Normaorientált értékelés (Papp Edina)
Fogalomtár kiegészítése
Normaorientált értékelés
„A pedagógiában két értékelési típust különböztetünk meg attól függően, hogy mit tekintünk az értékelés során viszonyítási alapnak, nevezetesen a normaorientált és kritériumorientált értékelést.”1
„A normaorientált értékelés elméleti alapjainak kidolgozása közel fél évszázados múltra tekint vissza. A tanulók teljesítményét ekkor egymáshoz, a csoportátlaghoz viszonyítjuk. Az így kapott adatok tehát mindig relatívak, arról szolgálnak információval, hogy a többiekhez, a normacsoporthoz képest mit ér az egyén tudása, készségének, képességének fejlettsége. Ez az értékelés nem szolgáltat információt arról, hogy mely részterületeken történt meg az elsajátítás, és mely részterületek azok, ahol még hiányosságok vannak.”2
„Új értékelési kultúrára van szükség - mondta Nagy József. - A hagyományos ismeretalapú pedagógiai kultúra normaorientált összegző minősítéssel működik. A normaorientált értékelés azt jelenti, hogy a kapott eredményt a populáció, a minta átlagához viszonyítjuk. Az összegzés (eredeti nevén: szummatív értékelés) a mérés, az értékelés eredményét egyetlen mutatószámmal fejezi ki. Az így kapott eredmény alapján történik a minősítés, meghatározott kategóriába sorolás. Ez az értékelési kultúra évszázados munkával részletesen kidolgozott elméletre és technikára (matematikai statisztikai apparátusra) támaszkodik. Talán az intelligencia mérése adja rá a legszemléletesebb példát. Az értékelendő populáció átlagos szintje a viszonyítási alap (a norma). Az átlagot 100 ponttal fejezik ki, és ehhez viszonyítva határozható meg az egyes egyedek, csoportok eredménye, ami a szóban forgó egyedek, csoportok minősítése: súlyosan, enyhén fogyatékos, átlagos, zseni stb. Így működnek a nemzetközi, az országos standardizált mérések, a százalékponttal, nyers ponttal működő helyi mérések (témazárók, érettségi, felvételi vizsgák stb.).
Ilyen normaorientált összegző minősítés az osztályozás, sőt a szóbeli minősítés is. A különbség csak az, hogy ezekben az esetekben bizonytalan (nem eléggé objektív) az átlag mint viszonyítási alap.
A nemzetközi és a hazai normaorientált mérések évtizedek óta ismételten megmutatják, hogy országos átlagunk szerint a nemzetközi átlag alatt, és ott hol helyezkedünk el a rangsorban. Az ilyen adatok alapján a régiók, a települések, az iskolák, az osztályok is rangsorolhatók. De hiába ismerjük e fontos adatokat, ettől még nincs javulás. A normaorientált értékelés csak a fennálló helyzetet mutatja, a mit kellene tenni kérdésre nem ad választ. 3
„… a tanulók teljesítményét egymáshoz is viszonyítjuk, vagyis az is számít, hogy egymáshoz képest hogy helyezkednek el: az egyéni eredmény hogy viszonyul az átlaghoz, a tanulók hány százaléka helyezkedik el fölötte vagy alatta, akkor az értékelés normaorientált…. a következetesen normaorientált értékelés nagy hátránya az, hogy nem világosak a követelmények, azok mintegy mozgó jellegűek: a jobban teljesítő tanulócsoportban magasabbak, mint az alacsonyabban teljesítők között. Ebből következik, hogy ugyanaz a teljesítmény az egyik tanulócsoportban kiválónak, a másikban közepesnek, a harmadikban egyenesen gyengének minősülhet. Még súlyosabb következmény, hogy ez az értékelési forma logikai szükségszerűséggel termeli ki a gyenge eredményeket: a jelesnek csak akkor van értelme, ha elégséges is van.4
