B) Patrónusi, mentori vagy tutori rendszer működtetése – Hallgatói Mentorprogram
Szerző: Szűcs Norbert
A modellértékű státusz érvényessége
Jogszerűség: A megvalósító szervezetek működése összhangban áll a jelenleg hatályos törvényi rendelkezésekkel. A megvalósító szervezetek alapszabályában szerepel a hazai oktatási rendszer hatékonyságának növeléséhez való hozzájárulás. Az együttműködő partnerek olyan iskolák, akik részt vesznek az IPR-ben és megfelelnek a támogatás igénylése feltételrendszerének.
Hatékonyság: A Hallgatói Mentorprogram oktatási irányultságú civil szervezetek, romaszervezetek, egy felsőoktatási intézmény és szegedi, illetve hódmezővásárhelyi általános iskolák együttműködése révén valósul meg. A Programba bevont általános iskolákban együttműködés valósul meg a mentorhallgatók, a pedagógusok, az ifjúságsegítők, a fejlesztő pedagógusok, valamint a hátrányos helyzetű tanulók szülei között.
Eredményesség: Konkrét tudásterület nehezen határozható meg, hiszen a mentori munka lényege, hogy személyre szabott - az adott tanuló legfontosabb problémáit szem előtt tartó - segítséget kap a diák a mentorától (pl. tantárgyi felzárkóztatás, tanuláshoz szükséges készségek fejlesztése, iskolával, tanulással kapcsolatos attitűd formálása, mentálhigiénés segítő szerep, agresszív viselkedés kezelése, társas kapcsolatok és tanár-diák viszony javítása). Emellett bizonyítható, hogy a program hatására a diákok tanulási motivációja és olvasás iránti attitűdje kedvező irányba változott. A kedvező változás számos tantárgy tanulása során emelheti a hatékonyságot. A program hosszú távú hatásaként az várható, hogy a mentori feladatokat ellátó pedagógusjelöltek fontos tapasztalatokat szereznek tanulók támogatásában, így pedagógusként hatékonyabban kezelik és érzékenyebbek lesznek e tanulók problémáira.
Méltányosság: A Program nem csak a deszegregációs intézkedésekben érintett gyerekekre terjed ki, hanem a programban részt vevő iskolákban tanuló halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre is.
A modellértékű gyakorlat rövid leírása
A Hallgatói Mentorprogram a civil és a felsőoktatási szféra összefogásával valósult meg. A programban együttműködő szervezetek feladatvállalásuk alapján négy csoportba sorolhatók. (1) A Roma Oktatási Alap (Roma Education Fund) a donorszervezet, amely öt tanéven keresztül finanszírozta a programot. Rendszeres monitoringjai révén mind a szakmai, mind a pénzügyi megvalósítást ellenőrizte. (2) A roma civil szervezetek (L.I.F.E. Egyesület, Hódmezővásárhelyi Romák Egyesülete, Shero Dél-alföldi Roma Fiatalok Egyesülete) a helyi cigány közösségek tagjaival történő kapcsolattartásért, valamint az esélyegyenlőségi szempontok érvényesüléséért feleltek, illetve felelnek. (3) A megvalósító szervezetekhez (Shero Dél-alföldi Roma Fiatalok Egyesülete, Motiváció Oktatási Egyesület) a projekt szakmai és pénzügyi koordinációja tartozik. (4) A szakmai hátteret a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstudományi Intézete és a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézete jelenti, amelyek a mentori munkát végző hallgatók toborzása, felkészítése, valamint a képzéshez szükséges infrastruktúra biztosítása által járulnak hozzá a program működéséhez.
A program felsőoktatásban tanuló hallgatók, elsősorban pedagógusjelöltek (továbbiakban: mentorhallgató) munkájára épül. Létszámuk tanévenként ingadozott, amelyet a mentorálásra szoruló tanulók és együttműködő iskolák száma, valamint a finanszírozási háttér egyaránt befolyásolt, a harmadik tanévtől kezdve pedig az önkéntes státusz bevezetése egy további tényezőként jelent meg. Az első tanévben 35, a másodikban 40 ösztöndíjas hallgató kerülhetett be a programba. A harmadik tanévtől kezdve 25 ösztöndíjas mentorhallgató részvételével működött a program, ugyanakkor e tanévtől ösztöndíjban nem részesülő, önkéntes mentorhallgatók is bekapcsolódtak a megvalósításba.
