1.1 melléklet – tanulmányrészletek a hátrányos helyzet fogalmához, törvényi meghatározásához

A HHH fogalom meghatározása

A hátrányos ill. halmozottan hátrányos helyzet fogalma a közoktatásban hosszú időn át nem bírt pontos definícióval. „A hátrányos helyzet sohasem volt egzakt módon, jól megragadható kritériumokkal, tudományosan meghatározott fogalom" - írja Papp János egy 1997-es tanulmányban. (1997: 5) Ezzel együtt az oktatáspolitikai diskurzusok esetén a fogalom használata az elmúlt évtizedekben egyre inkább előtérbe került.

Kozma Tamás már 1975-ös művében hangsúlyozza, hogy „hátrányos helyzetről két esetben beszélnek. Az egyik esetben az esélyek egyenlőtlen voltát értik rajta társadalmunk különféle rétegeinek, csoportjainak vagy egyéneinek ún. fölfelé irányuló vertikális mobilitásában. A másik esetben viszont bizonyos állapot megjelölésére szolgál egyes társadalmi csoportok helyzetének jellemzése végett." (1975: 18)

Az oktatás szempontjából hátrányos helyzet összetevőit elemző szerzők tanulmányaiban (vö: Liskó 1997, Papp 1997, Forray - Hegedűs 2003, Fejes 2006, Havas 2008, Szűcs 2008) az alacsony jövedelem és a szülők alacsony iskolai végzettsége mindig meghatározó helyen szerepel. A fogalomkör jogszabály általi pontosításának igényét felerősítette több - nemzetközi és hazai - vizsgálat, mely hangsúlyozta, hogy a magyar oktatási rendszer újratermeli a hátrányokat és egyenlőtlenségeket, és a szülők iskolai végzettsége valamint munkaerő-piaci helyzete a PISA vizsgálatokban résztvevő országok közül hazánkban befolyásolja leginkább a tanulói teljesítményeket (Horn - Sinka 2006, Keller - Mártonfi 2006). Többek között az oktatás terén megmutatkozó szelekciós mechanizmusok csökkentése érdekében került bevezetésre a 2003/2004-es tanévben az integrációs és képesség-kibontakoztató (későbbiekben: IKK) felkészítés. E program célcsoportját, az eleinte „hátrányos helyzetűnek", majd „halmozottan hátrányos helyzetűnek" nevezett tanulókat az MKM rendelet 39/D. § (5) bekezdés módosításai a következőképpen definiálták:

• A 2003/2004-es éves tanévben hátrányos helyzetű az a tanuló, akinek esetében „a törvényes felügyeletet gyakorló szülő legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, továbbá a gyermek után a szülő kiegészítő családi pótlékra jogosult."
• A 2004/2005-ös tanévben a hátrányos helyzetű tanulóra vonatkozóan a jogszabály lényegi elemeiben alig változott (leginkább pontosításra került sor a szülők iskolai végzettségének tekintetében): „a törvényes felügyeletet gyakorló szülő tanulmányait legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán fejezte be, továbbá a gyermek után a szülő rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult."
• A 2005/2006-os tanévtől az idézett MKM rendelet már a Közoktatási törvényre utal: a képesség-kibontakoztató felkészítésben az a tanuló vehet részt, aki a Közoktatási törvény 121. § (1) bekezdésének 14. pontja alapján halmozottan hátrányos helyzetűnek minősül.

 

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény tehát 2006. január 1. óta szabályozza, hogy kit tekintünk halmozottan hátrányos helyzetűnek²². Az egy évvel később, 2007. január 1-jén hatályba lépett módosítás a jegyző feladatai közé sorolta a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult és legfeljebb 8 általános iskolai évfolyammal rendelkező szülők gyermekeinek nyilvántartását.

