Konstruktivizmus (Schmidtné Varga-Zságer Ágnes)

A KONSTRUKTIVIZMUS FOGALMÁRÓL

1. meghatározás:

„A konstruktivizmus a 20. század hetvenes éveiben ismeretelméletként fejlődött ki többek között Ernst von Glasersfeld és Paul Watzlawick munkássága nyomán az Egyesült Államokban. (Glasersfeld saját elméletét radikális konstruktivizmusnak nevezi.) Ezen ismeretelméleti konstruktivizmus alapfeltevése az, hogy a szubjektumon kívüli világ a maga teljességében, úgy, ahogyan objektíve adott, nem ismerhető meg. Elménk a külső, tőlünk független realitást nem tudja „visszatükrözni”, „leképezni”, hanem élettörténeti tapasztalataink alapján mi magunk építjük fel, konstruáljuk meg a valóságainkat.” Feketéné Szakos Éva (2002): Új paradigma a felnőttoktatás elméletében? Iskolakultúra, 9. 29.o.

„A konstruktivizmus névadója az orosz Vlagyimir Tatlin képzőművész. Tatlin 1915-ben „konstruktivistának” nevezte el azt az új képzőművészeti eljárást, amely üvegből, fémből és fából „konstruált” absztrakt térbeli alkotások létrehozását jelentette. Később a konstruktivizmus az absztrakt művészetben általános alapelvvé vált” a konstruktivizmus legáltalánosabban a kultúra különböző területein fellépő olyan irányzatokat jelöli, amelyek elméleteik középpontjába a „konstrukció” (szerkezet, elgondolás, logikai felépítés stb.) fogalmát helyezik. Mivel azonban a konstruktivizmus minden területen más-más jelentésű, az egyes konstruktivizmusok között csak formai hasonlóság fedezhető fel.” Feketéné Szakos Éva (2002): Új paradigma a felnőttoktatás elméletében? Iskolakultúra, 9. 30.o.

„A konstrukció fogalma történetileg a geometriából származik és bizonyítási eljárást jelentett.” Feketéné Szakos Éva (2002): Új paradigma a felnőttoktatás elméletében? Iskolakultúra, 9. 30.o.

„Az „új konstruktivizmus” ismeretelméletét maga Glasersfeld „radikális” konstruktivizmusnak nevezi (Smock – Glasersfeld, 1974) és legkorábbi változatában a pszichológus Piaget ismeretelméletének továbbfejlesztéseként dolgozta ki. Glasersfeld első konstruktivista tételét, mely szerint a tudást nem passzívan fogadjuk be, hanem azt a megismerő szubjektum aktívan építi fel, „triviális” konstruktivizmusnak is nevezik.” Feketéné Szakos Éva (2002): Új paradigma a felnőttoktatás elméletében? Iskolakultúra, 9. 32.o.

„A szakirodalomban a konstruktivizmust ernyő-elméletnek (umbrella theory) is nevezik, mert sokféle, látszólag nagyon távoli tudományterület (mint például a szociológia és a természettudományok) között teremtett átjárhatóságot.” Feketéné Szakos Éva (2002): Új paradigma a felnőttoktatás elméletében? Iskolakultúra, 9. 33.o.

Ez a definíció a konstruktivizmust mint ismeretelméletet mutatja be, mely szerint az egyént körülvevő világ nem ismerhető meg a maga egészében. Ahhoz, hogy az individuum körüli valóságot teljes egészében érzékeljük, szükség van a saját élettapasztalatainkra, melyek segítségével a valóságot képesek vagyunk létrehozni. Tehát a tudást aktívan építjük fel.

 

 

2. meghatározás:

„A konstruktivizmus eredendően egy sajátos ismeretelmélet. Élesen elhatárolódik az ún. objektivista  alapállású ismeretelméletektől. … A konstruktivizmus szerint a tudás és a valóság kapcsolata ellenőrizhetetlen, mert be vagyunk zárva érzékeink világába, s csak az ingerek formájában létező üzenetek valóságosak számunkra. Emiatt a konstruktivizmus a világ megismerhetőségét definiálatlan fogalomnak tartja, a tudás és a valóság között nem keres egyértelmű megfeleléseket, nem hiszi, hogy a tudásnak van „igazsága”. Az új konstruktivista ismeretelmélet szerint az emberi tudás konstrukció eredménye, vagyis a megismerő ember felépít magában egy világot, amely tapasztalatainak szervezője, befogadója, értelmezője lesz. Ennek a belső világnak, világmodellnek nagyon fontos funkciója a megismerő embert érő információk feldolgozása, értelmezése, rendszerbe való beépítése. Ez pedig nem más, mint a tanulás. A tanulás eszerint nem más, mint állandó konstrukció, a belső világ folyamatos építése.”