A mentorhallgatók számának növekedése, illetve az önkéntes hallgatók hatékonyabb koordinációja érdekében a program negyedik tanévétől szükségessé vált egy új „középvezetői" státusz, az iskolafelelősi státusz bevezetése. A mentorhallgatók részéről is igény alakult ki erre, mivel ez az átlagosnál motiváltabban, nagyobb energia-befektetéssel dolgozók munkájának egyfajta elismerését is jelentette.
A mentorok kiválasztása kétlépcsős rendszerben történik. Először önéletrajzot és motivációs levelet kell benyújtaniuk a jelentkezőknek. A program követelményeinek megfelelően kialakított önéletrajzsablon a mentori munka szempontjából hasznos elméleti és gyakorlati tudás, valamint előzetes tapasztalatok felmérését célozza. A dokumentumok benyújtását követően egy felvételi beszélgetésre kerül sor, mely során a jelentkező rátermettségét, előzetes tapasztalatait, a roma és halmozottan hátrányos helyzetű csoportok iránti attitűdjét igyekeznek feltárni programot koordinálók.
A program nagy hangsúlyt fektet a mentorhallgatók szakmai felkészítésére. A mentoroknak kreditált kurzusokon kell részt venniük, melyet a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi és Felnőttképzési Intézete biztosít számukra. A képzés két kötelező kurzus elvégzéséből áll. Az egyik a hátrányos helyzetű és roma tanulók oktatási problémáira és a résztvevők érzékenyítésére helyezi a hangsúlyt, míg a másik a mentori munka hatékonyságának növelését, jó gyakorlatok kidolgozását és összegyűjtését, a mentori munka során fellépő problémák megoldását tűzi ki célul.
A kötelező kurzusokon kívül a mentorhallgatók rendszeresen részt vehetnek módszertani továbbképzéseken is. Az elmúlt évek során a következő kurzuson vehettek részt a mentorok: „Tevékenységközpontú pedagógiák" „Tanulásmódszertan és memóriatechnikák" „Hatékony tanuló-megismerési technikák" és „Drámapedagógia alapjai". Minden tanév elején egy- vagy kétnapos csapatépítő tréninget szervezünk az újonnan felállt mentorcsapatnak, hogy megalapozzuk az egész éves közös munkát. A tréning során egymás megismerésén, az aktív kommunikáción és a mentori feladatok, szerepek megismerésén van a hangsúly.
A fentiek mellett rendszeres belső hospitálás kerül megszervezésre, mely során a mentorhallgatók egymás munkájába nyernek betekintést.
A mentorhallgatók által végzett tevékenységek
Az ösztöndíjas, azaz legalább nyolc órát hetente az iskolában töltő mentorhallgatók feladatai közé a következő tevékenységek tartoznak: rendszeres találkozás a mentorált tanulókkal, helyzetük nyomon követése; korrepetálás; kapcsolattartás a mentorált tanulók szüleivel; a többségi tanulókkal közös programok szervezése; közös gondolkodás a tanulókkal, tanárokkal a felmerülő iskolai problémák megoldása érdekében; a programmal kapcsolatos adatgyűjtés, adminisztráció. Az iskolafelelősök emellett alkalomszerűen további feladatokat is elláttak.
Az iskolafelelősök az ösztöndíjasok közül kerültek ki, feladatukat a mentorhallgatókkal közösen a következőképpen határoztuk meg: a mentorhallgatók munkájának koordinálása az adott iskolában; kapcsolattartás a mentorokat koordináló pedagógussal; esetmegbeszélés generálása, ha probléma merül fel az iskolában; kommunikáció a projektvezető és az iskolavezetés felé; iskolai szintű feladatok esetében a kommunikáció megszervezése.
Az önkéntesek többsége heti két-három órát tölt az iskolában, így feladatvállalásuk eltér az ösztöndíjas mentorhallgatókétól. Egy részük az ösztöndíjas társaikhoz hasonlóan differenciált feladatokat végzett el, ám kevesebb gyermekkel, mindössze egy-két tanulóval foglalkozott. Az önkéntesek egy másik csoportja az ösztöndíjasok munkáját támogatta, például közösségi programok, szabadidős tevékenységek megvalósításában. Néhány önkéntes mentor speciális, nem egyetlen intézményhez köthető tevékenységeket lát el. Például újságot szerkeszt, filmez, beszédfejlesztő foglalkozásokat tart.
