciklikus természetére alapozódik.  A természet tanulmányozása iránti érzékenység fejlesztése, nyelvi kifejezésformák művészi alkalmazása, továbbá a kertben végzett manuális munkavégzés egyaránt részei a programnak. Ez a tanterv intézményi pilot-programként, a 2010-2011-es tanévben került kipróbálásra Hawaiban (Koh Ming Wei, 2012).

Módszertani szempontból a kert és pedagógiája tárgykörben is jól alkalmazhatók Cornelia Brüninghaus-Knubel múzeumpedagógiai foglalkozások felépítésének általános elveivel kapcsolatos megállapításai. Eszerint annak során a résztvevők előzetes tapasztalataiból és meglévő tudásából célszerű kiindulni, változatos tevékenységi lehetőségek biztosításával mind az érzékszervi, mozgásos tapasztalatszerzést, mind az elvont gondolkodási folyamatokat támogatva. Ennek során lehetőséget adva a beszélgetésre és a vitára, továbbá mindenkinek teret adva, hogy a maga módján, a saját gondolatait megfogalmazva fejezhesse ki magát. Hangsúlyozza, hogy érdemes időt szánni a hellyel való ismerkedésre, az új tanulási térhez való alkalmazkodásra, és az egyéni kutatásra, a gondos előkészítést és az értékelést is minden esetben beépítve a folyamatba.  (Brüninghaus, 2004). Az általános elveken túl, a kertpedagógia gyakorlatában a peripatetikus megismerési mód antik hagyománya sejlik fel: „A park-kiállítás voltaképpen a peripatetikus oktatás egyik formája..." (Frank 1992 31.), és nem idegenek attól a kontempláció (szemlélődés) hagyományai sem.