Eredményességi mutató (Nádasdiné Szanyi Judit)

Eredményességi mutató(k)

Az „eredményességi mutató” mint fogalom, egyetlen általam kiválasztott lexikonban sem található meg. Az 1976-ban megjelent Pedagógiai Lexikonban még az eredményesség sem szerepel, csak az „eredményvizsgálat” jelenik meg, de ez sem önálló fogalomként, hanem az értékelés definíciójára utal, miszerint: „Az értékelés a tanulói teljesítmények mennyiségi és minőségi jellemzőinek elemzése és összegzése, más szóval minősítés.”

A több mint húsz évvel később kiadott Pedagógiai Lexikonban már különálló fogalomként szerepel az eredményesség, de az „eredményességi mutató(k)” még mindig nem található, csak az eredményességet befolyásoló tényezők.

Eredményesség: „Pedagógiai értelemben az oktatási folyamat során a tanulók magatartásában, tudásában, tevékenységében érvényesülő pozitív megnyilvánulások, teljesítmények illetve ezek rendszere. Az eredményesség viszonyítási alapját a követelmények adják. A hatékonyság esetében az eredményességet a ráfordításokkal vetik össze. Pedagógiai szempontból általában az oktatási rendszer illetve a nevelés és az oktatás eredményességét vizsgálják. Ez utóbbin belül a tanulmányi eredményességet befolyásoló tényezők:

• a tanuló pszichikus sajátosságai: biológiai tényezők, az intelligencia, a megismerés képességeinek fejlettsége, a motiváltság, az érzelmi viszonyulás, a tanulás iránti érzékenység és fogékonyság, erkölcsi- akarati tényezők, a tanulási stratégiák és a tanulási szokások
• a pedagógiai tényezők: oktatási célok, követelmények, az oktatás tartalma, az oktatási stratégiák, az értékelés módja, az osztály létszáma, légköre, a tanulás környezete és feltételei
• a családi környezeti tényezők: szülők iskolai végzettsége, anyagi helyzete, nevelési stílusa, a szülői attitűd
  • a pedagógus személyisége: tulajdonságai, hivatástudata, és pedagógiai készségei.”

Lannert Judit: Hatékonyság, eredményesség és méltányosság

„Az eredményesség fogalma a közoktatásban széles körben használt fogalom, amely mögött viszont nincs még széles szakmai konszenzus. A legalapvetőbb kérdések: mit, milyen eszközökkel mérünk, és mire használjuk fel az eredményeket.

Az eredményesség mérése nálunk még gyerekcipőben jár, de már vannak erre nézve biztató jelek, mint az éves kompetenciamérések, az iskolai rangsorok finomodása, a külső mérések egyre gyakoribb használata, a diagnosztikus felmérés beemelése az iskolai gyakorlatba vagy akár az érettségi standardizálása.”

„Amennyiben nincs konszenzus arról, hogy mit tekintünk eredményesnek, akkor bármilyen mérőeszköz és indikátor ilyen értelemben vett használata önkényesnek tűnhet.”

„Az oktatás eredményességéről egyre többet tudunk, de még mindig nagyon keveset.” … „Amit ma a magyar oktatási rendszer eredményességéről tudunk, azt elsősorban a PISA 2000 felmérés alapján tudjuk.”

Baráth Tibor: Hatékony iskola (6.2.1. fejezet: Az eredményesség mutatói)

„Az oktatás eredményességét számos mutató segítségével megpróbálhatjuk leírni. Nehezebb ezeknek olyan rendszerét definiálni, amely alkalmasnak tűnik az eredmények kiegyensúlyozott bemutatására, használható általános és középiskolában, valamint az elit- és tömegképzésben egyaránt.”

Az oktatás eredményességének mutatóit Baráth Tibor a következőkben adja meg:

• tanulmányi mutatók
• szocializációs mutatók
• az iskola iránti érdeklődés
• a céloknak való megfelelés

„Az előző három kritériumot értelmezhetjük úgy is, mint külső szempontokat, illetve az ezeknek való megfelelést. (Ugyanakkor vizsgálatuk, nyomon követésük természetes része lehet az intézményi értékelésnek és önértékelésnek is.) Tekintettel arra, hogy a magyar iskolák önállóan határozzák meg az iskolai nevelés és oktatás céljait, ezért lényeges annak vizsgálhatóvá tétele, hogy milyen mértékben érik el az intézmények az önmaguk számára kitűzött célokat.

