IV. A KERT A PIUSI ÉVEK ALATT
A kert észak-nyugati szegletébe, a kollégium hasznára telepített gyümölcsös és kertészet egy gazdasági udvart és két lakóházat fogott közre. Az egyikben a kertész, a másikban a kollégium gondnoka lakott a családjával. Az udvaron a gondnok sertést hizlalt.[33]A kertészet területén állt egy üvegház, ahol a kollégium és a templom dekorálására szánt növényeket szaporították és teleltették. A Jézus Szíve templom oltárának két oldalára kihelyezett pálmafák pedig a pálmaházban vészelték át a teleket.
A park fásításának évétől rendszeresen helyeztek el madáretetőket, odúkat a kertben, 1938-ban például 12 darabot. Egykori piusi diákok számoltak be arról, hogy a második világháború idején elszaporodtak a rovarkártevők a kertben. Különösen a sportpálya alatti fiatal törpefenyőket lepte el rengeteg hernyó. Más védekezési lehetőség híján Bagaméri József atya, a franciatanár a növendékeket szervezte oda, akik hosszú órákon keresztül kézzel szedték le és nyomták össze a kártevőket. Ezek a fák ma is a kertet díszítik.[34] Legjobban a különböző fenyőfajok betelepítése sikerült, a tájidegen díszcserjék fele viszont kipusztult. Helyükre főként barack- és körtefákat ültettek, mivel az anyagi haszon mellett a Pius talaja kiválóan megfelelt nekik[35].
 |
A Jézus Szíve Templom főoltára feldíszítve
 |
Nagyheti Szent Sír az egyik mellékoltárnál
 |
Kútásók a Piusban
Hogy a kert öntözése megoldható legyen, a rektor két kutat fúratott. Az egyiket a telek nyugati oldalán, a gazdasági udvar mellett, ennek vizét főleg a növények öntözésére használták. A másik kutat a kert délkeleti sarkában ásták, és a gimnázium fedett úszómedencéjét táplálták belőle. [36]
Tüll rektor a rendház lakóira is gondolt. A díszkert nyugati oldalán lévő magas szilfákat körülvevő bozótost kiirtatta, a fák köré 2 méter széles körutat alakíttatott ki, ahol a fráterek pihenhettek. Innen délre nyíló, sövénnyel és facsemetékkel övezett kőlépcsőt építtetett.[37]
[ÁBRA P. Thalhammer rózsát metsz
Az eredeti tervek maradéktalan megvalósítására a háborús készülődés miatt nem kerülhetett sor. A második világháború alatt az iskola épületének és kertjének egy részét katonai célokra kellett átengedni. 1939-től a magyar katonaság rendszeresen igénybe vette a gimnázium - elsősorban mélyföldszinti - termeit. 1944-ben a megszálló német csapatok a Pius nagy részéből altisztképző kaszárnyát alakítottak ki. Bunkereket ástak a kertben, az épületet övező rézsűkbe mély vájatokat vágtak, amelyekben lőszereket halmoztak fel. 1944 végén a bevonuló szovjet csapatok foglalták le az épületet hadikórház céljára. Az oroszokat bolgár katonák váltották, majd őket ismét szovjetek, akik 1946-ban távoztak végleg a kollégiumból. Az épület mellett a park is jelentős károkat szenvedett. Sok fát megcsonkítottak, a dísznövények között elszaporodott és burjánzott a nehezen kiirtható akác és vadrózsa.[38]
Az országgyűlés 1948 júniusában fogadta el az egyházi és magániskolák államosításáról szóló törvényt. A Piusba azonnal leltározó bizottság érkezett, és az iskola minden ingó és ingatlan vagyonát állami tulajdonba vette. A Pius Kollégium 36 évi működés után megszűnt. A gimnázium és az internátus állami tulajdonba került. A rendház és a templom még két évig maradt a jezsuita atyák kezelésében, majd 1950-ben egy éjszaka elhurcolták őket.[39]
[ÁBRA A Pius Kollégium növényháza
[ÁBRA A rendház belső kertje
[33] P. Hauer nemcsak a szőlőt gondozta, hanem kezdeményezésére nyulakat és sertést is tartott a Pius gondnoka, egészen addig, amíg a díszpark kialakítása után Tüll Alajos rektor egy külső tanyán helyezte el a levegőt rontó disznókat. Az internátusnak szamara is volt, számára 1914-ben istállót építtettek. (Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár, a Pius Internátus iratai: Telekrendezés - Kert, játszóterek, utak munkája) P. Thalhammer méhtelepet rendezett be a kollégium udvarán. Szakszerű munkája ellenére azonban a kaptárakat a püspöki uradalomba kellett költöztetni, mivel a Pius környéke rétek hiányában nem volt alkalmas a méhtenyésztésre. Az ausztriai születésű Thalhammer atya egyébként a kétszárnyú rovarok nemzetközileg elismert kutatója volt, 22 rovarfaj kapta róla a nevét. A városban megszokott látvány volt, amint rovarhálóval a vállán a Mecsek felé tartott, de gyűjtött Ausztriában, Boszniában és Szerbiában is. Kétszárnyúakból álló gyűjteménye az 1950-es években a Magyar Természettudományi Múzeumba került, ahol 1956-ban nagy része sajnos megsemmisült. (Kerling 1993:6; Évkönyv 1934:82; ld. még: Lazányi )
[34] JPM Történeti Osztály, Adattár: 1631-201
[35] Kerling 1993:12.
[36] Az alsó vízlelő hely "csodálatos" megtalálásának történetéről a diákújság és páter Kerling is beszámol. Ezek szerint egy francia jezsuita páter fénykép alapján állapította meg a kút ásásának helyét. Tüll Alajos ellenőrzésképp egy Pécsett vendégeskedő osztrák ferences szerzetest is elhívott, aki fűzfából készült "varázsvesszővel" ugyanott találta meg a vízért. Hozzáláttak a kútásáshoz, és már 20 méter mélyen bőséges forrásra akadtak. Mecsek Alján 1938: 19-21.; Kerling 1993: 12.
[37] Kerling 1993:12.
[38] Kerling 1993:17-18; Hegedûs 1991:47.
[39] Somodi 2009.