Skip navigation

Diagnosztikus értekelés (Berki Melinda)

Diagnosztikus értékelés

1)      „A diagnosztikus értékelés (gör.-lat. 'kórisme') mindazon folyamatok, eljárások és intézkedések összessége, melyek a pedagógiai folyamat adott szakaszának eredményeit, problémáit tárják fel. A diagnosztikus értékelés fő funkciója olyan módosító stratégiák megalapozása, melyek feladata a döntés-előkészítés. Ilyenkor a feltételeknek, illetve az egyének és csoportok jellemzőinek megváltoztatásához, fejlesztéséhez kívánunk információkat gyűjteni. (Pl. ha az alapkérdés az, hogy a tanuló elérte-e a továbbhaladáshoz szükséges teljesítményszintet, vagy kompenzáló, ill. dúsító, tehetséggondozó foglalkozásokon kell részt vennie.)”

Forrás: http://www.kislexikon.hu/diagnosztikus_ertekeles.html#ixzz3VNyGGrMF

2)      „A diagnosztikus értékelést a szummatív és a formatív értékeléstől eltérően főként azokban az esetekben használják, amikor a tanulási folyamatban felmerülő valamely probléma a szokásos értékelésnél részletesebb és eltérő jellegű vizsgálatokat kíván meg (Vidákovich, 2001). A diagnosztikus mérések egyaránt alkalmazhatók a tudásszint és a képességvizsgálatok során, azonban a készségek és képességek esetében az elemzésre váró képesség struktúráját kell feltárni, ami a legtöbbször igen bonyolult feladat. Főként igaz ez a szociális készségek és képességek rendszerére, amelyek működését számos egyéb (pl. kognitív készségek, környezeti tényezők) befolyásolja. A diagnosztikus értékelés egyik leghasznosabb módszere a strukturális elemzés. Ezzel az elemzési módszerrel kimutatható, „hogy melyek egy adott képesség fejlődésének problémái, illetve milyen sajátos képességstruktúrák alakulnak ki a fejlődés során, esetleg annak zsákutcáiként” (Vidákovich, 2001, 321. o.). Ez módot ad a hibák vagy a hibás működések részletes kiszűrésére, ami után lehetővé válik azok gyors és eredményes korrigálása.” (Zsolnai, 2011. p. 93).

 

Forrás: Zsolnai Anikó (2011): A szociális készségek és képességek diagnosztikus mérési lehetőségei. In: Csapó Benő – Zsolnai Anikó (szerk) (2011): Kognitív és affektív folyamatok diagnosztikus értékelésének lehetőségei az iskola kezdő szakaszában. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest.

 

3)

Az ábra Saubern, R. (2010) döntéshozó ciklusa alapján készült.

Ahogy az ábrán látható, a diagnosztikus értékelés során a tanárok információt szereznek a diákok jelenlegi helyzetéről, tudásáról, valamint a tudás fejlesztéséhez szükséges eszközökről. Ezen információk birtokában tudnak cselekedni, ami valószínűsíti a jobb tanulmányi eredményeket. A jobb tanulmányi eredmények jobb iskolába majd később egy jobb munkahelyre adhatnak esélyt. A folyamatos visszacsatolás és értékelés visszahat a diagnosztikus értékelésre, ezáltal elölről kezdődhet a folyamat egy magasabb szinten, feltételezve a diákok fejlődését.

A diagnosztikus értékelés egy alapeszköz a tanári kelléktárban. Használható arra, hogy megállapítsuk a tanulók erősségeit és gyengeségeit. A diagnosztikus értékelés magában foglalja az adatok összegyűjtését és részletes értékelését a tanulók tudásáról és képességeiről az adott területen. Ezek az adatok segítik a tanárt, hogy megfelelő pedagógiai eszközökkel és céltudatos tanulási folyamatok tervezésével segítsék a diákok tanulási igényeit. Ennek következtében a diagnosztikus értékelés „tanulásra” is használható, amennyiben az oktatást úgy alakítjuk, hogy nagy szerepe legyen a diákok tanulásának fejlődésében. (saját fordítás)

Forrás: http://www.education.nt.gov.au/parents-community/assessment-reporting/diagnostic-assessments/diagnostic-assessments

Saubern, R. (2010). Useful assessment is timely assessment. In: Teacher. 2010. pp 24-27.

http://www.researchgate.net/publication/254581141_Useful_assessment_is_timely_assessment

 

Reflexió

Ahogy a fent idézett forrásokból kitűnik, a diagnosztikus értékelés a tanári eszköztár alapja. ennek segítségével kideríthető a tanulók aktuális tudásszintje, például idegen nyelvből, illetve az is felmérhető, mely tananyagrészeket sikerült részben vagy teljesen elsajátítaniuk. A diagnosztikus célból íratott teszt nem képezi osztályzás tárgyát, egyedüli célja annak felmérése, melyek a diákok erősségei és gyengeségei az adott területen, hol, miben  van szükség fokozott pedagógiai támogatásra.