A 119/2006. (V.15.) Korm. rendelettel került bevezetésre a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel kapcsolatos azon rendelkezés, mely szerint évente két alkalommal, március és október hó utolsó munkanapjáig - iskolai és óvodai bontásban - kell elküldeni a Közoktatás Információs Rendszerbe (továbbiakban: KIR) a HH és HHH adatokat. Egy évvel később módosításra került újfent az intézkedés: csak minden év júniusában, a májusi adatok alapján szükséges az adatszolgáltatás.²³

A 2007. szeptember 1-je óta hatályos szabályozás²⁴ egyértelműen meghatározza, hogy a védelembe vett és alacsony jövedelmű, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult családok gyermekei a hátrányos helyzetűek és e körön belül halmozottan hátrányos helyzetűek azok, akiknek a szülei legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek (a gyermek óvodába lépése idején - három éves korban - és a tankötelezettség beállásának idején) vagy a gyermeket tartós nevelésbe vették. A rendelet²⁵ szerint a jegyzőnek a HHH gyermekek, tanulók összesítésén kívül - amennyiben a rendelkezésre álló adatok alapján indokoltnak tartja - kezdeményeznie kell az integrációs és képesség-kibontakoztató felkészítés megszervezését a település iskoláiban, illetve szükség esetén kezdeményeznie kell az iskolai körzethatárok felülvizsgálatát a közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (2) bekezdése szerint.²⁶

 

Bevezetés
A hátrányos helyzet a tudományos diskurzus, a szakpolitikai intézkedések és a napi pedagógiai munka folyamatosan fókuszban lévő területe. A fogalom értelmezése korszakonként, megközelítésenként eltérő lehet, azonban abban egyetértés van, hogy szükséges a hátrányok okainak feltárása, a társadalompolitikai intézkedések jogi és pénzügyi kereteinek megteremtése és a beavatkozások sikeres megvalósítása. A következő írás a hátrányos helyzet témakörét oktatási szempontból vizsgálja. Kiindulópont a jelen szakpolitikai definíciós dilemmák, valamint néhány kutatási eredmény felvillantása. Ezt követi az a statisztikai elemzés, amely makroadatok mentén jellemzi a hátrányos helyzetű tanulók iskolai helyzetét, előmenetelét. Az adatelemzés célja, hogy rámutassunk olyan tényekre és összefüggésekre, amelyek feltétlen beavatkozást igényelnek az oktatáspolitika és a napi gyakorlat szintjén is.

