Skip navigation

B) Patrónusi, mentori vagy tutori rendszer működtetése – Hallgatói Mentorprogram

Az intézmény neve, címe: SHERO - Dél-alföldi Roma Fiatalok Közhasznú Egyesület, Motiváció Oktatási Egyesület, SZTE BTK Neveléstudományi Intézet, SZTE JGYPK Felnőttképzési Intézet
Szerző: Szűcs Norbert

A modellértékű státusz érvényessége
Jogszerűség: A megvalósító szervezetek működése összhangban áll a jelenleg hatá­lyos törvényi rendelkezésekkel. A megvalósító szervezetek alapszabályában szerepel a hazai oktatási rendszer hatékonyságának növeléséhez való hozzájárulás. Az együttmű­ködő partnerek olyan iskolák, akik részt vesznek az IPR-ben és megfelelnek a támogatás igénylése feltételrendszerének.
Hatékonyság: A Hallgatói Mentorprogram oktatási irányultságú civil szervezetek, romaszervezetek, egy felsőoktatási intézmény és szegedi, illetve hódmezővásárhelyi ál­talános iskolák együttműködése révén valósul meg. A Programba bevont általános isko­lákban együttműködés valósul meg a mentorhallgatók, a pedagógusok, az ifjúságsegítők, a fejlesztő pedagógusok, valamint a hátrányos helyzetű tanulók szülei között.
Eredményesség: Konkrét tudásterület nehezen határozható meg, hiszen a mentori munka lényege, hogy személyre szabott - az adott tanuló legfontosabb problémáit szem előtt tartó - segítséget kap a diák a mentorától (pl. tantárgyi felzárkóztatás, tanuláshoz szükséges készségek fejlesztése, iskolával, tanulással kapcsolatos attitűd formálása, mentálhigiénés segítő szerep, agresszív viselkedés kezelése, társas kapcsolatok és tanár-diák viszony javítása). Emellett bizonyítható, hogy a program hatására a diákok tanulá­si motivációja és olvasás iránti attitűdje kedvező irányba változott. A kedvező változás számos tantárgy tanulása során emelheti a hatékonyságot. A program hosszú távú hatá­saként az várható, hogy a mentori feladatokat ellátó pedagógusjelöltek fontos tapaszta­latokat szereznek tanulók támogatásában, így pedagógusként hatékonyabban kezelik és érzékenyebbek lesznek e tanulók problémáira.
Méltányosság: A Program nem csak a deszegregációs intézkedésekben érintett gye­rekekre terjed ki, hanem a programban részt vevő iskolákban tanuló halmozottan hátrá­nyos helyzetű gyerekekre is.

