2.7. Törvénybe iktatott iskolakertek

Egy következő, témánk szempontjából is fontos történeti mozzanat, hogy az Eötvös József nevéhez fűződő 1868. évi 38. sz. ún. népoktatási törvény a tankötelezettség bevezetése mellett a mindennapi életre való gyakorlatias felkészítés jegyében gyakorlókertek, iskolakertek létrehozását is elrendelte. Az általános műveltség emelését szolgáló tárgyak mellé a gyakorlati munkára való felkészítést, a mindennapi életre nevelés szolgálatába állított természettani és gazdasági ismereteket nyújtó tárgyak is kötelezően megjelentek. Az elemi népiskolában a természettani ismertek oktatásában lényegessé váltak az iskola saját környezetéről, az adott település jellemzőiről szóló ismeretek, és a felkészítés zömmel arra az életmódra irányult, amelyet a tanulók szüleinek többsége folytatott. A felsőbb népiskolákban a fiúk számára a természettant és természetrajzot különös tekintettel a földművelés és ipar igényeire, míg a lányok számára a kertészeti munkákra és a női foglalkozásokra való felkészítés jegyében tanították. A tanítóképzők számára a törvény előírta, hogy legalább kétholdnyi mezőgazdasági területtel kell rendelkezniük, hogy ott a növendékek a földművelésben, a gyümölcs- és szőlőtermesztésben gyakorlati oktatást is nyerjenek (Kovátsné, én.).