Skip navigation

2.9. A természet megtapasztalásának néhány történeti formája és a természettel kapcsolatos felelőtlenség mint közös elem a természet-tapasztalat alapvető formáiban

 

Az ökológiai tapasztalat változatairól szólva, Erazim Kohák a természet utáni vágyban valamiféle aranykor utáni vágyódást vél felfedezni Rousseau óta. Tanulmányában ( Kohák 2000) a természet-tapasztalat három alapvető történeti formáját különbözteti meg; a gyűjtögető,vadászó életformához a természet mint szent jelenlét tapasztalatát kapcsolja, a földművelő, állattenyésztő életformához a természetnek mint élőlények közösségének tapasztalatát, végül a fogyasztói társadalomhoz a természet  mint nyersanyag tapasztalatát. E három alapvető tapasztalati forma közös vonása, kimondatlan, előfeltevése, hogy a természet saját maga képes gondoskodni önmagáról. Ebből adódóan a természet iránti felelősség egyik tapasztalati formához kapcsolódva sem jelent meg, hanem csak az emberek egymás iránti felelőssége vetődött fel.   Így vált Kohák érvelésében az ökológiai tapasztalat változatainak közös vonásává éppen a természet iránti felelőtlenség. (vö: Kohák, 2000).  Ennek a gondolatnak azért van jelentősége számunkra is, mert számot vethetünk azzal, hogy ezeknek a tapasztalati formáknak a mélyen gyökerező mentalitásbeli elemei is jelen lehetnek és felszínre hozhatók a pedagógiai hatásrendszer elemei között. Más szempontból Kohák gondolatmenete arra is figyelmeztethet, hogy a mára már égető ökológiai problémák és globalizációs krízisek megoldására nem feltétlenül lehetnek, illetve nincsenek kész válaszok, megoldások. A válságkezeléshez nincs kész „tananyag". Hozzátesszük, hogy elvileg sem lehet. Kert és pedagógia kapcsolódási lehetőségeinek vizsgálatát fontosnak tartó érvrendszerünkhöz ugyanakkor a tankönyvkutatások is szolgáltathatnak adalékokat, például a bennük feltárható gondolkodásmód és világképi elemek által.  Egy, a tankönyvek rejtett tanterveit vizsgáló nemzetközi kutatás eredményeiről szólva, Varga Attila több olyan minőségi jellemzőt is azonosít a kutatás eredményei közül, amelyek a vizsgált országok tankönyveinek közös jegyeiként emelhetők ki. Ezek a következők:

  • a vizsgált tankönyvekben alapvetően a tudásátadás ismeretközpontú paradigmája érvényesül;
  • a megjelenő tudománykép jellemzően statikus;
  • a tankönyvek tárgyalásmódjára a társadalom és a tudomány kapcsolatának hiánya jellemző;
  • mindemellett a tankönyveket a tudományban és a technikában való korlátlan hit hatja át (vö: Varga 208).

 

Úgy véljük, a kert remek közeg lehet ahhoz is, hogy impulzusai és tervezett pedagógiai hatásrendszere által a tankönyvek fenti, kritikával is illethető szemléletmódjának elmélyülését fékezze a diákokban.