Skip navigation

Probléma (Kiss Attila Károly )

A probléma fogalmáról

 

probléma (régies írásmódban: problema)

{főnév, nemzetközi szó: lat < gör}

Szinonimái még: <két lehetőség közti választás kényszeréből adódó> dilemma; <megoldásra, eldöntésre vagy megvitatásra váró, ill. fölvetet> (fogas) → kérdés, <gondot okozó> → nehézség.

Jelentése a köznyelvben, sajtóban: nehezen megoldható kérdés, fejtörést okozó gond. Tudományos értelemben megoldásra váró elméleti vagy gyakorlati kérdés, kutatási feladat, felvetett terv. Pszichológiai, logikai értelemben minden olyan kérdés, feladat, amire a választ nem tudjuk azonnal.

Általános szinten leginkább úgy közelíthető meg, ha elhatároljuk a köznyelvben néha szinonimaként használt feladattól. A feladat olyan helyzetet jelent, amelynek a célja és az ahhoz vezető út is ismert. A problémáról akkor beszélünk, ha a célhoz vezető utat nem ismerjük. Legáltalánosabb értelemben „Probléma = Cél + Akadály”. (Ebből látható, hogy a probléma fogalma időhöz és személyhez kötött, hisz másik személy számára vagy ugyanannak a személynek, de máskor, több tapasztalat vagy képesség birtokában a korábbi probléma már csupán feladat stb.)

A probléma szerkezeti oldalról hiányos algoritmusú tevékenységnek tekinthető: megoldása próbálkozás, algoritmuskeresés.

A cél és az akadály felismerése teszi lehetővé a megfelelő döntések meghozását. Ha az akadály oka a megoldó kompetenciájának hiánya, akkor a megoldás útja végleg elzáródhat. A megoldás véletlen megtalálását természetesen nem lehet kizárni. Akadály adódhat azonban akkor is, ha a megoldó képes a megoldásra, de a szituáció kezdeti kódolása nem aktivizálja a releváns ismereteket. Ekkor a probléma újraértékelése, a problémaszituáció vagy a cél reprezentációjának megváltoztatása segíthet.

Gyakran az akadály több részre bontható. Erre épül a problémaredukáló megközelítés, amelynek lényege könnyebben kezelhető részproblémák generálása.

A problémák többféle szempont alapján csoportosíthatók. A szakterületenként különböző kutatási-problémamegoldási módszertan miatt több osztályozásnak is van létjogosultsága.

A probléma lehet elméleti vagy gyakorlati.

A szakirodalom beszél ellenféllel rendelkező (adversary) illetve az ellenféllel nem rendelkező (non-adversary) problémákról. Az előbbiek esetében az ember egy gondolkodó ellenféllel viaskodik (pl. sakk), míg az utóbbiaknál egy személy vagy egy kooperatív csoport dolgozik egy „élettelen feladat” megoldásán.

Figyelembe vehetjük, hogy a kiinduló állapot, a célállapot és az akadály milyen pontosan van megfogalmazva: beszélhetünk a jól-definiált (amikor mind a három komponens jól meghatározott) vagy a rosszul-definiált problémákról.

Más az úgynevezett jól strukturált (well-structured) és rosszul strukturált (ill-structured) problémák osztályait adta meg. Az előbbinél a probléma megoldásához szükséges lényeges információkat a probléma megfogalmazása tartalmazza; a helyes megoldás kereséséhez a szabályok világosak, valamint a megoldás ellenőrzésének létezik egyértelmű kritériuma. A kutatók kiemelik, hogy a „jól strukturált probléma” kifejezés nem definiálható formálisan.

A kutatások esetében gyakran nem csak a probléma definiálása és strukturálása, de a felismerése is komoly felfedezés lehet. Ere mutat rá az alábbi csoportosítás:

1. szint: a megoldó már ismeri a megoldást,

2. szint: a megoldó már ismer szabályokat a megoldás megtalálásához,

3. szint: a megoldó a feladatnál tanulja meg a helyes megoldást,

4. szint: a megoldónak kell megválasztani és értékelni a módszert,

5. szint: a megoldónak a problémát újra kell formálnia vagy új, szokatlan módszert kell kreálnia a megoldáshoz,

6. szint: a megoldónak kell a problémát észlelnie.

Jól tükrözi a különböző szakterületek probléma- fogalmának integrációjára való törekvést az alábbi felosztási kísérlet:

  1. következtetéses problémáknál példák sorozata adott, s fel kell ismerni egy formát vagy szabályt. (Lehetnek deduktív illetve induktív következtető problémák. Az előbbinél az adott információ ismeretében logikus eljárásokat kell alkalmaznia a konklúzió levezetéséhez, míg az utóbbi esetében korlátozott adatok alapján kell egy szabályt alklamazni.)
  2. transzformációs problémáknál a kezdeti állapot adott, s a feladat műveletek azon sorozatának megadása, amely a célállapot elérését biztosítja
  3. rendezéses problémák a probléma részeinek alkalmas rendezésével oldhatók meg (pl. anagrammák).

 

 

Irodalom:

Kontra József: A probléma és a problémamegoldó gondolkodás in: Magyar Pedagógia 96. évf. 4. szám 341-366. p. (1996)

Pedagógiai lexikon Keraban Kiadó, Bp., 1997.

Magyar Larousse enciklopédikus szótár Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.

A magyar nyelv értelmező szótára Akadémiai Kiadó Budapest 1966.

Magyar szinonimaszótár Akadémiai Kiadó Budapest 1978.

Új magyar lexikon Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.

Britannica Hungarica világenciklopédia Magyar Világ Kiadó, Bp. 1998.