A felsoroltakon kívül a betöltött pozíciótól függetlenül egy heti rendszerességgel megtartott találkozón, bizonyos képzéseken, belső hospitálásokon és az év eleji csapatépítő tréningen elvárás a mentorhallgatók megjelenése.
Tanulássegítés
A mentorhallgatók tanulókkal töltött idejének jelentős részét a közös tanulás teszi ki. A tanulássegítés szervezésének számos kombinációja alakult ki a program keretei között, melyek a következőképpen csoportosíthatók:
- a tanítási idő befejezése után, napközis, tanulószobai foglalkozás ideje alatt, egyéni vagy csoportos munkaformában,
- a tanítási idő alatt, azaz egyes órákról kivihették a tanulókat a pedagógusjelöltek - hasonlóan a mentortanárok, illetve fejlesztő pedagógusok által kialakított gyakorlathoz -, egyéni vagy csoportos munkaformában (ez elsősorban a készségtárgyakat jelenti, de a szaktárgyak esetében is előfordul a pedagógusok döntésétől, az adott óra céljától függően),
- duáltanítás keretében, mely során a pedagógusjelölt részt vesz a tanórán, ahol a pedagógussal megegyező feladatokat és/vagy pedagógiai asszisztensi feladatokat lát el,
- a tanóra ideje alatt egy tanuló mellett ült a pedagógusjelölt, így általában egyetlen tanuló munkáját segíti az adott óra teljes ideje alatt.
A tanulássegítés leggyakrabban csoportos munkaformában folyik, főként a tanítási idő befejezése után, mely keretében elsősorban a házi feladatok elkészítésében, az órákra való felkészülésben segítenek a tanulóknak a pedagógusjelöltek, általában a pedagógusok iránymutatásai alapján. A rendelkezésre álló időtől és eszközöktől függően e mellett képességfejlesztő feladatok, tevékenységek segítségével, valamint a társas kapcsolatok alakulását pozitívan befolyásoló programok szervezésével támogatják a pedagógusjelöltek az iskolai munkát.
Mind a délutáni, mind a délelőtti idősávban történő mentorálás mellett és ellen szóltak érvek. A tanulók hiányos alapképességeik, előismereteik miatt sokszor rendkívül nehezen tudták követni az órák menetét, így indokolt lehetett az egyes tanórákról való kiemelés, illetve a mentorok tanórai részvétele. A tanórákról való kiemelés általában a készségtárgyakat érintette, azaz éppen azokról az órákról hiányoztak a tanulók, amelyek lehetőséget biztosíthatnak a sikerélményekre és a társakkal való kapcsolatteremtésre. Néhány esetben azt tapasztaltuk, hogy a tanítási időben való foglalkozást egyes tanárok a jelentős lemaradással és/vagy magatartási problémákkal küzdő tanulóktól való megszabadulás lehetőségeként használták. Meg kell említeni továbbá, hogy a tanulók gyakran már fáradtak, dekoncentráltak voltak a tanítási idő után, főképp a deszegregációs folyamatban érintett, így a korábbiaknál magasabb követelmények elé állított tanulók, így bizonyos esetekben kevésbé volt hatékony a tanulás a délutáni idősávban. A délelőtti foglalkozások további korlátját a rendelkezésre álló helyiségek hiánya jelentette, amely sok iskolában még délután is problémát okozott. A második tanévtől kezdődően a tanóráról történő kiemelés gyakorlatának tudatos visszaszorítására, majd a mentorhallgatók tanórai részvételének erősítésére törekedtünk. Utóbbi elsősorban a pedagógusok nyitottságától, valamint a pedagógusok és mentorhallgatók viszonyától függően alakult.