Míg az eredményesség külső szempontú megközelítésén alapuló mutatók általában elemezhetők egy kérdőíves felmérésből származó adatok, információk alapján, addig az iskolai célok teljesítése más módszerek, eljárások alkalmazását is igényelheti. (Itt említhetjük meg a dokumentumelemzést, interjúkészítést.)

 

Az eredményesség megállapítása az értékelésen túl figyelembe veszi a körülményeket, a kiinduló állapotot, a megtett utat is. E megkülönböztetésnek különös jelentősége van a pedagógiai munkában. A gyengének értékelt tanulói teljesítmények mögött is állhat eredményes tanári munka, ha a kiinduló szintet és a körülményeket is figyelembe vesszük.”

Neuwirth Gábor és Horn Dániel: A középiskolai munka néhány mutatója

„A középiskolákban folyó munka minősége, eredményessége, hatékonysága számos szempontból elemezhető. Ezen vizsgálatok egyik típusa objektív mutatók (indikátorok) alapján, számok segítségével kísérli meg megmutatni az egyes oktatási intézmények, iskolacsoportok néhány jellemzőjét, illetve hogy a velük szemben támasztott követelményeket milyen mértékben képesek teljesíteni – bár természetesen nem mérhető minden ily módon. A középiskolák összehasonlítása objektív módon azonban nehéz, szinte lehetetlen feladat.

A rangsorokkal ugyanis az az alapvető probléma, hogy csak azt tudják mérni, ami számokban mérhető, márpedig e mellett rengeteg olyan tényező is lehet, ami alapvetően meghatározza az iskola hangulatát.

E kiadvány hatféle indikátorcsoportot mutat be:

• a felsőoktatásba való felvétel arányára vonatkozó mutatókat,
• a kétszintű érettségik eredményét jelző mutatókat,
• a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők nyelvvizsgaarányainak mutatóit,
• a középiskolai tanulók szociokulturális mutatóit,
• az országos kompetenciamérések mutatóit és az
• az elvárt értéktől való eltérés mutatóit

E hat indikátorcsoport 79 mutatót tartalmaz:

• a felvételi arányoknak 8 évenkénti és periódusonkénti, 2 fejlődési és 13 felsőoktatási intézménycsoportonkénti, összesen 23 mutatója,
• a kétszintű érettségiknek 6 évenkénti és 20 vizsgatárgyankénti, összesen 26 mutatója,
• a nyelvvizsgaarányok összesen 12 mutatója,
• a tanulóknak 12-féle családi helyzetet és felkészültséget jelző mutatója,
• az országos kompetenciaméréseknek 2 mutatója és
• az elvárt értéktől való eltérésnek 4 mutatója látható a táblázatokban.

Hibát követ el az, aki az egyes iskolák értékelésénél egy vagy csak kevés mutatót vesz figyelembe. A hiba csökkenthető minél több mutató együttes, és az érékelés szempontjából fontosabb mutatók fokozott mértékű figyelembevételével. Ezek az indikátorok hat viszonylatban láthatók:

• középiskolánként,
• megyénként,
• nagyvárosonként,
• településtípusonként,
• iskolafenntartók szerint és
• iskolatípusonként”.

 

Reflexió:

Amint a fenti szakirodalmakból látható, nagyon nehéz fogalmat alkotni arról, hogy mik is az „eredményességi mutató(k)” az oktatásban. A gazdasági életben, a termelésben ezt egyértelműbben lehet mérni. Az iskola azonban nem egészen ilyen műhely. Meg lehet kísérelni az eredményességet különböző mutatókkal minősíteni, de nagyon vigyázni kell, hogy ne abszolutizáljuk ezeket az eredményeket, és az értékelési eszközeinket differenciált módon és a vizsgálati célokkal adekvát módon használjuk, az egyes mérések funkciójáról és eredményeinek felhasználásáról az érintetteket is informálva.    

 

Felhasznált irodalom:

Baráth Tibor: Hatékony iskola (6.2.1. fejezet: Az eredményesség mutatói)

http://www.staff.u-szeged.hu/~barath/tanulm/HATISK4.htm

Neuwirth Gábor (2007): A középiskolai munka néhány mutatója 2006

http://www.ofi.hu/sites/default/files/WEBRA/2010/11/kozepiskolai2006-bevezeto.pdf

Lannert Judit: Hatékonyság, eredményesség és méltányosság. Országos Közoktatási Intézet: Új Pedagógiai Szemle 2004. december.

Pedagógiai Lexikon (1976) Budapest, Akadémiai Kiadó Nagy Sándor főszerkesztő. I.

Pedagógiai Lexikon I. kötet (A-H), Főszerkesztők: Báthory Zoltán, Falus Iván, Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997, 387.o.