2. megálló. Japánkert: távol-keleti harmónia

Az egyetem és az uszoda épülete közötti betonút mellett találjuk meg a japánkertet. A japán kertépítők a természettisztelő, buddhista eszmei táj, szimbólumokkal teli megjelenítésére törekednek. Kiemelt szerepe van itt a kövek alkalmazásának és szabályos elhelyezésének, az ősiség hangsúlyozásának. Gyakran alkalmaznak tipegő kövekből álló kanyargós ösvényeket, melyek éltető vízforrások és tavacskák között tekeregnek. A beültetett növények művészi összeválogatása méretben, színben és alakban is a taoista-filozófiának megfelelően, az egymást kiegészítő ellentéteket emeli ki. Emiatt nagy szerep jut a kinemesített ideális növényeknek.

A botanikus kertben itt találjuk a japán cseresznyét. A cseresznyevirágzás e szigetországban nagy ünnep. A japán cseresznyének (Prunus serrulata), ezért szebbnél szebb díszváltozatait, hibridjeit, nemesítették ki több évszázados munkával a szorgos kertészek. A botanikus kertünkbe egy alacsony (5m-ig növő) díszcseresznye ('Kiku-shidare-sakura') változatot ültetettünk. Ez egy különösen szép növény. Ágainak egy része a törzshöz közel lehajló, a többi nagy ívben lecsüngő, így idővel laza, félgömb alakú korona alakul ki. Deciméternyi, fogazott szélű levelei kihajtáskor bronzosak, később világoszölddé változnak. Ez az érdekes megjelenésű szép kisfa, elsősorban áprilisban nyújt megkapó látványt, amikor kinyílnak sötétrózsaszínű csupaszirmú virágai. A cseresznyevirág japán nemzeti jelképe, sok zenei, képzőművészeti és irodalmi mű témája. A japánok ekkor virágnéző ünnepségeket (hanami) tartanak országszerte. A virágok rövid élete a tisztaság és egyszerűség eszményét, maguk a szirmok pedig a nők tisztaságát jelképezik. A családok, szerelmes párok, barátok, kollégák kivonulnak a cseresznyevirágos parkokba, leülnek alájuk egy kék ponyvára és ünnepelnek.

Kertünkben a közelben található mazsolafa (Hovenia dulcis) Japánban, Koreában, Észak és Közép-Kínában ültetett, továbbá egész Kis-Ázsiában elterjedt, 10-15 méterre növő kisfa. A fa nemzetségét azért nevezték el David ten Hoven holland szenátorról, mert ő a távol-keleti természettudományos felfedező utak nagy támogatója volt. A mazsolafa név találó, hiszen ilyen ízű a termések kocsánya. Érdekes, hogy nem magát a termést, hanem annak húsos, piros és nagyon édes, féregszerűen kunkorodó nyelét, vagyis a terméskocsányt lehet elfogyasztani. Emiatt régóta termesztik is a mazsolafát. A fa vastag hajtásait nyáron a sárgászöld színű bogernyős virágok szinte beborítják. Csonthéjas bogyótermései aprók és pirosak, a kocsányok az első fagyok után válnak ehetővé. A mazsolafa fája nagyon értékes, tulajdonképpen ez a „japán mahagóni", amiből hangszereket és bútorokat is készítenek. Levelei a hársakéra hasonlítanak, de a tövükben nincsenek pálhák.