Skip navigation

V. PARKBÓL BOTANIKUS KERT

1950 szeptemberében a Pedagógiai Főiskola kapta meg a Pius Kollégium telkét. Ekkorra a kert díszfái és cserjéi elhanyagolt bozótossá váltak. A háború alatt a gazdag fenyőállomány megritkult, a park elgyomosodott. A parkot a növénytani tanszék vezetésével hallgatók tisztították meg és tették járhatóvá.

A kerttel együtt az alábbiakat örökölte meg a Pedagógiai Főiskola a jezsuitáktól:

  • 8 hold parkosított területet, amelynek főként az 1930-as évek második felében telepített faállománya képezte a főiskola arborétumának alapját
  • 600 négyszögöl területű barackost
  • két fűtött üvegházat (alapterületük: 11x2,5m és 10x5m), amelyek a későbbi növényház blokk alapját képezték.
  • 12 nagytermetű, 25 éves pálmát és 20 fajból összesen kb. 500 db szobai, illetve dísznövényt.

 

A főiskola megörökölte a Pius Kollégium kertészét, Keresztény Józsefet is, akinek nagy szerepe lett a kert rendbetételében. A botanikus kertet dr. Uherkovich Gábor, a Növénytani Tanszék vezetője irányításával, Pásztor György adjunktus és Tihanyi Jenő tanársegéd közreműködésével 1952-ben alapították újra.[40]

 

A 20. század második felében történt fejlesztések révén a díszparkból több részből álló botanikus kert vált. Nézzük, melyek voltak ennek az útnak a főbb állomásai. [41]Az első évet követően egy bemutató parcellát létesítettek a növényház előtt, amelyben honosítás előtt álló ipari-mezőgazdasági növényeket mutattak be a hallgatóknak. 1952-ben 3.300m2 területen irtás után rendszertani kertet telepítettek. Mivel teljes rendszer bemutatására a kis terület miatt nem volt lehetőség, a fejlődéstörténetileg és gyakorlati szempontból fontos növények bemutatására törekedtek. A kert közepén egy nagyobb betonmedencét építettek, ahová a Pécs környéki állóvizek növényeit telepítették be. A medence körüli elárasztható területre a környék mocsári, lápi növényeit ültették. A rendszertani kert növényanyaga 1953 tavaszán elérte a 600 fajtát, de csak 1968-ig állhatott mert a helyén kezdték el ásni az egy év múlva már felépült "C" épület alapjait.

 

A Pius díszparkjának botanikuskertté fejlesztéséhez szegedi és budapesti botanikus kertekből kaptak magvakat. Főleg Tihanyi Jenő több éves gyűjtőmunkájának köszönhetően az arborétumba és a bemutató parcellákra több száz Pécs környéki növényfajt sikerült beültetni. 1953-ban a hazai botanikus kerteken kívül már 10 külföldi botanikus kerttel cseréltek magokat. A parkból lett arborétumban főleg a jezsuiták által telepített tűlevelű faállomány tűnt ki, nemcsak mennyiségével, hanem olyan különleges példányaival, mint a két fiatal páfrányfenyő, a rézsűk oldalait borító törpefenyők és az a mamutfenyő, amit már a Pedagógiai Főiskola kapott ajándékba. A park legkorábban, már az 1910-es években kialakított része a ma is jellegzetes, több fajtát felvonultató hársfasor. A lomblevelű fák között már az ötvenes években sok nyír és díszalmafa volt, cserjék tekintetében pedig a pünkösdi rózsák és a mecseki részben a bánáti bazsarózsák tűntek ki virágaikkal.

 

Az üvegházak párás klímáját leginkább a szukkulensek (kaktuszok és pozsgások) sínylették meg, ezért 1952-ben hulladék anyagokból házilag építettek egy kisebb, 9x2,5 méteres szukkulens házat. A trópusi és szubtrópusi növények a pálmák kivételével hiányoztak a növényházakból. Túlnyomó részben a budapesti botanikus kert és a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje által küldött csemetékkel, kisebb részben vásárlással sikerült a hiányt pótolni. Ezeket a növényeket a jezsuitáktól örökölt két párás, magas hőmérsékletű üvegházban helyezték el. A 25-30 éves pálmák, az 50 éves narancsfa és a nagytermetű fikuszok számára az Oktatásügyi Minisztérium pénzügyi támogatásával 1953 őszén kezdtek pálmaházat építeni, amit 1954 május 1-jén nyitottak meg. Takarékossági okokból félig földbe süllyesztették, alapterülete 10x5 méteres, átlagos magassága 6 méter lett. A következő évben a növényházakba egy hideg vízű és egy fűthető medencét létesítettek, az utóbbit trópusi vízinövények számára. Az új pálmaház előtt kb. 400 m2 területen sziklakertet létesítettek, amelybe részben sziklakerti dísznövényeket, részben pedig mecseki, kárpáti, alpesi sziklanövényeket ültettek be. A sziklakert legmagasabb pontján lévő sziklarepedésből akkor egy medencébe víz zuhogott alá.

 

1954 májusában a botanikus kert nyilvánossá vát. 1958-ban a főiskolai hallgatókon kívül összesen 4421 látogatója volt, ebből 1002 fő volt a pécsi, 3308 fő az ország más területeiről érkezett, és 111 fő volt külföldi. A 4.310 belföldi látogatónak kb. 56%-a volt iskolás (2.402 fő).[42]

 

1965-ben már hat növényháza volt a Botanikus Kertnek: a szaporítóház, a melegövi haszonnövények csoportja, epifita növények és páfrányok üvegháza, szukkulensek, pálmaház és kísérleti ház. Egy év múlva a kazán üzemelésű fűtést az összes üvegházba bevezették, a '70-es évek elején a főiskola épületeivel együtt távfűtésre csatlakoztatták őket.