A modellértékű gyakorlat rövid leírása
A Hallgatói Mentorprogram a civil és a felsőoktatási szféra összefogásával valósult meg. A programban együttműködő szervezetek feladatvállalásuk alapján négy csoport­ba sorolhatók. (1) A Roma Oktatási Alap (Roma Education Fund) a donorszervezet, amely öt tanéven keresztül finanszírozta a programot. Rendszeres monitoringjai révén mind a szakmai, mind a pénzügyi megvalósítást ellenőrizte. (2) A roma civil szerveze­tek (L.I.F.E. Egyesület, Hódmezővásárhelyi Romák Egyesülete, Shero Dél-alföldi Roma Fiatalok Egyesülete) a helyi cigány közösségek tagjaival történő kapcsolattartásért, va­lamint az esélyegyenlőségi szempontok érvényesüléséért feleltek, illetve felelnek. (3) A megvalósító szervezetekhez (Shero Dél-alföldi Roma Fiatalok Egyesülete, Motiváció Oktatási Egyesület) a projekt szakmai és pénzügyi koordinációja tartozik. (4) A szak­mai hátteret a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstudo­mányi Intézete és a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézete jelenti, amelyek a mentori munkát végző hallgatók toborzása, felkészítése, valamint a képzéshez szükséges infrastruktúra biztosítása által járulnak hozzá a program működéséhez.
A program felsőoktatásban tanuló hallgatók, elsősorban pedagógusjelöltek (további­akban: mentorhallgató) munkájára épül. Létszámuk tanévenként ingadozott, amelyet a mentorálásra szoruló tanulók és együttműködő iskolák száma, valamint a finanszírozási háttér egyaránt befolyásolt, a harmadik tanévtől kezdve pedig az önkéntes státusz beve­zetése egy további tényezőként jelent meg. Az első tanévben 35, a másodikban 40 ösz­töndíjas hallgató kerülhetett be a programba. A harmadik tanévtől kezdve 25 ösztöndíjas mentorhallgató részvételével működött a program, ugyanakkor e tanévtől ösztöndíjban nem részesülő, önkéntes mentorhallgatók is bekapcsolódtak a megvalósításba.
A mentorhallgatók számának növekedése, illetve az önkéntes hallgatók hatékonyabb koordinációja érdekében a program negyedik tanévétől szükségessé vált egy új „közép­vezetői" státusz, az iskolafelelősi státusz bevezetése. A mentorhallgatók részéről is igény alakult ki erre, mivel ez az átlagosnál motiváltabban, nagyobb energia-befektetéssel dol­gozók munkájának egyfajta elismerését is jelentette.
A mentorok kiválasztása kétlépcsős rendszerben történik. Először önéletrajzot és mo­tivációs levelet kell benyújtaniuk a jelentkezőknek. A program követelményeinek meg­felelően kialakított önéletrajzsablon a mentori munka szempontjából hasznos elméleti és gyakorlati tudás, valamint előzetes tapasztalatok felmérését célozza. A dokumentu­mok benyújtását követően egy felvételi beszélgetésre kerül sor, mely során a jelentkező rátermettségét, előzetes tapasztalatait, a roma és halmozottan hátrányos helyzetű cso­portok iránti attitűdjét igyekeznek feltárni programot koordinálók.
A program nagy hangsúlyt fektet a mentorhallgatók szakmai felkészítésére. A men­toroknak kreditált kurzusokon kell részt venniük, melyet a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi és Felnőttképzési Intézete biztosít számukra. A képzés két kötelező kurzus elvégzéséből áll. Az egyik a hátrányos helyzetű és roma tanulók oktatási problé­máira és a résztvevők érzékenyítésére helyezi a hangsúlyt, míg a másik a mentori mun­ka hatékonyságának növelését, jó gyakorlatok kidolgozását és összegyűjtését, a mentori munka során fellépő problémák megoldását tűzi ki célul.
A kötelező kurzusokon kívül a mentorhallgatók rendszeresen részt vehetnek mód­szertani továbbképzéseken is. Az elmúlt évek során a következő kurzuson vehettek részt a mentorok: „Tevékenységközpontú pedagógiák" „Tanulásmódszertan és memóriatech­nikák" „Hatékony tanuló-megismerési technikák" és „Drámapedagógia alapjai". Min­den tanév elején egy- vagy kétnapos csapatépítő tréninget szervezünk az újonnan felállt mentorcsapatnak, hogy megalapozzuk az egész éves közös munkát. A tréning során egy­más megismerésén, az aktív kommunikáción és a mentori feladatok, szerepek megisme­résén van a hangsúly.
A fentiek mellett rendszeres belső hospitálás kerül megszervezésre, mely során a mentorhallgatók egymás munkájába nyernek betekintést.
A mentorhallgatók által végzett tevékenységek
Az ösztöndíjas, azaz legalább nyolc órát hetente az iskolában töltő mentorhallgatók feladatai közé a következő tevékenységek tartoznak: rendszeres találkozás a mentorált tanulókkal, helyzetük nyomon követése; korrepetálás; kapcsolattartás a mentorált tanu­lók szüleivel; a többségi tanulókkal közös programok szervezése; közös gondolkodás a tanulókkal, tanárokkal a felmerülő iskolai problémák megoldása érdekében; a program­mal kapcsolatos adatgyűjtés, adminisztráció. Az iskolafelelősök emellett alkalomszerű­en további feladatokat is elláttak.
Az iskolafelelősök az ösztöndíjasok közül kerültek ki, feladatukat a mentorhallga­tókkal közösen a következőképpen határoztuk meg: a mentorhallgatók munkájának koordinálása az adott iskolában; kapcsolattartás a mentorokat koordináló pedagógus­sal; esetmegbeszélés generálása, ha probléma merül fel az iskolában; kommunikáció a projektvezető és az iskolavezetés felé; iskolai szintű feladatok esetében a kommunikáció megszervezése.
Az önkéntesek többsége heti két-három órát tölt az iskolában, így feladatvállalásuk el­tér az ösztöndíjas mentorhallgatókétól. Egy részük az ösztöndíjas társaikhoz hasonlóan differenciált feladatokat végzett el, ám kevesebb gyermekkel, mindössze egy-két tanuló­val foglalkozott. Az önkéntesek egy másik csoportja az ösztöndíjasok munkáját támogat­ta, például közösségi programok, szabadidős tevékenységek megvalósításában. Néhány önkéntes mentor speciális, nem egyetlen intézményhez köthető tevékenységeket lát el. Például újságot szerkeszt, filmez, beszédfejlesztő foglalkozásokat tart.
A felsoroltakon kívül a betöltött pozíciótól függetlenül egy heti rendszerességgel meg­tartott találkozón, bizonyos képzéseken, belső hospitálásokon és az év eleji csapatépítő tréningen elvárás a mentorhallgatók megjelenése.
Tanulássegítés
A mentorhallgatók tanulókkal töltött idejének jelentős részét a közös tanulás teszi ki. A tanulássegítés szervezésének számos kombinációja alakult ki a program keretei kö­zött, melyek a következőképpen csoportosíthatók:

