Barátposzáta (Sylvia atricapilla)
A barátposzáta
14 cm nagyságú, zömök termetű poszátafaj, hátoldala szürkésbarna, testalja hamuszürke.
Az idősebb hímek fejteteje fekete, míg a fiataloké és öreg tojóké barna.
Európában
elterjedt, az arktikus területeket kivéve mindenhol előfordul. Magyarországon
gyakori költőfaj. Vonuló, a telet a Földközi-tenger medencéjében tölti. Előfordulhat,
hogy egyes egyedek áttelelnek, de ez csak akkor lehetséges, ha minden szóba
jöhető táplálékforrást kiaknáznak. Az áttelelő barátkák finom csőrük miatt a
legtöbb madárnál korlátozottabban férnek hozzá az etető eleségeihez. Télen
táplálékul szolgálhat számukra a vadszőlő termése, vagy az etetőre helyezett
alma. A madarak dolgát megkönnyíthetjük úgy, hogy az almában vágunk egy kerek
lyukat, mert segítség nélkül csak nehezen tudnák átszakítani a gyümölcs bőrét.
Dús cserjeszintű erdőkben, bozótosokban, bokorsávokban, városi parkokban és
kertekben egyaránt fészkel. A fészek csésze alakú, bokrok ágvillájába vagy
ágaira rakja, apró gallyakból, fűszálakból, pókhálóból építi és szőrrel béleli.
Monogám, mindkét szülő részt vesz a költésben és a fiókák etetésében. Évente a
szülők általában két fészekaljat nevelnek fel, egyszerre 4-6 tojást költenek. Tápláléka
főleg rovarokból, de ősszel és télen bogyókból áll.
Éneke
fuvolázó, lágy hangokból áll, mégis erőteljes, a legszebb hangú énekesmadaraink
közé tartozik.