Eredményesség (Puskásné Blaskovits Ildikó)
Fogalomtár kiegészítése: Eredményesség
„1.Pedagógiai értelemben az oktatási folyamat során a tanulók magatartásában, tudásában, tevékenységében érvényesülő pozitív megnyilvánulások, teljesítmények illetve ezek rendszere. Az eredményesség viszonyítási alapját a követelmények adják. A hatékonyság esetében az eredményességet a ráfordításokkal vetik össze. Pedagógiai szempontból általában az oktatási rendszer illetve a nevelés és az oktatás eredményességét vizsgálják. Ez utóbbin belül a tanulmányi eredményességet befolyásoló tényezők:
- 1. a tanuló pszichikus sajátosságai: biológiai tényezők, az intelligencia, a megismerés képességeinek fejlettsége, a motiváltság, az érzelmi viszonyulás, a tanulás iránti érzékenység és fogékonyság, erkölcsi- akarati tényezők, a tanulási stratégiák és a tanulási szokások
- 2. a pedagógiai tényezők: oktatási célok, követelmények, az oktatás tartalma, az oktatási stratégiák, az értékelés módja, az osztály létszáma, légköre, a tanulás környezete és feltételei
- 3. a családi környezeti tényezők: szülők iskolai végzettsége, anyagi helyzete, nevelési stílusa, a szülői attitűd
- 4. a pedagógus személyisége: tulajdonságai, hivatástudata, és pedagógiai készségei.”
Pedagógiai Lexikon I. kötet (A-H)
Főszerkesztők: Báthory Zoltán, Falus Iván
Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997. 387.o.
2. A magyar közoktatási rendszer jellegéből és irányítási gyakorlatából következően az eredményesség és minőség fejlesztése és biztosítása szempontjából kiemelkedő jelentősége van az intézményekben megvalósuló folyamatos belső tevékenységnek és az irányítás helyi szintjének. Az Oktatási Minisztérium által 1999-ben elindított önálló fejlesztési program (Comenius 2000) a helyi szinten folyó értékelési tevékenységek átfogó és eredményes gyakorlatának kialakítását célozza. Ezt szolgálja a 2002-ben létrehozott Közoktatás Minőségéért Díj is, amely a közoktatási minőségfejlesztés terén nyújtott kiemelkedő intézményi teljesítmények állami elismerése. További problémát jelent a teljes közoktatás eredményességének és minőségének vizsgálata és értékelése, amelyhez – a korábbi hazai eljárások és tapasztalatok mellett – a kialakult európai gyakorlat kínál igényes szakmai segítséget. Az úgynevezett IEA-vizsgálatokba már az 1960-as években bekapcsolódtunk. A különböző hazai intézmények által végzett ilyen típusú vizsgálatok közül kiemelkedik az Országos Közoktatási Intézet, illetve elődintézménye, az Országos Pedagógiai intézet által 1986-tól visszatérően végzett monitorvizsgálat, amely számos részterületen (olvasás-szövegértés, matematika, informatikai ismeretek és attitűdök, természettudományok, állampolgári ismeretek és attitűdök) kínált és kínál a magyar közoktatás „teljesítményének” folyamatos – egyrészt történeti, másrészt nemzetközi – elemzéséhez és összehasonlításához is egzakt fogódzókat.
Magyar Tudománytár Hatodik kötet, főszerkesztő: Glatz Ferenc
MTA Társadalomkutató Központ
Kossuth Kiadó, 2006. Debrecen, 505-506.o.
3. Mit jelent a minőség és az eredményesség?
Fontos megkülönböztetni az eredményesség és a hatékonyság fogalmát. Egy iskola vagy egy oktatási rendszer lehet eredményes úgy, hogy közben nem eléggé hatékony, azaz az eredmény elérése túl sok ráfordítást igényel. Az eredményesség megítélése sokféle kritérium alapján lehetséges. A különböző szakmai és társadalmi csoportok eltérő szempontokat követnek, amikor eldöntik, hogy egy-egy iskola vagy az oktatási rendszer egésze eredményes-e vagy sem. Az iskolai pedagógiai programok elkészítése során a legkülönbözőbb értelmezések jelennek meg: amíg az egyik esetében a felsőoktatásba bejutott fiatalok aránya jelzi az eredményes működést, addig egy másik esetében a lemorzsolódók számának csökkenése lehet ilyen mutató.
Az oktatás eredményességével és minőségével kapcsolatos aggodalmak egyik hatása az volt, hogy megnőtt a szakmai és társadalmi érdeklődés e téma iránt: gyakoribbá váltak az ezzel foglalkozó cikkek, előadások, az ennek szentelt szakmai konferenciák, viták, kutatások. A minőség és az eredményesség mibenlétével, ezek értékelhetőségével és ellenőrizhetőségével kapcsolatos problémák megoldása valójában szabályozási, finanszírozási kérdéseket is felvet. A közoktatási törvény 1999-es módosításában helyet kapott, hogy az értékelés az intézmény eredményeinek, a fenntartó és az ágazati irányítás által meghatározott szakmai célkitűzésekkel való összevetése. Az eredményesség és a minőség megítélése szempontjából különösen fontos az, hogy miképpen történik azoknak a szakmai célkitűzéseknek a meghatározása, amelyet az értékelés során vesznek figyelembe. Az eredményesség és minőség biztosítására irányuló eszközök fejlődése több területen megfigyelhető. Ezek közül különösen figyelemre méltó a pedagógusok továbbképzésének kialakulóban lévő rendszere, ahol számos új eszközt elsőként alkalmaznak.