Pálvölgyi Ferenc: Konstruktív ismeretelmélet és pedagógia. https://btk.ppke.hu/db/0A/57/m00000A57.pdf (2015.03.22.)

 Ez a definíció a belső világot veszi a konstruktivizmus alapjának, mely segít az információk feldolgozásában, megértésében. Ennek segítségével tudjuk rendszerezni a megszerzett ismereteket. A tanulás segít, hogy a belső világunkat fejlesszük. A tudás és a valóság közötti kapcsolat nem ellenőrizhető, nincs valóságalapja, mert csak a minket ért ingerek által közvetített üzeneteket érzékeljük valóságként.

3. meghatározás

„A konstruktív pedagógia alapvető követelménye a tanulási folyamatok kontextus-függőségéből következik. Minden tanulási mozzanat beágyazódik a már birtokolt tudásba, vagyis elsősorban annak a megtanulására vagyunk képesek, ami életünk fontos mozzanataival, mindennapi tevékenységünkkel összefügg, amivel kapcsolatban már gazdag tapasztalati bázissal rendelkezünk. Márpedig a gyermeknek tapasztalatai a hétköznapi életből, a családdal együttéléséből, a mindennapi tevékenységből, a játékból, az általa ismert helyekről származnak. A tanulás során biztosítanunk kell, hogy ezek az ismeretek, tapasztalatok minél nagyobb mértékben érvényesüljenek. Ehhez a legjobb eljárás, ha úgy választjuk meg a tanulás helyszínét, tartalmát, példáit, jellegét, hogy azok életszerűek legyenek, s a lehető leggyakrabban a valóságos környezetet vegyék alapul. Ezért van szükség arra, hogy sokat kiránduljunk, természetes anyagokat használjunk a háztartásból, a közlekedésből vegyünk példákat, valóságos testeket és folyamatokat vizsgáljunk, s csak ezután térjünk rá a modellekre, modellkísérletekre. A jó pedagógus eddig is érezte, hogy mindez rendkívül fontos, s követte is ezt az elgondolást. Most láthatjuk, hogy elméleti megfontolásokból, a konstruktív tanulásszemléletből is levezethető ennek a gyakorlatnak az indokoltsága. ” Nahalka István (1997): Konstruktív pedagógia – egy új paradigma a látóhatáron. I. Iskolakultúra, 14. o.

 

Ez a definíció azt ismerteti meg az olvasóval, hogy a már tapasztalt ismeretanyag könnyen beágyazódik a tudásunkba. A tanulási körülményeknek a mindennapi élethez kell hasonlítaniuk, amennyiben az a célunk, hogy az ismeretek minél hatékonyabban beépüljenek a gyerekek tudatába. Fontos a valóságos tárgyak használata a tanításban. A kontextus-függő pedagógia segíti az ismeretek minél hatékonyabb elmélyítését.

+ meghatározás:

1. (ép.) a modern építészet új törekvése, mely az anyag, a szerkezet elsőbbségét hirdeti.

2. (műv.) a kubizmusból kisarjadt mozgalom, mely szükségtelennek tartja a természeti tárgyak ábrázolását és mondanivalóját. Szélsőséges képviselői a technikában használatos anyagokkal dolgoznak.

3. (zene) formális elemeket hangsúlyozó modern zenei irányzat.

BAKOS Ferenc(1973): Idegen szavak és kifejezések szótára Akadémiai Kiadó, Budapest  452.o.

Reflexió

A konstruktivista pedagógia ismeretelmélet. Azt fejezi ki, hogy a tudását mindenki saját maga építi fel, és ebben a folyamatban aktívan vesz részt. Csak a tapasztalatok, és az életszerű helyzetek tudnak az ismeretek hatékony elsajátításában segítségünkre lenni.  A komplex tanulási környezetet kell teremteni és ez maga a valóság.

 

Irodalomjegyzék:

BAKOS Ferenc(1973): Idegen szavak és kifejezések szótára Akadémiai Kiadó, Budapest

NAHALKA István (1997): Konstruktív pedagógia – egy új paradigma a látóhatáron. I. Iskolakultúra. 3-20.old.

FEKETÉNÉ SZAKOS Éva (2002): Új paradigma a felnőttoktatás elméletében? Iskolakultúra, 9. 29-42.old.

PÁLVÖLGYI Ferenc: Konstruktív ismeretelmélet és pedagógia. https://btk.ppke.hu/db/0A/57/m00000A57.pdf  (2015.03.22.)