Barátposzáta (Sylvia atricapilla)

A barátposzáta 14 cm nagyságú, zömök termetű poszátafaj, hátoldala szürkésbarna, testalja hamuszürke. Az idősebb hímek fejteteje fekete, míg a fiataloké és öreg tojóké barna.
Európában elterjedt, az arktikus területeket kivéve mindenhol előfordul. Magyarországon gyakori költőfaj. Vonuló, a telet a Földközi-tenger medencéjében tölti. Előfordulhat, hogy egyes egyedek áttelelnek, de ez csak akkor lehetséges, ha minden szóba jöhető táplálékforrást kiaknáznak. Az áttelelő barátkák finom csőrük miatt a legtöbb madárnál korlátozottabban férnek hozzá az etető eleségeihez. Télen táplálékul szolgálhat számukra a vadszőlő termése, vagy az etetőre helyezett alma. A madarak dolgát megkönnyíthetjük úgy, hogy az almában vágunk egy kerek lyukat, mert segítség nélkül csak nehezen tudnák átszakítani a gyümölcs bőrét. Dús cserjeszintű erdőkben, bozótosokban, bokorsávokban, városi parkokban és kertekben egyaránt fészkel. A fészek csésze alakú, bokrok ágvillájába vagy ágaira rakja, apró gallyakból, fűszálakból, pókhálóból építi és szőrrel béleli. Monogám, mindkét szülő részt vesz a költésben és a fiókák etetésében. Évente a szülők általában két fészekaljat nevelnek fel, egyszerre 4-6 tojást költenek. Tápláléka főleg rovarokból, de ősszel és télen bogyókból áll.
Éneke fuvolázó, lágy hangokból áll, mégis erőteljes, a legszebb hangú énekesmadaraink közé tartozik.