Motiváció (Derdák Mercedes)

A motiváció fogalmáról

„… kell léteznie egy olyan belső hajtóerőnek, amely megszabja a szükséglet kielégítés irányában való viselkedésmódosítást. Ezt a hajtóerőt (angolul drive-ot) nevezzük Woodworth nyomán motivációnak .... ez a hajtóerő közvetlenül nem észlelhető az ember viselkedésében, hanem csak közvetve sejthető, következtetni lehet rá.”

Ádám György

A motiváció értelmezése óriási változáson ment keresztül, ami leginkább a pszichológiai és pedagógiai kutatásoknak köszönhető.

I. A fogalom szakirodalmi meghatározásai

1. A motiváció a latin eredetű movere: mozogni, mozgatni, kimozdítani igéből származik.  Jelentése: kimozdító, mozgató erő (Bakos F.: Idegen szavak és kifejezések szótára, 1989).

2. A pszichológiában a motiváció egy gyűjtőfogalom, ami magában foglalja a cselekvésre, viselkedésre késztető tényezőket. Hebb (1975) szerint a motiváció az élőlényeknek a tevékenységre irányuló tendenciája, melynek erőssége változékony.

3. John Adair (1997) összefoglalása alapján: „A motiváció olyan tudatos, félig tudatos vagy öntudatlan belső szükséglet vagy kívánság, amely az akaratunkat befolyásolja és ilyen vagy olyan cselekedetekre vesz rá bennünket.”

4. Martin L. (1997) sportpszichológia jegyzetében a következő meghatározás található: „A motiváció mindazon folyamatok, állapotok, külső és belső tényezők és ezek kölcsönhatásainak gyűjtőfogalma, melyek az állati és emberi viselkedés okát és irányultságát meghatározzák.”

5. Barkóczi Ilona és Putnoky Jenő (1984) Tanulás és motiváció című könyvükben hangsúlyozzák, hogy a motiváció mindenféle emberi tevékenységnek az alapja. A motiváció, a motívumok adnak késztetést, energiaforrást például a gondolkodáshoz, a tanuláshoz, a társas aktivitáshoz.

6. Gordon Allport szerint a személyiség bármely elmélete lényegében a motiváció körül forog.

II. A szakirodalmi meghatározás értelmezése

1. Az első definíció az Idegen szavak és kifejezések szótárából származik, ami mindössze a motiváció szónak a jelentését értelmezi. Egy cselekvést kifejező szó, mely a kimozdítani igéből származik. A szó a jelentéstartalmára is utalhat, hiszen értelmezhetjük úgy, mint az „erőt”, melynek hatására az egyén „mozgásba lendül”, vagyis valamilyen cselekvés elvégzésére késztet.

2.  A pszichológiában a motiváció gyűjtőfogalomként van jelen, az élőlények viselkedésére, cselekvésére ható tényezőket mutatja különböző erősségű változókban. A pszichológia megközelítése szerint a cselekvéseink alapvető indítékai azok a késztetések, amelyeket valamely szükséglet jelentkezése hoz létre. Ezeket a késztetéseket, amelyek a szükségletet csillapító viselkedésre irányulnak, a pszichológia motivációnak nevezi. Tágabb értelemben minden célirányos viselkedést motivált viselkedésnek nevezhetünk, függetlenül attól, hogy tudatos-e vagy sem.

3. A következő értelmezés szerint olyan, akaratunkat befolyásoló szükséglet, mely meghatározza további cselekedeteinket. Fontos, hogy egy feladat megoldására irányuló motiváció határozza meg azt, hogy amit meg tud csinálni valaki, azt ténylegesen el is végzie.

4. A sportpszichológia meghatározása értelmében a motiváció az emberi és állati viselkedés okának és irányultságának meghatározó folyamata, melyre külső és belső tényezők egyaránt hatnak. A motiváció belső indítékokból eredően dinamizálja, és irányítja a célirányos és szervezett viselkedést. A motiváció forrása tehát az úgynevezett belső ösztönzőkben (drive) keresendő, melynek feladata a cselekvésre, a tanulásra való előkészítés. A belső hajtóerőn túl a motiváció tartalmazza a külső késztetéseket is. Ezért nem lehet a motivációt csupán belső hajtóerőként értelmezni, hiszen számos eleme külső tényezők eredményeként jön létre.

5. Ennek a meghatározásnak az értelmében a motiváció nem más, mint a gondolkodást, tanulást és társas kapcsolatokat szolgáló energiaforrás, tulajdonképpen minden emberi tevékenység alapja. A belső motiváció fejlesztésre ugyanis azok a feladatok alkalmasak, amelyek nemcsak egy előre meghatározott úton megoldhatóak, hanem nyitottak, többféle úton, többféle eredménnyel zárulhatnak, és amelyek az asszociatív gondolkodást is fejlesztik

6. Gordon Allport szerint a személyiség bármely elmélete a motiváció körül forog. A motiváció az egész személyiség „sarkalló ereje”, vagyis a motivációs állapotunk irányítja viselkedésünket, növeli a teljesítményünket, és ez az, ami az eredményességre is ösztökél. 

III. Összegzés

A motiváció tehát gyűjtőfogalom, de egyben ösztönzés, késztetés is valamilyen cselekedet végrehajtására. A motivációnak tehát az élet minden területén fontos szerepe van. Egész életünkben folyamatosan kapcsolatban állunk a környezetünkkel, személyiségünk fejlődése már a születésünk pillanatától elkezdődik. A körülöttünk álló tárgyak, személyek, események folyamatosan hatást fejtenek ki ránk, de azt, hogy milyen célokat kívánunk elérni, csakis saját belső késztetésünk, vagyis motivációink határozzák meg. Vagyis a motivációs állapotunk irányítja egész viselkedésünket, növeli a teljesítményünket, befolyásolhatja eredményességünket.

A motiváció olyan ösztönzés, késztetés, mely végigkísérve egész életünket képessé tesz, cselekedeteink, feladataink magasabb szintű elvégzésére.

 

A motiváció szó szinonimái lehetnek:

Ok, indíttatás, indíték, eredet, ösztönzés, inspiráció, sugallat, ihlet.

 

Irodalomjegyzék:

Idegen szavak és kifejezések szótára (1973) Akadémiai Kiadó, Budapest.

Barkóczi Ilona – Putnoky József (1984): Tanulás és motiváció. Tankönyvkiadó, Budapest.

Ádám György: A rejtőzködő elme. (2004) Vince Kiadó, Budapest. p. 100.

Gordon W. Allport (1998) A személyiség alakulása. Kairosz Kiadó, Budapest.

Bernáth László- Révész György (szerk. 1995) A pszichológia alapjai. Tertia Kiadó, Budapest.

Kozéki Béla (1980) A motiváció és motiválás összefüggéseinek pedagógiai pszichológiai vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Budapest.