1976-ra a pálmaház fából készült szerkezetét vasszerkezetre cserélték és a páfrányok otthona lett. Az ehhez csatlakozó, 1934-ben épült régi pálmaház új tetőszerkezetet kapott és 1976-ban epifitonházként nyitották meg újra. Ugyanebben az évben a szukkulenseknek is nagyobb üvegház épült.

 

[ÁBRA Parkrészlet az 1970-es években[43]

 

1982-ben a Pedagógiai Főiskola csatlakozott a Janus Pannonius Tudományegyetemhez. Ekkor kezdődött meg a Botanikus Kert dendrológiai felmérése és rendszerezése, a mediterrán és a félsivatagi kertrész kialakítása, 1986-ban a télálló kaktuszkert építése.[44]

 

Az 1952-ben létrehozott Botanikus Kert története 1989-ben jelentős állomáshoz érkezett: helyi védettségű területté nyilvánították.[45] 1994-re alakították ki a mediterrán sziklakertet, amelyhez nagyméretű kősziklákat építettek be a parkba. 1996-ban teljesen felújították és modernizálták a pálmaházat, 1998-ban a szukkulens- és kaktuszházat. A Botanikus Kertben 2011-ben és 2015-ben is jelentős fejlesztéseket hajtanak végre.

 

Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertjének 4,5 hektárra kiterjedő gyűjteményeiben 7.000 féle növény található, melyekből kb. 4.500 a szabadföldi faj és kb. 2.500 az üvegházi. Az egyedek száma több mint 100.000. Az előforduló védett, vagy fokozottan védett fajok száma 350. A kertben megfigyelt 66 állatfajból 60 védett.[46]

 

 

 

 

Irodalom

  • A Jézus Társasága Pius Alapítványi kath. Főgimnáziumának értesítői, 1913-1948.
  • Cser László: Tanáraimra gondolok. P. Cser László visszaemlékezése a pécsi Pius jezsuita gimnáziumban eltöltött éveire. http://www.jezsuita.hu/print/cikk/tanaraimra-gondolok (letöltés: 2015. 01. 25.)
  • Hegedűs László: A „Pius". Kollégium a Mecsek alján. Hegedűs László, Pécs, 1991. pp. 57.
  • Kerling János: Piusi emlékeim, 1912-1948. In: Arany-Ezüst. A Jezsuita Intézmények Diákjainak Egyesülete híradója, 1993. 2. sz. Melléklet. pp. 18.
  • Lazányi Eszter: Thalhammer János kézzel írott katalógusa. http://publication.nhmus.hu/NatEu/HNHM_Zoology/Katalogus_LazanyiE.pdf (letöltés: 2015. 01. 25.)
  • Mecsek Alján. A pécsi Pius-kollégium lapja. 1936-1937. évf.
  • Somodi Imre: A pécsi jezsuita Pius Kollégium. In: Távlatok. 85. sz. (2009). http://www.tavlatok.hu/85/tavlatok85.htm (letöltés: 2015.01.01)
  • Somodi Imre: A pécsi Jézus Társasági Pius Kollégium alapítása. In: Egyháztörténeti Szemle. 11. évfolyam 1. szám
    (2010). http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/tartalom25.htm (letöltés: 2015.01.18.)
  • Szabó László Gy.: A Janus Pannonius Tudományegyetem botanikuskertje. In: Pécsi Szemle. 1999. tavasz. pp. 80-90.
  • Tihanyi Jenő: A Pécsi Pedagógiai Főiskola Botanikus Kertje (Közlemény a Pécsi Pedagógiai Főiskola Növénytani Tanszékéről). In: A Pécsi Pedagógiai Főiskola Évkönyve, 1956. Pécs, 1956. pp. 263-268.

 

 

 


[40] Szabó 1999: 82.

[41] Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltár (PTE-EL): VIII.205.b.52.d.469/1959; Tihanyi 1956.; Szabó 1999.

[42] PTE-EL, VIII.205.b.52.d.469/1959

[43] A Pécsi Tanárképző Főiskola Botanikuskertjében termesztett és vadon termett növényekről gyűjtött, cserére szánt termések, spórák, gumók, magvak jegyzéke, 1976., 16. p.

[44] Már a Janus Pannonius Tudományegyetem jogelődje, az Erzsébet Tudományegyetem vezetősége is tárgyalta arról, hogy az egyetem mellett működjön-e botanikus kert. Pécs városa kezdeményezésére először 1930-ban foglalkoztak botanikuskert létesítésének ügyével, amelynek helye az akkor már használaton kívüli Budai Külvárosi temető lett volna. Finanszírozási okokból a terv nem valósult meg. PTE-EL, Rektori Hivatal iratai, 563/1946/47: Botanikuskert jelenlegi állapotáról jelentéstétel.

[45] PTE-EL, 308/1989. A Botanikus Kertet a Baranya Megyei Tanács 3/1989. (XII. 28.) Tsz. rendelete megyei védelem alá helyezte, amelynek értelmében a kert területe nem csökkenthető és az állományt alkotó növények egyetlen példánya sem vágható ki a természetvédelmi hatóság engedélye nélkül.

[46] A PTE Botanikus Kertjének weboldala: http://www.botanikuskert.pte.hu/menu/18 (letöltés: 2015.01.18.)