Oktatási munkát támogató és szabadidős tevékenységek
A tanulók közösségben elfoglalt pozícióját leginkább a mentorált tanulók osztálytársaival közös szabadidős tevékenységek szervezésével kívánja elősegíteni a program. A mentorhallgatók felkészültségétől, előzetes ismereteitől, az adott iskolában rendelkezésre álló feltételektől és természetesen a tanulók érdeklődésétől függően rendszeresen szerveznek a tanulást indirekt módon támogató, a szabadidő hasznos eltöltését elősegítő, valamint a mentor-mentorált kapcsolatot megalapozó programokat. Sok esetben ezen felsorolt célok közül több is teljesül egyszerre, de a pedagógusok munkájának megkönnyítése, ezen keresztül bizalmuk elnyerése és az együttműködés megalapozása is megjelenik célként az elvégzett tevékenységek mögött. A mentorhallgatók számos olyan feladatot is ellátnak, melyeket az iskoláknak általában nincs lehetőségük ellátni, vagy amelyekben a szülőktől a szociális hátrányok miatt a tanulók az átlagosnál jóval kevesebb segítségre számíthatnak (pl. rendszeres családlátogatás, középiskolai nyílt napok megtekintése, továbbtanulás irányának megválasztásában segítség a családnak, kíséret logopédiai fejlesztésre, szülő és gyermek közötti konfliktusok oldása).
Eredményesség
A pedagógusjelöltek munkájára épülő mentorálás eredményességét kontrollcsoportos kísérlet keretében vizsgáltuk egy tanéven keresztül. Számottevő különbség mutatható ki a mentorálásba bevont tanulók és a hasonló családi hátterű, mentorálásban nem részesülő diákok tanulási motivációjának és olvasás iránti viszonyulásának alakulása között. A regisztrált változások nem köthetők egyetlen tudásterülethez, hiszen a tanulók személyre szabott segítséget kaptak, ugyanakkor a tanulási motiváció és az olvasás iránti attitűd pozitív irányú alakulása minden tantárgyra kedvező hatást gyakorolhat, ezen kívül az élethosszig tartó tanulás szempontjából is kiemelkedő fontosságú (pl. továbbtanulási döntés, továbbképzést igénylő helyzetek a munka világában).
Rövid történet
Amikor egy települési szintű deszegregáció keretei között egy hosszú távú célt szem előtt tartva megszüntetnek egy vagy több szegregált intézményt, az intézkedés a bezárt iskola tanulói, illetve a fogadó iskolák pedagógusai számára egyaránt nehéz helyzetet teremt. Tanulónként eltérő mértékben, de mindenképpen valamiféle terhet jelent az iskolaváltás minden esetben, többek között az új közösség és az eltérő iskolai normák miatt. A deszegregációs lépések során új iskolába kerülő tanulóknak emellett a korábbinál jóval magasabb tanulmányi követelményekhez kell alkalmazkodniuk, miközben a roma tanulóknak és szüleiknek vélhetően előítéletekkel is meg kell küzdeniük. A befogadó iskolák pedagógusai az eltérő iskolai normákhoz szokott, számottevő tanulmányi lemaradással rendelkező, az adott iskolába járó diákokétól minden bizonnyal jelentősen eltérő szociális háttérrel érkező tanulók kapcsán szembesülnek számos olyan feladattal, amelyek elvégzéséhez korábbi tapasztalataikra alig támaszkodhatnak.
Az említett problémák a szegedi deszegregációs program előkészítése során is prognosztizálhatók voltak. Reális veszélyként merült fel a „rideg integráció", mely során a jogszabályi előírásoknak ugyan megfelelnek az intézményi és osztályszintű arányszámok a hátrányos helyzetű tanulók tekintetében, de a valós befogadás nem történik meg. Így az új közösségbe kerülő tanulók a magasabb minőségű oktatási szolgáltatások ellenére a deszegregáció veszteseivé válhatnak. A kudarc elkerülése érdekében szervezte a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete több civil szervezettel együttműködve a pedagógusjelöltek mentori munkájára épülő hátránykompenzáló programot, a Hallgatói Mentorprogramot.
A Hallgatói Mentorprogram elsődleges célja a szegregált iskolából új iskolába kerülő diákok tanulmányi felzárkóztatásának és az új tanulóközösségekbe történő beilleszkedésének elősegítése, valamint a megnövekedett pedagógiai feladatok elvégzéséhez segítő személyzet biztosítása volt az érintett általános iskolákban. A program több intézményben kedvező fogadtatásra talált, így az egykori szegregált iskola tanulóinak középfokú továbbhaladásával párhuzamosan egyre több, a deszgregációs folyamatban közvetlenül nem érintett hátrányos helyzetű és roma tanuló került be a mentoráltak közé. Emellett a középiskolában továbbtanuló diákok nyomon követésével és támogatásával egészült ki a kezdeményezés.