Jelentés a magyar közoktatásról 2000
Szerkesztette: Halász Gábor és Lannert Judit
Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2000.
304-307.o.
4.Az eredményesség fogalma a közoktatásban széles körben használt fogalom, amely mögött még nincs széles körű szakmai konszenzus. A legalapvetőbb kérdések: mit, milyen eszközökkel mérjünk, és mire használjuk fel az eredményeket. A nemzetközi gyakorlat szerint az eredményességvizsgálat nem pusztán végterméket, hanem kimenetet mér, és alapvetően a tanulói teljesítmény mérésén alapszik. Itt az időbeli változás a legfontosabb, ahol rögzítik a kezdő állapotot és a lezajlott fejlődést helyezik a középpontba. Fontos, hogy az eredményesség az oktatásban nem a tanuló, hanem a pedagógus és a pedagógusközösségek eredményességét jelenti. Az iskola hatását a tanulók eredményességére a korai kutatások alábecsülték (Coleman 1996). Azóta finomodott a vizsgálatok módszertana, mára bebizonyosodott, hogy a tanulók iskolai teljesítményére erőteljesen hatnak a családi háttér és az egyéni képességek mellett az osztályteremben történtek, valamint az iskolavezetés kultúrája is.
Az eredményesség mérésének egyik izgalmas kérdése a hozzáadott érték vizsgálata, ami figyelembe veszi az intézményi eredményesség esetén az iskolák tanulói összetételét. Miután az eredményesség nagy mértékben függ egy adott iskola adottságaitól, ezért az iskolák eredményességét időben és térben kell vizsgálni, és az azonos adottságú iskolákat érdemes összehasonlítani, vagyis az ún. benchmark használata ajánlott. Talán azért nem szeretik a szakmabeliek a folyamatos és nyilvános méréseket, mert nem világos, hogy mire használják az így kapott adatokat. Ugyanis, amíg nincs konszenzus arról, hogy mit tekintünk eredményesnek, akkor bármilyen mérőeszköz és indikátor ilyen értelemben vett használata önkényesnek tűnhet. Az eredményességi mutatóknak elsősorban az iskola és a tanári közösségek fejlesztését kell szolgálnia. Ehhez azonban folyamatos mérésre van szükség.
Lannert Judit: Hatékonyság, eredményesség és méltányosság
Országos Közoktatási Intézet: Új pedagógiai szemle 2004. december.
54.évfolyam 12. szám, 3-15.o.
5. Összegzés és saját reflexió: az eredményesség fogalma pedagógiai értelemben meghatározásként még nem található meg a rendszerváltás előtti, 1976-os Pedagógiai Lexikonban. Itt még csak az eredményvizsgálat címszó szerepel. A szakirodalom alapján minden esetben többféle változóhoz kapcsolják az eredményesség kialakításának folyamatát, mérhetőségét, fenntarthatóságát. A legtöbb esetben szoros kapcsolatot alkot a minőséggel, a hatékonysággal illetve az ezek eléréséhez szükséges eszköztárral. A 2000-es években már a fejleszthetőségével és ezzel kapcsolatosan a minőségbiztosítással is foglalkoznak, amihez az országos és a helyi szintű szabályozást is hozzárendelik. Kiemelkedően fontos a tanulmányi eredményesség, amely standardizált tesztekkel mérhető és fontos helyet foglal el az oktatás eredményességének és minőségének a megítélésében. A folyamat során az elsajátított ismeretanyag helyét a kompetenciák, az eszköztudás mérése vette át. Arra a kérdésre keresik így a választ, hogy a tanulók milyen mértékben sajátították el a továbbtanuláshoz vagy a gyakorlati életben való boldoguláshoz szükséges eszközöket.
Felhasznált irodalom:
1. Pedagógiai Lexikon I. kötet (A-H)
Főszerkesztők: Báthory Zoltán, Falus Iván
Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997. 387.o.
2. Magyar Tudománytár
Hatodik kötet, főszerkesztő: Glatz Ferenc
MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth Kiadó, 2006. Debrecen
505-506.o.
3. Jelentés a magyar közoktatásról 2000
Szerkesztette: Halász Gábor és Lannert Judit
Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2000.
304-307.o.
4. Lannert Judit: Hatékonyság, eredményesség és méltányosság
Országos Közoktatási Intézet: Új pedagógiai szemle 2004. december.
54.évfolyam 12. szám 3-15.o.