Tehetség (Rab Csilla)

Fogalomtár kiegészítése: tehetség fogalma

 

 

1.  Révai Nagy Lexikona. Hasonmás kiadás. Babits Kiadó, 1995. XVIII. kötet 49. o.

 

A Révai lexikon szerint (1925):

 “Tehetség (talentum), a testi v. szellemi szervezetnek oly készsége, mivolta, ami azt valamely munka végzésére kiválóan alkalmassá teszi. Legmagasabb fokát a T.-nek lángésznek nevezik, ámbár ezek közt úgy látszik nemcsak foki különbség van. (L. Lángelme)

 

2. Tolnai Világlexikona. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részvénytársaság, Budapest, 1930. XVII. kötet 10. o.

 

 A Tolnai világlexikon szerint (1930):

“Tehetségtan. A tehetségkutatók abból indulnak ki, hogy a tehetség bizonyos diszpozíció, természetes hajlam, mely öröklésből és a környező világ különböző tehetségeiből tevődik össze. A tehetségkutatók nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a tehetséget föl ne cseréljék az intelligenciával, mert kettő megtévesztésig hasonlít egymáshoz.... Rousseau-nak radikális álláspontja e kérdésben az volt, hogy minden ember a természettől egyformán hajlamokkal van felruházva. Hasonlóan egyoldalú egyes modern teoretikusok felfogása, akik a tehetséget az öröklékenységre vezetik vissza, sőt abból származtatják. Az empiristák mindent a környezettől várnak, tehát a tehetség kialakulását másként nem tudják elképzelni, a naivisták viszont fatalista álláspontot foglalnak el, mikor mindent az öröklésre hárítanak.”

 

3. Pedagógia Lexikon IV. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 315. o.

 

 A Pedagógiai lexikon szerint (1979):

 “Tehetség: pszichológiai értelemben azt jelenti, hogy valaki egy tevékenységben v. tevékenységkomplexumban az átlagosnál magasabb teljesítményre képes. Valamely területen az átlagosnál magasabb teljesítmény már gyermekkorban jelentkezik, ezeket a gyermekeket – nem szerencsés elnevezéssel – csodagyerekeknek nevezik... A képesség fejleszthetőségének ténye lehetőséget nyújt arra, hogy közoktatásunk külön gondot fordítson egyes tevékenységek fokozottabb fejlesztésére....

4. Összegzés

A tehetségnek egységes, mindenki által elfogadott definíciója nincs. A kutatások során alakult, bővült a tehetség meghatározása. Az 1925-ben leírt fogalommagyarázat a kiváló készségek tevékenységekben nyilvánulnak meg. Az 1930-ban megjelent lexikon szócikke arról értekezik, hogy a hajlamok örökletesek-e, vagy a tehetség kialakulása a környezettől függ. A tehetségkutatás a múlt század 70-es éveitől került az érdeklődés középpontjába. A harmadik meghatározásban már átlagosnál magasabb képességekről és nem készségről ír, melyek átlagosnál magasabb teljesítményben jelenik meg. Itt már felvetődik a környezet szerepe, felelőssége.

 

5. Reflexió

Czeizel (1977) szerint a tehetség potenciált lehetőséget jelent olyan kiemelkedő teljesítményre, amely társadalmilag hasznos, és amely megelégedéssel, örömszerzéssel jár elérője számára. (Czeizel, 2004)

A XXl. század oktatáspolitikájának egyik legnagyobb kihívása, hogyan alkalmazkodjon a tudományos élet rohamos fejlődéséhez. A fiatal tehetségek felismerése, segítése hozzájárul a társadalmi mobilitás növeléséhez, a tehetség hasznosulásának eredményeként létrejövő társadalmi-gazdasági haszon pedig gazdagíthatja az adott országot.

 

Felhasznált irodalom:

Czeizel Endre: Sors és tehetség. Minerva Kiadó, Budapest, 1997.

Pedagógia Lexikon IV. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 315. o.

Révai Nagy Lexikona. Hasonmás kiadás. Babits Kiadó, 1995. XVIII. kötet 49. o.

Tolnai Világlexikona. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részvénytársaság, Budapest, 1930. XVII. kötet 10. o.