Skip navigation

Érettségi vizsga (Monostoriné Tóth Gabriella)

Fogalom – Kétszintű érettségi

 

Pallas Nagylexikon. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1893-1897) 16 kötetes.

Érettségi vizsgálat

A középiskolát sikerrel elvégzett tanulóknak azon vizsgálata, amelyen tanúságot tesznek, hogy a szakoktatáshoz szükséges képességük megvan, azaz, hogy ismerik a kiszabott tananyagot, és ebben némi önálló felfogást tanúsítanak. Az ily vizsgálat alapján nyert érettségi bizonyítvány feljogosítja a középiskolát végzett ifjút, hogy a tudományos-, a műegyetemre v. egyéb főiskolákra mehessen. Az Érettségi vizsgálat behozatalára leginkább az a tapasztalat szolgáltatott okot, hogy sokan éretlenül, a kellő előkészültség nélkül kerültek a főiskolákra, ahol nem lévén képesek az egyetemi előadásokat megérteni, az egyetemeknek s a főiskoláknak nyűgei lettek. Kezdetben az egyetemek úgy törekedtek az oda nem való elemeket távol tartani, hogy maguk vizsgálták meg a felvétetni kívánó ifjakat. Később a gimnáziumoknak adták meg a jogot, hogy tanítványaikkal Érettségi vizsgálatot tartsanak anélkül, hogy akár a vizsgálat tárgyait, akár az anyag mennyiségét megszabták volna. A tanügyi hatóságok rendeletileg szabályozták az Érettségi vizsgálatokat, megállapították, mit, mekkora terjedelemben, milyen rendben és módon vizsgáljanak; azon kívül pedig kiküldött hivatalos közegük vagy biztosuk jelenlétében tartották meg az Érettségi vizsgálatot. Megszabták, mi legyen az Érettségi vizsgálat tárgya, megállapították egy-egy ország valamennyi gimnáziumának a tancélját, és megvetették alapját egységes szervezetüknek.

 

Révai Nagy Lexikon. Budapest, 1912. VI. kötet 635. o.

Érettségi vizsgálat

Az Érettségi vizsgálatot legelőször Poroszország rendelte el és szabályozta 1788-ban, utána a többi német állam a múlt század második tizedében, majd Ausztria 1849-ben, s innen került el hozzánk az ötvenes években. Reáliskoláinkban, hogy nyolcosztályúak lettek, s hogy tanítványaik előtt megnyíltak a főiskolák, a közoktatási minisztérium az érettségi vizsgálatokat ez intézetekben is elrendelte egy szabályzatban, mely a legtöbb pontra nézve a gimnáziumokban addig gyakorlatban volt vizsgálati renddel egyezik. Az Érettségi vizsgálat két részből áll. írásbeli és szóbeli vizsgálatokból.

Egyetemes lexikon (Officina Nova, Magyar Könyvklub), 1998

Érettségi vizsga: matura, a középiskola záróvizsgája, a főiskolai tanulmányokhoz való jogosultság feltétele, először Poroszországban vezették be (1788), Magyarországon 1851-ben.

 

Magyar Nagy Lexikon Budapest 1998. 7. kötet 434. o.

Érettségi, matura: a középiskolai tanulmányok sikeres elvégzését követő, a felsőfokú tanulmányokra való jelentkezésre jogosító záróvizsga. Magyarországon 1851-ben tartották az első érettségit a nyolcosztályossá átszervezett nagyobb gimnáziumokban.

 

http://www.felvi.hu/felveteli/jelentkezes/felveteli_tajekoztato/FFT_2015A/2_eljarasrol/29_erettsegi_felveteli_kapcsolat/291_ketszintu_erettsegi

A kétszintű érettségiről: Magyarországi felsőoktatási intézménybe felsőoktatási szakképzésre, alapképzésre és osztatlan mesterképzésre az jelentkezhet, aki legalább érettségi bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű külföldi bizonyítvánnyal, tanúsítvánnyal, oklevéllel rendelkezik.

