Széncinege (Parus major)

A széncinege 14 cm nagyságú. Könnyen felismerhető a fekete maszkos fején lévő nagy fehér pofafoltról, sárga melléről és hasáról, melyen egy fekete csík fut végig a lágyékig. Ennek a csíknak a szélessége alapján meg lehet mondani, hogy hím vagy tojó madarat látunk-e. A hímnek széles, a tojónak keskeny csíkja van.
Az európai cinege fajok közül a széncinege elterjedési területe a legnagyobb. Eurázsia nagy részén megtalálható, Skandinávia északi területeit, a Himaláját, az Iráni felföldet, valamint néhány kisebb területet kivéve. Az egyik leggyakoribb faj Európában, állományát 40 millió párra becsülik. A széncinege gyakori állandó madarunk. A költési időszakon kívül, egyes egyedek táplálékot keresve kóborolnak, mások északabbról pl. Lengyelországból, Oroszországból vendégként érkeznek hozzánk. Rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhetően sokféle élőhelyet képes elfoglalni. Lombhullató- és tűlevelű erdőkben, kertekben, városi parkokban egyaránt előfordul. Természetes odvakban és mesterséges odúkban szívesen költenek, de a postaládától kezdve a vasoszlopon keresztül mindenhová betelepedhetnek. Míg az énekes madarak többsége 4-5 fiókát nevel fészekaljanként, addig a széncinege évente kétszer költ, s átlagosan 12, ritkán 20 fiókát is felnevelhetnek a szülőmadarak. A fiókák nevelése óriási erőfeszítést kíván a szülőktől, kora reggeltől estig folyamatosan etetnek. A fiókáknak hamar meg kell tanulni önállóan élelmet szerezni, mert a következő költés miatt a szülők nem tudnak tovább gondoskodni róluk, így csak a rátermettebbek maradhatnak életben. Az odú elhagyása után a fiatal madarakra rengeteg veszély leselkedik (ragadozók, alultápláltság), ezért a cinegék 70%-a az egyéves kort is alig éri meg. Azonban vannak közöttük igazi korrekorderek is, amelyek 8-10, vagy akár 15 évesek is lehetnek. A vegetációs időszakban rovarokkal táplálkozik, ősszel viszont étrendje jelentősen átalakul. Bármit megeszik, amihez csak hozzáfér, még az állati belsőségeket sem veti meg. Hideg időben megtámadhatja a még megdermedt denevéreket is, meglékeli azok koponyáját, hogy a tápláló agyvelőhöz jusson.
A madarak között az egyik legnagyobb hangrepertoárja a széncinegének van. Legalább 20 különböző hangot használ az éppen aktuális hangulatának közlésére. Sokféle éneke van, de nincsen két egyforma közöttük. A tojó az énekben lévő kisebb, nagyobb különbségekből ismeri fel a hozzátartozó hímet. Az éneken kívül vannak kiáltásai és cserregései is. Cserregő hangot izgalmi állapotban ad a madár, pl. ha veszély közeledik. Ez a típusú hangadás nem zenei, hanem csúszkáló hangokból áll. A hazai cinegefajok énekét meglassítva csak a széncinegéé áll zenei hangközökből. A legélelmesebb madarak közé tartozik, hamar felfedezi az újdonságokat, a teli madáretetőt. Az etetőre járó cinkecsapatok vonzzák oda később a többi madárfajt is (rigók, pintyek). Riasztásukra minden madár figyel és reagál.