„Olyan értékelési eljárás, amelyben a tanuló teljesítményét egy kiválasztott népesség teljesítményének átlagához (norma) viszonyítják. A normaorientált értékelés tehát lehetővé teszi annak meghatározását, hogy az egyes tanulók teljesítménye hol helyezkedik el az országos vagy településátlaghoz viszonyítva. A normaorientált értékelés eszközei olyan standardizált tesztek, melyek egy-egy oktatási egység (téma, tanév, isk.-fokozat), lezárásához kapcsolódnak, kiterjednek a tananyag egészére, vagy az egészet reprezentáló csomópontokat ölelik fel. A standardizált mérce ismeretében a pedagógus a tapasztalati országos (ritkábban települési) átlaghoz viszonyítva tudja értékelni a tanulók teljesítményét. A normaorientált értékelés elsősorban az olyan oktatásban indokolt, amely egy adott korosztály egészére (ún. természetes populációra) vonatkozik. Ilyen az általános műveltséget nyújtó oktatás.”5
„… a klasszikus tesztelmélet és értékelési eljárás egyik lényeges vonását kell tovább elemeznünk. Ahhoz, hogy a teszt összpontszámának, a teszteredménynek valamilyen jelentést tulajdonítsunk, ezt a pontszámot valamihez viszonyítanunk kell. Önmagában például nem tudjuk, mit jelent az, hogy egy tanuló 60 pontot ért el egy teszten. Más ennek a 60 pontnak a jelentése akkor, ha a minta – a tanulóknak az a csoportja, amely a tesztet megoldotta –, 50 pontos átlagteljesítményt ért el. Megint más a helyzet akkor, ha az átlag 70 pont volt. Ebben az esetben a kiszemelt tanulót annak a csoportnak a teljesítményéhez viszonyítottuk, amelyik a tesztet megoldotta. A viszonyítási szint megadásával nyert értelmet a 60 pontos teljesítmény. Ugyanezt az alapelvet megtartva tovább finomíthatjuk eljárásainkat. Nemcsak azt mondhatjuk meg, hogy ez a 60 pont az átlagnál jobb, vagy rosszabb, de egész pontosan megmondhatjuk azt is, hogy a tanulók hány % - a ért el ennél gyengébb vagy jobb eredményt. Így elkészítettünk egy olyan viszonyítási rendszert, amelyben minden egyes megvizsgált személyt a populáció jellemzőihez viszonyítunk. Mivel itt a populáció normáihoz viszonyítunk, ezt a viszonyítási eljárást normaorientált, vagy normavonatkozású viszonyításnak nevezzük.6
Összegzés
A normaorientált értékelés szemben a kritériumorientált értékeléssel egy viszonyítási eljárás, amely segítségével meghatározható, hogy az egyes tanulók, iskolák eredményei milyen helyet foglalnak el egymáshoz viszonyítva. A mérés eszközei standardizált tesztek, melyek százalékpontokkal, nyers pontokkal működő mérések.
Hátránya, hogy az egyén teljesítménye a normacsoporthoz viszonyított éppen aktuális értékét mutatja. A mérés során nem derül ki, hogy a tanulók egyénileg mely területeken igényelnek fejlesztést, nem tisztázottak a követelmények sem.
A tanulók saját korábbi eredményeihez viszonyító mérésre is szükség van ahhoz, hogy reálisabb képet kapjunk az egyén teljesítményéről.
Felhasznált irodalom:
1CSAPÓ BENŐ (1987): A tanulói teljesítmények értékelésének méréses módszerei. Módszertani füzetek pedagógiai vezetőknek. Művelődési Minisztérium Vezetőképző és Továbbképző Intézete és a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém.
2 epa.oszk.hu/00000/00035/00042/2000-10-mu-Jozsa-Elsajatitasi.html
Új Pedagógiai Szemle 2000 október > Az elsajátítási motiváció szerepe a kritériumorientált pedagógiában
3 www.mpigyor.hu/mpi/tartalom/meres_ertekeles/konfazertekelesrol.htm
In Köznevelés (2006) 24-25. szám, 18. o.
4 members.iif.hu/rad8012/pedagogia/Oktatasi-modszerek.doc
Radnóti Katalin :Milyen oktatási és értékelési módszereket alkalmaznak a pedagógusok a mai magyar iskolában? In. Kerber Zoltán (Szerk.) Hidak a tantárgyak között. Országos Közoktatási Intézet, Budapest. 131-167.
5www.veveeqe.eoldal.hu › Pedagógiai mérés és értékelés
Normaorientált mérés, kritériumorientált értékelés - Ir. Báthory Z.: Tanulók, iskolák - különbségek. Bp. 1992.
6http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_531_pedagogia/ch10.html
CSAPÓ BENŐ: Tudásszintmérő tesztek 10. fejezet