5. megálló. Bambuszok és fűszerek Szél porozta és rovarporozta növények

Az üvegházak felé emelkedő betonút baloldalán a kaktuszos üvegház alatt találjuk a fűszerkertet, távolabbi vén pedig a bambuszost.

A bambuszok vagy másképpen botnádak, igazán különleges növények. Tulajdonképpen fűfélék, tehát rokonai például a búzának. Száruk ugyanúgy csomókra és a köztük lévő belül üreges szártagokra tagolódik, tehát igazi szalmaszár, viszont elfásodik. A pázsitfüvekre jellemzően, a bambuszok is szélporozta növények, ezért óriási tömegben termelnek virágport és feltűnő virágtakaró leveleik sem fejlődnek. Egyes bambuszok olyan nagyra nőnek meg, mint a fák és elérhetik akár a 30-40 métert. A fákkal ellentétben viszont nagyon sűrű állományt alkotnak. Száruk rendkívül kemény, de egyúttal rugalmas is, mert a fáknál is hosszabb, erős szövedéket adó rostjaik vannak, melyek a szár tömegének akár 70 %-át is adják.

A bambuszok a világ leggyorsabban növekvő növényei! A csúcstartó az óriás bambusz (Phyllostachys bambusoides), ami 1 nap alatt akár 132 cm-t is nő, kezdetben 1mm/perc sebességgel, miközben sustorgó hangot lehet hallani. A rizómában raktározott rengeteg tápanyagból képes ilyen mértékű növekedésre, így 1-2 hónapig még sötétben is tud fejlődni. Egészen egyedülálló a virágzásuk is. Legtöbbjük életében egyszer virágzik, majd termés érlelés után, a tartalékait fölélt növény elpusztul. Többségüknél a virágzás csak nagyon ritkán, 18-60, vagy akár 120 évenként következik be és érdekes módon egyszerre, bárhol is vannak a Földön! A ritka terméshozam miatt, elsősorban földbeli szaporító szerveikkel, rizómáikkal terjednek és szaporodnak. A bambuszokat sok növényevő fogyasztja és az ember számára is fontos élelemforrást jelentenek. Csaknem kizárólagos tápláléka a veszélyeztetett óriás pandának, amit ezért „bambuszmedvének" is hívnak. A bambuszok felhasználása széleskörű. Kifejlett példányait házépítésre (bambuszbeton), tetőfedésre, bútorok készítésére is használják. Ázsiában már kétezer év óta készítenek papírt bambuszból. A hindu mitológiában növekedése, örökzöld tulajdonsága miatt, az örök megújulás jelképe. Keménysége és ellenállósága, egyenes növekedése miatt pedig, a szellemi és erkölcsi értékek emberi példaképe. Kínában a bambusz tisztelete külön művészeti irányzattá fejlődött, például a festészetben.

A kínai aranycsíkos bambusz (Phyllostachys aureosulcata) nemzetség nevében a „phüllon" levelet, a „sztachüs" füzért jelent, ami leveles virágzatára utal. A kínai aranycsíkos bambusz általában 4-6 méter magasra nő és örökzöld. Alsó részén gyakran cikcakkos, zöld, kissé érdes szára, 10 év után éri el a végleges 4cm-es vastagságot. Szárcsomói, mintegy 20 centinként vannak. A hajtása domború oldalán sötétzöld színű, lapos részén lévő barázdája pedig aranysárga. Ez az Északkelet-Kínából származó fagytűrő és széltűrő bambuszfaj nagyon gyorsan terjed, és sokféle növekedési alakja van. Gyakran használják tetőfedésre, kosárfonásra.

A fekete szárú bambusz (fekete botnád) (Phyllostachys nigra) szára kissé vékonyabb, de a csomók egymástól távolabb (20-30 cm) állnak. A vékony hajtáscsúcsok lehajlanak, a szár kezdetben olajzöld alapon, fekete pöttyös, majd a második évben fényes, bordófekete színűvé válik. Ez a színváltozás napsütés hatására gyorsabban megy végbe. Csodálatosan szép színe miatt, az egyik leggyakrabban ültetett bambusz faj. Hidegebb teleken lefagyhat a hajtása, de a rizómából képes újra kihajtani. Kínából származik, de Japánban is termesztik.