  1. a tanítási idő befejezése után, napközis, tanulószobai foglalkozás ideje alatt, egyéni vagy csoportos munkaformában,
  2. a tanítási idő alatt, azaz egyes órákról kivihették a tanulókat a pedagógusjelöltek - hason­lóan a mentortanárok, illetve fejlesztő pedagógusok által kialakított gyakorlathoz -, egyé­ni vagy csoportos munkaformában (ez elsősorban a készségtárgyakat jelenti, de a szak­tárgyak esetében is előfordul a pedagógusok döntésétől, az adott óra céljától függően),
  3. duáltanítás keretében, mely során a pedagógusjelölt részt vesz a tanórán, ahol a pe­dagógussal megegyező feladatokat és/vagy pedagógiai asszisztensi feladatokat lát el,
  4. a tanóra ideje alatt egy tanuló mellett ült a pedagógusjelölt, így általában egyetlen ta­nuló munkáját segíti az adott óra teljes ideje alatt.

 

A tanulássegítés leggyakrabban csoportos munkaformában folyik, főként a tanítási idő befejezése után, mely keretében elsősorban a házi feladatok elkészítésében, az órákra való felkészülésben segítenek a tanulóknak a pedagógusjelöltek, általában a pedagógu­sok iránymutatásai alapján. A rendelkezésre álló időtől és eszközöktől függően e mellett képességfejlesztő feladatok, tevékenységek segítségével, valamint a társas kapcsolatok alakulását pozitívan befolyásoló programok szervezésével támogatják a pedagógusjelöl­tek az iskolai munkát.
Mind a délutáni, mind a délelőtti idősávban történő mentorálás mellett és ellen szól­tak érvek. A tanulók hiányos alapképességeik, előismereteik miatt sokszor rendkívül nehezen tudták követni az órák menetét, így indokolt lehetett az egyes tanórákról való kiemelés, illetve a mentorok tanórai részvétele. A tanórákról való kiemelés általá­ban a készségtárgyakat érintette, azaz éppen azokról az órákról hiányoztak a tanulók, amelyek lehetőséget biztosíthatnak a sikerélményekre és a társakkal való kapcsolat­teremtésre. Néhány esetben azt tapasztaltuk, hogy a tanítási időben való foglalkozást egyes tanárok a jelentős lemaradással és/vagy magatartási problémákkal küzdő tanu­lóktól való megszabadulás lehetőségeként használták. Meg kell említeni továbbá, hogy a tanulók gyakran már fáradtak, dekoncentráltak voltak a tanítási idő után, főképp a deszegregációs folyamatban érintett, így a korábbiaknál magasabb követelmények elé állított tanulók, így bizonyos esetekben kevésbé volt hatékony a tanulás a délutáni idősávban. A délelőtti foglalkozások további korlátját a rendelkezésre álló helyiségek hiánya jelentette, amely sok iskolában még délután is problémát okozott. A második tanévtől kezdődően a tanóráról történő kiemelés gyakorlatának tudatos visszaszorítá­sára, majd a mentorhallgatók tanórai részvételének erősítésére törekedtünk. Utóbbi elsősorban a pedagógusok nyitottságától, valamint a pedagógusok és mentorhallgatók viszonyától függően alakult.
Oktatási munkát támogató és szabadidős tevékenységek
A tanulók közösségben elfoglalt pozícióját leginkább a mentorált tanulók osztálytár­saival közös szabadidős tevékenységek szervezésével kívánja elősegíteni a program. A mentorhallgatók felkészültségétől, előzetes ismereteitől, az adott iskolában ren­delkezésre álló feltételektől és természetesen a tanulók érdeklődésétől függően rend­szeresen szerveznek a tanulást indirekt módon támogató, a szabadidő hasznos eltöl­tését elősegítő, valamint a mentor-mentorált kapcsolatot megalapozó programokat. Sok esetben ezen felsorolt célok közül több is teljesül egyszerre, de a pedagógusok munkájának megkönnyítése, ezen keresztül bizalmuk elnyerése és az együttműködés megalapozása is megjelenik célként az elvégzett tevékenységek mögött. A mentor­hallgatók számos olyan feladatot is ellátnak, melyeket az iskoláknak általában nincs lehetőségük ellátni, vagy amelyekben a szülőktől a szociális hátrányok miatt a tanulók az átlagosnál jóval kevesebb segítségre számíthatnak (pl. rendszeres családlátogatás, középiskolai nyílt napok megtekintése, továbbtanulás irányának megválasztásában segítség a családnak, kíséret logopédiai fejlesztésre, szülő és gyermek közötti konflik­tusok oldása).

