2.8. A mai iskolakertek századfordulós előzményei
A századforduló után megjelenő ún. új iskolák erőteljesen hangsúlyozták a természetességre, a szabadlevegős programokra, az egészségmegőrzésre, az önkifejezés lehetőségeinek megteremtésére hangsúlyt helyező nevelés szükségességét, jelentőségét. A hátterükben álló életreform-mozgalmak a természet-közeliséget, a természethez való visszatérést kultiválták. (Németh 2013) A mozgalom törekvéseire épülő reformpedagógiai iskolákban felértékelődött a szabadban végzett testmozgás , a játék és a munka. A reformpedagógiai elveket valló iskolák épületei mellett (természetesen nem csak ott) gyakran létesítenek veteményes kertet, ahol a gyerekek rendszeresen munkálkodnak, kertészkednek.
Az egyik példa erre a Waldorf-iskola, ahol a munkára nevelés célkitűzései között a mezőgazdasági munkák (növénytermesztés, kertművelés, állattenyésztés) is megjelennek, mellettük - egyebek mellett - olyan a gyakorlati tevékenységek is helyet kapnak, mint a földmérés és a térképrajzolás A tanulás megfigyelésen, közvetlen tapasztalatszerzésen, kísérletezésen alapszik (Pukánszky - Németh 1996). A későbbiekben, az urbanizáció előretörésével a városi környezetben létesülő iskolák (és a városokban élő emberek) egyre távolabb kerültek ezektől a tapasztalatszerzési lehetőségektől.
Az olyan szabadlevegős programok, amelyek elvszerűen és hangsúlyozottan a zárt épületek és a tantermek falain kívül is lényegi pedagógiai inspirációt, fejlődési, fejlesztési impulzusokat keresnek, történeti szempontból vélhetően ma is összekapcsolódnak a 19-20 század fordulójának reformpedagógiai irányzataival, s az azok hátterében évtizedekkel korábban kirajzolódó életreform-mozgalmak természetességre, egészségre, harmóniára törekvő megnyilvánulásaival és organikus jellegével. Bár az életreform-mozgalmak eszmei háttere rendkívül sokszínű, az új életforma keresésére irányuló romantikus ihletésű utópiák közös alapmotívuma az emberiség aranykorához, a természetes életkörülményekhez való visszatérés vágya (Németh 2003, 2013).
Iskolakertek ma is többféle funkcióval hozhatók létre és többféleképpen rendezhetők be; létrehozható például tankert termesztett haszonnövényekkel vagy vadon is termő növényekkel, lehetséges különböző bioszférák jellemzőinek létrehozása (száraz pázsitok, nedves rétek, romtalaj felületek, gabonaföld és az ahhoz kapcsolódó flóra), vagy megvalósítható például az ötletek kertje is, különböző játékokra alkalmas kiképzésű terekkel. A természeti viszonyokhoz illeszkedő iskolakert sok gyakorlati tapasztalatot és hasznosítható tudást közvetíthet a tanulók számára a természetvédelemről, az állat- és növényfajták védelméről, a környezetvédelemről, a tájvédelemről (Nanszákné 1997).
Az iskolák világán túl is megerősödni látszanak napjainkban azok a mozgalom-jellegű kezdeményezések, amelyek a városi, nagyvárosi településeken belül is keresik és megteremtik a kertművelés lehetőségeit; gondoljunk akár a minimális térigényű balkonkertekre, vagy a közösségi kertek egészséges életmódra törekvést és közösségi cselekvést ötvöző aktuális hazai példáira. E tendenciák kapcsán nevelési és szocializációs szempontból azt emeljük ki, hogy a kert (mint haszonkert vagy - eddig nem érintett kiterjesztésben - a mezőgazdasági művelésben lévő föld, gyümölcsös vagy szőlőskert) a különböző generációkhoz tartozók egyik közös terepe, s mint gondozást, művelést igénylő terület, a családi, közösségi tudás átszármaztatásában gyakran ma is fontos, mással nem pótolható szerepet tölt be.