Definíciós kérdések és kutatási eredmények
Az oktatási esélyegyenlőtlenség szempontjából hátrányos helyzetű (HH) és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyerekekről, tanulókról beszélünk. A két terminus definitív tartalma 2013 szeptemberében jelentősen megváltozott²⁸, míg az előző tíz évben alig módosult. A vonatkozó szabályozót eddig a közoktatási törvény tartalmazta, azonban az új definíció nem csak tartalmában változott jelentősen ez év őszétől, hanem a szabályozó ágazati kiterjedtségében is.²⁹ Az oktatási szektor ugyanis a szociális ágazatnak delegálta a definíciós feladatot, és az új gyermekvédelmi törvénymódosítások sorába helyezte a hátrányos helyzet kategorizálását. Így a jelen jogszabályi lehatárolás a szociális és az oktatási ágazat számára egyaránt meghatározza, hogy kiket sorolunk a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók kategóriájába, és egyúttal az új szabályozó 0-25 éves kor közé helyezve kiterjeszti időben is a gondoskodás lehetőségét. Ez a fajta jogharmonizáció a támogatások egymásra épülésével célzottabb támogatást eredményezhet, a vizsgálandó kérdés, hogy valóban minden rászoruló bekerül-e az újradefiniált kategóriába.
A két egymás követő törvényi meghatározás szemléletében hasonló: lehatároláskor a nevelésszociológia azon tudományos megállapítására alapoz, mely szerint az iskolai hátrányok egyik eredője a gyermek családjának szegénységgel és alacsony iskolázottsággal jellemezhető hátrányos társadalmi helyzete. Az egymást felváltó jogszabályok a hátrány okainak súlyozásában, az erre épülő részletes kategorizálásban, és mindezzel összefüggésben az egyes csoportokba bevonhatók körében mutatnak alapvető különbséget. A változások elengedhetetlenné teszik annak vizsgálatát, hogy kik tartozhatnak jelenleg az ellátottak körébe, kik szorulnak esetlegesen ki onnan, és az átstrukturálás miként érinti a kiemelt figyelmet igénylőket.
De nézzük is a jogszabályok erre vonatkozó tartalmát! 2013 őszéig az alacsony jövedelmű, más szóval szegény családokban felnövő gyerekeket sorolták a hátrányos helyzetűek közé. A besorolást objektív minősítés határozta meg: a család szociális helyzete alapján a jegyző által kiadott rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre (RGYK) jogosító igazolás. Ezen belül halmozottan hátrányos helyzetűnek számított az a gyermek, akinek iskolázatlanok a szülei. A halmozottan hátrányos helyzet igazolása is szükséges volt: a szülők önkéntesen nyilatkoztak a jegyző előtt arról, hogy 8 osztálynál többet nem végeztek. E mellett a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, jogi státuszukat tekintve „tartós neveltek"³⁰ is ebbe a kategóriába tartoztak.
A későbbiekben vizsgált statisztikai adatok - tekintve, hogy azok az elmúlt 5 évet ölelik fel - a fenti kategorizálást követik. 2013 tavaszán, az új jogszabály megjelenésekor már elemeztük a megváltozott kategóriarendszert, illetve a bevezetéssel kapcsolatos dilemmákat. (Varga 2013a) Az azóta eltelt fél év szakmapolitikai elemzéseit is figyelembe véve szükséges összefoglalóan kiemelnünk néhány további fontos tényt, tekintve, hogy az új kategorizálás érinti az ellátottak körét számosságában, jellemzőiben, és ezzel összefüggésben komoly veszélyeket rejthet több területen is.
A változás egyik fontos pontja, hogy a hátrányos helyzet kategóriájába kerüléshez szeptembertől nem elegendő a család szerény anyagi helyzete miatt megítélt RGYK. E mellé szükséges legalább egy hátránynövelő jellemzővel rendelkeznie az adott, hátrányos helyzetű kategóriába sorolt gyereknek. Három területet határoz meg a jogszabály hátránynövelőként: a szülők alacsony iskolai végzettsége, tartós munkanélkülisége, illetve az elégtelen lakáskörülmények. Vagyis a hátrányos helyzet kategóriájának további szempontokkal történő bővítése valójában szűkíti a bekerülés lehetőségét: az eddigi halmozottan hátrányos helyzet válik szakzsargonnal szólva „kéthás"-sá úgy, hogy az alacsony iskolázottság kritériuma kiváltható két másik, elsősorban a szegénységre fókuszáló, hátránynövelő kritériummal. A jogszabályváltozás magyarázata kiemeli, hogy az RGYK a család anyagi helyzetét mutatja és ez önmagában nem feltétlenül hátrány. A magyarázat szerint ugyanis az életminőségét, iskolai sikerességet általában kedvezőtlenül befolyásoló egyéb hátrányoknak is fenn kell állniuk mind a hátrányos, mind a halmozottan hátrányos helyzet esetén. Az indoklás nem tér ki részleteiben arra, hogy mire alapozta a megállapítását, és miért éppen ezeket a kritériumokat tekintik elengedhetetlennek, de az biztosra vehető, hogy az új jogszabály alapján csökkenni fog az ellátottak köre a hátrányos helyzet kategóriában.