Eredményesség
A pedagógusjelöltek munkájára épülő mentorálás eredményességét kontrollcsopor­tos kísérlet keretében vizsgáltuk egy tanéven keresztül. Számottevő különbség mutat­ható ki a mentorálásba bevont tanulók és a hasonló családi hátterű, mentorálásban nem részesülő diákok tanulási motivációjának és olvasás iránti viszonyulásának alakulása között. A regisztrált változások nem köthetők egyetlen tudásterülethez, hiszen a tanulók személyre szabott segítséget kaptak, ugyanakkor a tanulási motiváció és az olvasás irán­ti attitűd pozitív irányú alakulása minden tantárgyra kedvező hatást gyakorolhat, ezen kívül az élethosszig tartó tanulás szempontjából is kiemelkedő fontosságú (pl. továbbta­nulási döntés, továbbképzést igénylő helyzetek a munka világában).

Rövid történet
Amikor egy települési szintű deszegregáció keretei között egy hosszú távú célt szem előtt tartva megszüntetnek egy vagy több szegregált intézményt, az intézkedés a bezárt iskola tanulói, illetve a fogadó iskolák pedagógusai számára egyaránt nehéz helyzetet te­remt. Tanulónként eltérő mértékben, de mindenképpen valamiféle terhet jelent az isko­laváltás minden esetben, többek között az új közösség és az eltérő iskolai normák miatt. A deszegregációs lépések során új iskolába kerülő tanulóknak emellett a korábbinál jóval magasabb tanulmányi követelményekhez kell alkalmazkodniuk, miközben a roma tanu­lóknak és szüleiknek vélhetően előítéletekkel is meg kell küzdeniük. A befogadó iskolák pedagógusai az eltérő iskolai normákhoz szokott, számottevő tanulmányi lemaradással rendelkező, az adott iskolába járó diákokétól minden bizonnyal jelentősen eltérő szoci­ális háttérrel érkező tanulók kapcsán szembesülnek számos olyan feladattal, amelyek elvégzéséhez korábbi tapasztalataikra alig támaszkodhatnak.
Az említett problémák a szegedi deszegregációs program előkészítése során is prog­nosztizálhatók voltak. Reális veszélyként merült fel a „rideg integráció", mely során a jogszabályi előírásoknak ugyan megfelelnek az intézményi és osztályszintű arányszá­mok a hátrányos helyzetű tanulók tekintetében, de a valós befogadás nem történik meg. Így az új közösségbe kerülő tanulók a magasabb minőségű oktatási szolgáltatások elle­nére a deszegregáció veszteseivé válhatnak. A kudarc elkerülése érdekében szervezte a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete több civil szervezettel együtt­működve a pedagógusjelöltek mentori munkájára épülő hátránykompenzáló programot, a Hallgatói Mentorprogramot.
A Hallgatói Mentorprogram elsődleges célja a szegregált iskolából új iskolába kerülő diákok tanulmányi felzárkóztatásának és az új tanulóközösségekbe történő beilleszke­désének elősegítése, valamint a megnövekedett pedagógiai feladatok elvégzéséhez segítő személyzet biztosítása volt az érintett általános iskolákban. A program több intézmény­ben kedvező fogadtatásra talált, így az egykori szegregált iskola tanulóinak középfokú továbbhaladásával párhuzamosan egyre több, a deszgregációs folyamatban közvetlenül nem érintett hátrányos helyzetű és roma tanuló került be a mentoráltak közé. Emellett a középiskolában továbbtanuló diákok nyomon követésével és támogatásával egészült ki a kezdeményezés.
A 2007/2008. tanévtől kezdődően a szegedi deszegregációs folyamatban érintett ti­zenegy befogadó iskola mellett a programban részt vett egy további szegedi általános iskola is. Annak ellenére, hogy ez az intézmény nem fogadott tanulót a megszüntetett intézményből, a hátrányos helyzetű, illetve roma tanulók magas arányára tekintettel, az intézmény kérésére ezen iskolában is támogatták a pedagógiai munkát mentorhallgatók.
Bár a Hallgatói Mentorprogram elindítását a szegedi deszegregációs program gene­rálta, a program második évétől, a 2008/2009. tanévtől hódmezővásárhelyi általános is­kolákkal bővült a támogatott intézmények köre. A 2009/2010. tanévben - elsősorban a program hatékonyságvizsgálata érdekében - egy további település általános iskolája is fogadott mentorhallgatókat. Az együttműködő iskolák köre Szegeden több alkalommal változott. Jellemzően két­féle okból érhetett véget az együttműködés egy intézménnyel. Egyrészt átiratkozás, to­vábbtanulás miatt minimálisra csökkent a szegregált iskolából érkezett tanulók száma, s az igazgató nem kívánt további hátrányos helyzetű tanulókat delegálni a programba. Másrészt olyan eset is előfordult, amikor az iskola alacsony fokú együttműködési szán­déka miatt döntöttek a program vezetői az intézmény elhagyása mellett.