A cikcakkos bambusz (botnád) (Phyllostachys flexuosa) is gyorsan növő faj, de kisebb termetű, 4 méternél ritkán magasabb. Szára kecsesen ívelt, sötétzöld, idővel megfeketedik. Levelei sötétzöld színűek, de napsütés hatására aranyszínben pompáznak.

A szél megporzással szemben, az állatok segítségével végzett megporzás a növényeknek kifizetődőbb. Elegendő kevés virágport előállítaniuk, ami nagyon energiaigényes, mert a megporzók által azok nagy biztonsággal célba is érkeznek. Ahhoz azonban, hogy ez sikeres legyen, a virágoknak számos „trükköt" kell bevetniük. Oda kell csalogatniuk a megporzót, rá kell venni a szállításra őket és ezért fizetni is kell, különben máskor nem jönnek.

A fűszerkertben több ajakos virágúak családjába tartozó növényt találhatunk. Ebbe a családba mintegy 3500 faj tartozik, többségük a mediterránban és Elő-Ázsiában honos. Az ajakos virágúak családjába tartozó növények a megporzó rovarokhoz kiválóan alkalmazkodtak. A megporzókat illatos, színpompás virágok csalogatják, melyek felülről nézve, a jellemzően négyszögletes száron örvökben állnak. Így nagyobb tömegben a hatás erőteljesebb, mert a virágok többnyire kicsik. A színes virágszirmok úgy nőttek össze, hogy háromból vízszintes rovarleszálló pálya alakult ki, ez az alsó ajak, kettő pedig porzókat védő boltozatot ad, ez a felső ajak. A szirmok alatti csészelevelek is gyakran kétajkúak. A rovar miközben bemászik a virág belsejébe a virág két nyitott ajka között, a tápláló nektárért, virágpor tapad rá a portokokból, melyek rendszerint két hosszabb és két rövidebb szálon függenek. A nektárból belakmározott rovar (méhek, dongók, lepkék) másik virágra érkezvén, újra a virágba mászik, eközben rákenődik a szállított virágpor a bibére. A megtermékenyült virágból négy makkocska termés fejlődik.

A csipkés vagy fogas szélű levelek keresztben átellenesen helyezkednek el: az egy magasságban álló két levél egymással szemben áll, az alatt és felette lévők erre merőlegesen, de ugyancsak szemben állnak. Az ajakos virágú növények szőrösek, ezekben a pikkely, vagy mirigyszőrökben éterikus olajokat, más néven illóolajokat halmoznak fel, védekezésül egyes kórokozók, vagy nem kívánatos fogyasztók ellen, emiatt jellegzetes aromaillatuk van. Az ember számára ezek a növények illóolajaik miatt kiváló fűszer- gyógy- és illatszernövények. Érdemes levelüket összedörzsölni és megszagolni!

A menták (Mentha sp.) virága nem tűnik kétajkúnak, szirmai 4 egyenlő fogúak, porzói pedig kiállnak a virágokból. A mentáknak több mint 24 faja ismert, de mivel gyakran kereszteződnek és régóta termesztik is őket, ezért több mint kétszázfélét ismerünk. Vegetatívan erőteljesen szaporodnak. A menta görög neve: „édes illat". A görög mitológia szerint Minthe egy nimfa volt, akit Hádész, az alvilág ura el akart csábítani, ezért Persephoné féltékenységében édes illatú növénnyé változatta. A menták illóolaj tartalma változatos, van például mentol, alma, csokoládé vagy épp ananász illatú is. A mentákból ízletes tea készíthető. A borsmentából készített teát emésztési zavarok ellen használják. Hidegen kortyolgatva, teája csökkenti a hányingert, az émelygést. Illóolaját a bőrgyógyászatban, a fül-, orr- gégészetben alkalmazzák. A fodormentát fogpaszták és rágógumik illatosítására használják.