Ugyanígy a halmozottan hátrányos helyzetű kategóriához sem elég az eddigi jellemzők megléte. A család szegénységét jelző RGYK mellett minimum további két kritériumnak kell teljesülnie a szülők alacsony iskolázottsága, tartós munkanélkülisége és az elégtelen lakáskörülmények közül. A kategorizálással részletesen foglalkozott az EMMI által 2013. tavaszán összehívott Antiszegregációs kerekasztal³¹ több alkalommal is. Az üléseken többször téma volt a hátrányos helyzet új kategorizálása, illetve az ezzel kapcsolatos előnyök és hátrányok is. Az EMMI a Kerekasztal ezzel kapcsolatos felvetéseire írásban válaszolt. A vonatkozó jegyzőkönyvek és szakmai anyagok áttekintése megerősíti és tovább árnyalja az új kategorizálással kapcsolatos eddigiekben leírt dilemmákat. Az EMMI és a Kerekasztal legfontosabb megállapításait az alábbiakban foglaltuk össze.
Kevesebb hátrányos helyzetű lesz a további egy feltétel miatt és kevesebb halmozottan hátrányos helyzetű lehet a további két feltétel miatt, valamint a HH-s és HHH-s kategóriák között mozgás várható. Hátrányt jelent, hogy a 3-as szintű OKJ képzés az új OKJ jegyzék és a szakképzési törvény értelmében középfokú végzettségnek minősül, így az ilyen végzettségű szülő gyereke már nem jogosult a kategóriába kerülésre, és ez egyúttal a szülő tanulására, képzésére ellenösztönzőként hat. A szegregáció szempontjából a HHH-s gyerekek létszámát és településen/intézményen belüli arányát vizsgáljuk. Az új definíció szerint vélhetően lesz olyan HHH-s gyerek, aki már csak HH-s lesz. Így fennáll a veszélye annak, hogy a szegregáció minden intézkedés nélkül enyhülni fog - kizárólag papíron. Vagyis lehetővé válik az eddiginél nagyobb mértékű szegregálás azáltal, hogy a korábban igen, de az új kategorizálás szerint már nem HHH-s gyerekeket egy osztályba vagy egy iskolába lehet helyezni anélkül, hogy ezáltal formálisan a HHH - nem HHH arányok sérülnének. Ezzel a szegregáció szempontjából amúgy sem kedvező magyarországi helyzet lényegesen kedvezőtlenebbé is válhat az eddigiekhez képest. Továbbá jogértelmezési vita folyt arról, hogy kiszorulnak-e a közfoglalkoztatottak gyerekei, vagy sem a HHH-sok közül. Ez a vita azóta sem zárult le.
A felsorolt problémalista mellett ki kell emelni az új szabályozó azon pozitívumát, hogy - kutatási adatokkal igazolható módon - minden gyermekvédelemben felnövő gyereket automatikusan halmozottan hátrányos helyzetűnek tekint. (Varga 2012) Ez a régóta várt döntés rendkívül fontos és üdvözölendő, azonban látható az is, hogy a halmozottan hátrányos helyzet új kritériumrendszere több ponton is vitathatóan rendezi át a kategóriába tartozók körét. Valamennyi gyermekvédelemben élő bekerülésével közel huszonnégyezerrel nő az ellátottak száma, de félő, hogy a családban felnövők számára az RGYK melletti kötelező elvárások nem csak a kategóriába kerülést nehezítik, hanem az iskolázatlan családi környezet szempontját nem kellően hangsúlyozva rászoruló gyerekek hozzáférését korlátozzák a kategóriába kerüléssel járó támogatásokhoz. Az új kategorizálás indoklása szerint a fogalom újraértelmezése a problémák „részletesebb, problémaérzékenyebb ismeretét eredményezi, pontosabb személyi és területi célzást tesz lehetővé a meglévő támogatásokban, szolgáltatásokban..." (T/1047 számú törvény módosításáról, 47. oldal). Az indoklás nem tér ki arra, hogy megközelítésében eltér az eddigiekben jól lehatárolt, tudományos kutatásokkal alátámasztott hátrányos helyzet és halmozottan hátrányos helyzet különbségtételétől, mely szerint iskolai hátrányt jelent a szegénység (RGYK), és hátrányhalmozódást okoz a szülők iskolázatlansága, mivel az erőteljesebben hat az iskolai sikertelenségre. (Kertesi - Kézdi 2008, Lawton 2003, Douglas 2003) Láthatóan az új szabályozó nem következetesen alkalmazza ezt a tudományos megállapítást, hanem a hátrány fokozódását a szegénységgel (RGYK) összefüggésben álló okok (munkanélküliség) és következmények (elégtelen lakáskörülmények) megjelenésével is igazoltnak fogadja el. Vagyis az új jogszabály így kiemeli a fókuszból az iskolázatlan szülői háttér meghatározó voltát, ugyanakkor ezzel a megoldással nem oldja fel azt az eddigi dilemmát, hogy nyolc általánosnál alig magasabb iskolai végzettségű szülők gyermekei miként tarthatók bent a halmozottan hátrányos helyzetű kategóriában.