Az érettségiző diákok 2005 óta már mindannyian a kétszintű érettségi rendszernek megfelelő, új követelmények szerint vizsgáznak a 4 kötelező (magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, idegen nyelv vagy nemzetiségi nyelv vagy nemzetiségi nyelv és irodalom) és egy választható (összesen tehát legalább 5) vizsgatárgyból közép- vagy emelt szinten. A továbbtanulásra való jogosultság szempontjából nincsen különbség a „régi" típusú érettségi bizonyítvány és a 2005-től érvényben lévő kétszintű érettségi rendszerben szerzett bizonyítvány között. Fontos kitétel azonban, hogy a nem kétszintű érettségi vizsgarendszerben szerzett érettségi vizsgaeredmények közül főszabályként a közismereti tárgyakat lehet beszámítani az érettségi pontokba középszinten.

 

 

Az oktatás nagy kézikönyve (Szerkesztő-lektor: dr. Szűdi János) Budapest 2006 320-337. o.

A középiskolai érettségi vizsga

A középiskola utolsó évfolyamának befejezése után nincs határidőhöz kötve az érettségi vizsgára történő jelentkezés. Az érettségi vizsga egységes, függetlenül attól, hogy milyen középiskolában, hol készül fel a tanuló. Az érettségi vizsgán kötelező és választható tantárgyakból kell a vizsgázónak bizonyítania a felkészültségét. Az egyes tantárgyakból középszinten vagy emelt szinten lehet érettségi vizsgát tenni. A vizsgázó dönti el a vizsga szintjét, függetlenül attól, hogy a középiskolában milyen szintű vizsgára készült fel. Önként további, tetszőleges számú vizsgatárgyból lehet vizsgázni.

Az érettségi bizonyítvány középiskolai végzettséget tanúsít, és felsőoktatási intézménybe való felvételre, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít. Az érettségi bizonyítvány kiváltja a felvételi vizsgát.

___________________________________________________________________

 

Feladatom az volt, hogy nézzem meg a kétszintű érettségi kifejezést több lexikonban, keressem meg a fogalom magyarázatát. A lexikonok többsége 2005 előtti kiadású, így ezekben a lexikonokban nincs ilyen szócikk, mivel csak 2005 után lépett életbe a kétszintű érettségi rendszere.

A legkorábbi lexikonokban az érettségi vizsgálat kifejezésre találtam magyarázatot. Az újabb kötetekben pedig az érettségi fogalmát értelmezték. Az oktatás nagy kézikönyve című kiadvány ad részletes magyarázatot a kétszintű érettségire, valamint a www.felvi.hu honlapon, az Oktatási Hivatal honlapján (www.oktatas.hu), az Emberi Erőforrások Minisztériuma honlapján (www.kormany.hu) tudunk utánanézni a fogalomnak.

Mit lehet tudni a kétszintű érettségi vizsgarendszerről?

2005-ben Magyarországon megszűnt a felsőoktatási felvételi vizsga, szerepét a kétszintű érettségi vizsga vette át.  Az új érettségi vizsgarendszer bevezetésének főbb célja, hogy az egymás után következő korosztályok számára elérhető legyen a középiskolai érettségi, majd ennek következtében a felsőoktatás. Fontos, hogy a középiskolákban reálisan elsajátítható készségek és megszerezhető ismeretek határozzák meg a vizsgakövetelményeket mind az érettségi, mind a felsőoktatásba való bejutás tekintetében, valamint cél, hogy az iskolai oktatás a követelményekben a lexikális ismeretek mindenhatósága felől fokozatosan és jelentős mértékben mozduljon el a képességfejlesztés felé.

Ez a változás végre megteremtette a lehetőségét annak, hogy a diákoknak a sikeres továbbtanuláshoz elegendő legyen a középiskolai követelmények megfelelő elsajátítása. A kétszintű érettségi több szabadságot biztosít a továbbtanulni szándékozóknak, mert maguk dönthetik el, hogyan gyűjtik össze a számukra szükséges pontszámokat. Több lehetőséget ad magának a közoktatásnak is azzal, hogy a közoktatás határozza meg a vizsgakövetelményeket, és a középiskoláknak nem kell az egyre keményebb felvételi vizsgákat követelő főiskolákhoz, egyetemekhez igazodniuk.

