Bevezetés
A kert és (lehetséges) pedagógiája a környezetpedagógia és a múzeumpedagógia közös metszetében értelmezhető, a fenntarthatóság problématerületével összefüggő, interdiszciplináris megközelítést igénylő kérdéskör. Komplexitásából adódóan számos tudomány és szakterület illetékességi körébe tartozik a kertek létrehozása, fenntartása, gondozása, karbantartása, látogathatóvá tétele, bemutatása, állományainak és intézményrendszerének kutatása. A kertek kapcsán a természettudományok illetékessége jut először eszünkbe, kivált a botanikáé. A növénytan mellett geológiai, kőzettani, meteorológiai szempontok, s az állattanhoz, azon belül különösen a madártanhoz és a rovartanhoz kapcsolódó tudásterületek kapcsolódása is adódik. A kertek típusaival kapcsolatban a történettudományokra és az esztétikára és a kulturantropológiára is utalhatunk, speciális területként a kertművészetet említhetjük, s az alkalmazott tudományok között említhetjük például a statisztikát.
A neveléstudományok számára kert és pedagógiája egy lehetséges kutatási téma és fejlesztési terület; kötetünkkel e mellett érvelünk. Amennyiben a fejlesztés igényét gyakorlati, módszertani értelemben vetjük fel, feltétlenül felvetődik a kérdés, miben áll a kertek pedagógiai potenciálja. Ennek részleges feltérképezése sem nélkülözheti azt a történeti megközelítést, amelyben felvázolható, milyen pedagógiai célokkal, mikor hoztak létre iskolakerteket és milyen fejlesztési elképzeléseket fűztek hozzájuk, és azt az összetett kérdést sem tudjuk figyelmen kívül hagyni, hogy mennyiben sajátos környezet a kert, s hogy milyen társadalmi és kulturális jelentőségre tettek szert az idők folyamán. A kötet egésze felől feltehető talán a kérdés, hogy létezik-e „kertpedagógia", lehetséges-e, indokolható-e, hogy legyen, melyek volnának sajátos vonásai, és hogyan alkalmazhatnánk a 21. század pedagógiájában.
Munkánk a fenti kérdések megválaszolásához hozzájárulva, az alábbi fő szerkezeti egységekre tagolódik: első fejezete a vizsgálat tárgyát képező park és kert fogalmi tisztázására, néhány antropológiai nézőpontú szimbolikus jelentésének kiemelésére, továbbá a park társadalomtörténeti funkcióinak vázlatos áttekintésére irányul. A második fejezet iskolakertek pedagógiai funkcióit történeti szempontból vizsgálja, majd erre alapozva, a harmadik fejezet elméleti pedagógiai és módszertani felvetéseket fogalmaz meg kertek, parkok pedagógiai munkát támogató elvi és gyakorlati lehetőségei kapcsán.
A botanikus kerteket a gyűjtés, kutatás, bemutatás együttesen jelen lévő hármas funkciója rokonítja a múzeumokkal. A 20. század hetvenes éveiben intézményesülő múzeumpedagógia és a környezetpedagógia mind szemléleti, mind tematikus, mind módszertani azonosságokat hordoz. Az értelmezési keret meghatározását ez indokolja.