A 2007/2008. tanévtől kezdődően a szegedi deszegregációs folyamatban érintett tizenegy befogadó iskola mellett a programban részt vett egy további szegedi általános iskola is. Annak ellenére, hogy ez az intézmény nem fogadott tanulót a megszüntetett intézményből, a hátrányos helyzetű, illetve roma tanulók magas arányára tekintettel, az intézmény kérésére ezen iskolában is támogatták a pedagógiai munkát mentorhallgatók.
Bár a Hallgatói Mentorprogram elindítását a szegedi deszegregációs program generálta, a program második évétől, a 2008/2009. tanévtől hódmezővásárhelyi általános iskolákkal bővült a támogatott intézmények köre. A 2009/2010. tanévben - elsősorban a program hatékonyságvizsgálata érdekében - egy további település általános iskolája is fogadott mentorhallgatókat. Az együttműködő iskolák köre Szegeden több alkalommal változott. Jellemzően kétféle okból érhetett véget az együttműködés egy intézménnyel. Egyrészt átiratkozás, továbbtanulás miatt minimálisra csökkent a szegregált iskolából érkezett tanulók száma, s az igazgató nem kívánt további hátrányos helyzetű tanulókat delegálni a programba. Másrészt olyan eset is előfordult, amikor az iskola alacsony fokú együttműködési szándéka miatt döntöttek a program vezetői az intézmény elhagyása mellett.
Adaptációs szempontok
Hasonló mentori program nem kell, hogy deszegregációs intézkedéshez kötődjön, a kortársi mentorálás pozitív hatásai feltehetőleg bármely iskola hátrányos helyzetű tanulóinak körében érzékelhetőek lesznek.
A Hallgatói Mentorprogramhoz hasonló kezdeményezés bármely olyan településen megvalósítható, ahol vagy amelynek közelében felsőoktatási intézmény található (lehetőleg olyan egyetem/főiskola, ahol pedagógusképzés is folyik).
Nehézségek, lehetséges problémák
A mentori kapcsolat lehetőséget nyújt arra, hogy a tantárgyaktól független, de minden tanulás szempontjából lényeges készségek és attitűdök fejlesztése megvalósuljon, hiszen a mentor munkáját kevésbé köti a tanterv. A megközelítés hosszú távon jelentősen hozzájárulhat az iskolai sikerességhez. Ugyanakkor a pedagógusok a többletsegítséget gyakran inkább rövid távú célokat szem előtt tartva kívánják hasznosítani (pl. napi tananyag újbóli feldolgozása). Ennek köszönhetően rövid távon javulhatnak a tanuló jegyei, ugyanakkor az önálló tanulás a mentor segítsége nélkül továbbra is nehézkes marad.
A lehetséges problémákkal kapcsolatban gondolatainkat jelen összefoglalóban terjedelmi korlátok miatt nem áll módunkban részletesen kifejteni, ezek egy szakmai műhelymunka keretében kerülhetnek hosszabban megvitatásra.
A modellértékű gyakorlat megismerésének lehetőségei az intézményben
A Hallgatói Mentorprogram honlapján http://ww.mentorprogram.eu/ megtalálható a modellértékű gyakorlat leírása, fotódokumentációja. Elérhetőségeinken minden érdeklődő felveheti a kapcsolatot a Program munkatársaival a további részletekre vonatkozóan.
Adaptációs szándék esetén a Hallgatói Mentorprogram munkatársai szakmai műhelymunka lehetőségét is tudják biztosítani a mentori munka ellátása és a mentorhallgatók felkészítése témakörében.
Fejes József Balázs (2012): A mentorálás hatása a tanulási motivációra és a szövegértésre hátrányos helyzetű tanulók körében. Iskolakultúra, 22. 7-8. sz. 80-95. http://www. staff.u-szeged.hu/~fejesj/pdf/Fejes_2012_Mentor.isk.pdf
Fejes József Balázs és Szűcs Norbert (2009): Hallgatói Mentorprogram. A szegedi deszegregációt támogató pilot program első évének tapasztalatai. Új Pedagógiai Szemle, 59. 2. sz. 61-75. http://www.staff.u-szeged.hu/~fejesj/pdf/Fejes-Szucs_2009_Mentorprogram.upsz.pdf