Adaptációs szempontok
Hasonló mentori program nem kell, hogy deszegregációs intézkedéshez kötődjön, a kortársi mentorálás pozitív hatásai feltehetőleg bármely iskola hátrányos helyzetű tanu­lóinak körében érzékelhetőek lesznek.
A Hallgatói Mentorprogramhoz hasonló kezdeményezés bármely olyan településen megvalósítható, ahol vagy amelynek közelében felsőoktatási intézmény található (lehe­tőleg olyan egyetem/főiskola, ahol pedagógusképzés is folyik).

Nehézségek, lehetséges problémák
A mentori kapcsolat lehetőséget nyújt arra, hogy a tantárgyaktól független, de minden tanulás szempontjából lényeges készségek és attitűdök fejlesztése megvalósuljon, hi­szen a mentor munkáját kevésbé köti a tanterv. A megközelítés hosszú távon jelentősen hozzájárulhat az iskolai sikerességhez. Ugyanakkor a pedagógusok a többletsegítséget gyakran inkább rövid távú célokat szem előtt tartva kívánják hasznosítani (pl. napi tan­anyag újbóli feldolgozása). Ennek köszönhetően rövid távon javulhatnak a tanuló jegyei, ugyanakkor az önálló tanulás a mentor segítsége nélkül továbbra is nehézkes marad.
A lehetséges problémákkal kapcsolatban gondolatainkat jelen összefoglalóban ter­jedelmi korlátok miatt nem áll módunkban részletesen kifejteni, ezek egy szakmai mű­helymunka keretében kerülhetnek hosszabban megvitatásra.

A modellértékű gyakorlat megismerésének lehetőségei az intézményben
A Hallgatói Mentorprogram honlapján http://ww.mentorprogram.eu/ megtalálható a modellértékű gyakorlat leírása, fotódokumentációja. Elérhetőségeinken minden érdeklő­dő felveheti a kapcsolatot a Program munkatársaival a további részletekre vonatkozóan.
Adaptációs szándék esetén a Hallgatói Mentorprogram munkatársai szakmai mű­helymunka lehetőségét is tudják biztosítani a mentori munka ellátása és a mentorhall­gatók felkészítése témakörében.
Fejes József Balázs (2012): A mentorálás hatása a tanulási motivációra és a szövegér­tésre hátrányos helyzetű tanulók körében. Iskolakultúra, 22. 7-8. sz. 80-95. http://www. staff.u-szeged.hu/~fejesj/pdf/Fejes_2012_Mentor.isk.pdf
Fejes József Balázs és Szűcs Norbert (2009): Hallgatói Mentorprogram. A szegedi deszegregációt támogató pilot program első évének tapasztalatai. Új Pedagógiai Szemle, 59. 2. sz. 61-75. http://www.staff.u-szeged.hu/~fejesj/pdf/Fejes-Szucs_2009_Mentor­program.upsz.pdf