A rozmaringnak (Rosmarinus officinalis) ajakos virágja van, de csak két porzója, mindkét porzónak pedig két portokja. A rozmaring legfeljebb 2 méter magasra megnövő, sűrű lombú örökzöld bokor, enyhébb teleken télen is virágzik. Ha az egyenes, csaknem ülő levelet összedörzsöljük, kellemes, erős, kicsit a fenyőkre emlékeztető illatot érzünk. A Földközi-tenger vidékén élő növényen, reggel és este a parti ködből kiválik a harmat. Innen kapta a nevét, hiszen a Rosmarinus szó „tengeri harmatot" jelent. Az officinalis jelentése orvosi, mert régen nagyra becsülték gyógyhatása miatt. A Magyar Királynék Vize, melyet évszázadonként titkos receptként őriztek, rozmaring, levendula és mirtusz párlatból készült egy 1235-ös okirat alapján. Úgy ismerték, mint idegerősítő, frissítő és emlékezőtehetséget javító növényt. A Rozmaring a hűség jelképe, ezért esküvő alkalmával a hajdíszbe fűzték, vagy a földre hintették. Ma elsősorban fűszernövényként használjuk bárányhúsokhoz, marhahúsokhoz, vagy a burgonya ízesítésére. Az élelmiszeriparban a rozmaringot tartósításra használják.

A zsályáknak (Salvia sp.) is csak két porzója van, ráadásul a dupla portokból csak egy maradt meg, mert ez a porzó egy emelővé módosult. Ha utánozzuk a megporzó rovart és fűszálat dugunk az ajakos virág torkába, meglökvén az emelőt, a portok lecsapódik. A kerti zsálya (Salvia officinalis) mediterrán örökzöld cserje. Levelei szürkészöldek, ráncosak, virágai ibolyáslila színűek. Mintegy háromnegyed méterre nő meg, levelei hosszúkásak, szőrösek, szürkészöldek. A „Salvia" szó jelentése „gyógyít" vagy „megment," azt jelzi, hogy régóta ismerik e növény gyógyhatását. Az ókori Rómában ezért szent növényként tisztelték. Izzadáscsökkentő hatású, de helyileg forrázatát, fogíny- és szájnyálkahártya gyulladásra is alkalmazzák. Hatásos a torok- és garatgyulladás ellen is öblögetőszerként. Ételízesítőnek használják főleg tésztákhoz, szárnyasokhoz, zsíros ételekhez, főleg az olasz konyhában népszerű.

A levenduláknak (Lavandula officinalis) már két hosszabb és két rövidebb porzójuk van és ezek nem állnak ki az ajakos virágból. A levendula hajtásai a tövük felé fásodnak, tehát félcserjék, levelük keskeny, visszagöngyölt szélű. Az ókorban már használták fürdővizekben a levendula virágait, mert enyhe nyugtató hatásuk van. Legnagyobb mennyiségben illóolaját használják fel illatszerek előállítására, továbbá piperecikkek és gyógyászati kenőcsök illatosításra. Hazánkban híres levendula ültetvényeket Tihany környékén találunk.

A kakukkfüveknek (Thymus sp.) 2 hosszabb porzója kiáll az ajakos virágból, még a virágok csészéje is kétajkú, de ezek kisebb félcserjék. A kakukkfüvek nagyon változatosak, több mint 350 fajuk ismeretes, emiatt az egyes fajok elkülönítése még a kutatók számára is nehéz feladat. A kakukkfüvet a méhek szívesen látogatják, amire már az ókorban is felfigyeltek. A kakukkfűmézet már régóta nagyra besülik. Illóolajaik változhatnak évszakonként és területenként is, ezért többfélét is érdemes megszagolnunk. A kerti kakukkfüvet húsételek fűszerezéséhez, de egyes desszertekhez is használják. A gyógyászatban használt legfontosabb hatóanyaga a timol, ami baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyag. Vízzel leforrázva készített teáját köhögéscsillapítónak, légúti fertőtlenítőszernek is használják.