Az érettségi vizsga fajtái:

  •  rendes érettségi vizsga
  •  előrehozott érettségi vizsga
  •  szintemelő érettségi vizsga
  • kiegészítő érettségi vizsga
  •  ismétlő érettségi vizsgán
  •  pótló érettségi vizsga
  •  javító érettségi vizsga

 

A középszintű érettségi vizsga

A középszintű érettségi vizsga során a vizsgázók saját iskolájukban oldják meg az írásbeli feladatokat minden vizsgatárgyból az előre kijelölt napokon, majd ugyanott az iskola tanáraiból, és egy, az iskolában nem tanító elnökből álló érettségi vizsgabizottság előtt szóbeliznek. Szinte minden tantárgyból van írásbeli és szóbeli vizsga is. Az írásbeli feladatlap és az értékelési útmutató az összes tárgyból központilag készül, a javítás és az értékelés azonban az iskola feladata. A szóbeli feladatokat az érettségi vizsgatárgy – országosan egységes - részletes követelményei szerint állapítják meg, a konkrét tételeket azonban az iskola tanárai helyben állítják össze, értékelésüket, pontozásukat a részletes követelményekben megadott szempontok alapján maguk végzik.

Az emelt szintű érettségi vizsga

Az emelt szintű vizsga jelentősen eltér a korábbi érettségi vizsgától. Mindez abból adódik, hogy az emelt szintű vizsga „külső” vizsga, azaz a vizsgáztatás elszakad a felkészítő iskolától és tanáraitól. Az írásbeli dolgozatokat nem a tanuló iskolájában javítják és értékelik, hanem ezt olyan független értékelők végzik, akik a tanulót nem ismerik. Az emelt szintű írásbeliket az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) által kijelölt helyszíneken írják tantárgyanként, a középszintű írásbelivel azonos időpontban.

Az emelt szintű érettségi vizsga, mind tananyagában, mind követelményeiben magasabbra teszi a mércét, mint a középszintű érettségi. Mivel az érettségi vizsga eredménye alapján rangsorolják a vizsgázókat az egyetemi/főiskolai felvételi során, az érettséginek olyannak kell lennie, hogy különbséget tudjon tenni a vizsgázók felkészültsége között. A két szint ennek lehetőségét biztosítja. Ebből viszont az következik, hogy az emelt szintű vizsga célja az, hogy a legjobbak között tudjon különbséget tenni, ezért ezt csak a legjobbaknak, a legfelkészültebbeknek célszerű választaniuk.

Az emelt szintű vizsgának a többletpontok megszerzésében van fontos szerepe, hiszen a középszintű vizsga sok helyen elegendő a felsőfokú továbbtanuláshoz, továbbá a felvételi pontszámítás azonos emelt és középszinten. Az emelt szintet csak az általa megszerezhető plusz 50 pont jutalmazza. Ha a felvételi pontrendszert tekintjük, kimutatható, hogy csak annak érdemes emelt szintű érettségi vizsgát tenni, aki nagyon nagy valószínűséggel az emelt szintű vizsgán 50% fölötti teljesítményt tud elérni. Ellenkező esetben nagy az alacsony felvételi pontszám kockázata.

 

Az Európai Unió és az oktatás (Forgács András- Loboda Zoltán) című kiadvány szerint a kétszintű érettségi nem egyértelműen sikertörténet. A rangját majd az adja meg az új vizsgának, ha az egyetemek ragaszkodni fognak minimum egy emelt szintű vizsgához, és elfogadják azt tényleges bemeneti szabályozásként.

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Pallas Nagylexikon. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 1893-1897. 16 kötet

Révai Nagy Lexikon. Budapest, 1912. VI. kötet 635. o.

Egyetemes lexikon (Officina Nova, Magyar Könyvklub), 1998

Magyar Nagy Lexikon Budapest 1998. 7. kötet 434. o.

Az oktatás nagy kézikönyve (Szerkesztő-lektor: dr. Szűdi János) Budapest 2006 320-337. o.

Forgács András – Loboda Zoltán: Az Európai Unió és az oktatás, www.valtozovilág.hu

http://www.felvi.hu/felveteli/jelentkezes/felveteli_tajekoztato/FFT_2015A/2_eljarasrol/29_erettsegi_felveteli_kapcsolat/291_ketszintu_erettsegi