A hátrányos helyzetű gyerekek definitív megközelítése mellett az iskolázottságuk kérdésköre is folyamatosan jelen van a tudományos életben, különféle megközelítésben. Többen vizsgálták a hátrányos helyzetű diákokat célzó oktatási programok³², például az utóbbi évtized integrációs programjának beválását, a tanoda hálózat működését, illetve a felsőoktatási kezdeményezéseket. Kiemelt figyelem követi a köznevelés minden fokán jelen lévő integrációs programot (IPR), mely keretében ma már közel hetvenezer halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, tanuló kap személyes odafigyelést. A program működését vizsgáló kutatások a program erősségei mellett rámutattak a sikerességet gátló hiányosságokra is. Így kiemelték, hogy szükséges a hátrányos helyzetű és roma/cigány gyerekek szegregációja ellen ható intézkedéseket megalkotni, a program (IPR) működését biztosító pénzügyi források csökkentése helyett megfelelő finanszírozást biztosítani, valamint hogy a program kiépülésének egyenetlenségét differenciált és minőségbiztosított fejlesztéssel korrigálni. A kutatások a feltárt problémák javítása mellett fontos és nélkülözhetetlen támogatási formának ítélték a 10 éve működő programot. (Kézdi-Surányi 2008, Havas-Zolnay 2011, Reszkető-Scharle-Váradi 2010, Teller 2012, Arató-Varga 2004, 2012,) Hasonló jellegű megállapításokat tett a tanoda-hálózat³³ működését leíró hatásvizsgálat. A vizsgálat az eredményességi mutatókra támaszkodva kiemeli, hogy a jónéhány európai uniós támogatási kör után kiépült, több mint 100 intézményt felölelő tanodahálózat hiánypótló tevékenységeivel hozzájárul a hátrányos helyzetű és roma/cigány tanulók sikeres iskolai előrehaladásához. Szintén hangsúlyozza a kiegyensúlyozott finanszírozási háttér megteremtésének szükségességét és az intézményfejlesztés segítségével biztosítandó minőségjavulást. A kutatók azt is kiemelik, hogy a tanodák nagyobb része forráshiányos szakaszokban sem szűnt meg, bizonyítva ezzel fontos szerepét az oktatási támogató rendszerben. (Fejes-Híves-Szűcs-Varga 2012). A felsőoktatás roma szakkollégiumait célzó kutatások sem vitatják e támogatási forma szükségességét, hanem kitérnek a létrejöttük és működésük sajátosságaira, valamint vizsgálják a szakkollégista fiatalok eredményességét, attitűdjeit, jövőbeli elképzeléseit. (Forray 2012, Varga 2013b)
Szintén születtek tanulmányok a közelmúltban a téma oktatáspolitikai megközelítéséről. Részletes elemzést olvashatunk a hátrányos helyzetűeket és/vagy a cigányságot célzó oktatáspolitikai intézkedésekről, azok sajátosságairól és szerepéről. (Forray-Orsós 2010, Varga 2013b) Ezek az elemzések is kiemelik az elmúlt évtizedeken átívelő szakmapolitikai dilemmát: Kiket is céloz valójában ez a támogató rendszer? Ugyanis a szociális hátrányos helyzet egészen más, sok szempontból ellentétes irányú szolgáltatást igényel, mint a kisebbségi csoporthoz tartozás. Ezt a kettős megközelítést a cigányság esetén az európai közösségi fejlesztési programokat áttekintő tanulmány is kiemeli. (Torgyik 2012) Ugyanígy látja az utóbbi évtizedek romákkal kapcsolatos politikáját több európai országban vizsgáló írás, mely szerint különböző arányú keveredése figyelhető meg mindenütt a két megközelítésnek, és sehol sem található kizárólagosan az egyik politika. (Forray-Kozma 2010) Ez a helyzet elmondható többek között az Európai Unió Roma stratégiájáról is, ahol „a cigányság és a szegénység egyazon kérdéscsoportban jelenik meg, azaz a cigányságnak a preambulumban felsorolt problémái valójában a szegénység problémái". (Forray 2011:62) A fenti tanulmányok mindegyikében megjelenik az a definíciós kettősség, miszerint alapvetően valamennyien a jogszabály szerinti hátrányos helyzet kategóriát használják, azonban kiemelten figyelembe veszik e csoportban a roma/cigány tanulókat, még ha ennek nincs is jogi alapja és maga a csoportba sorolás is számtalan dilemmát vet fel.
Ezt a kettősséget mintegy feloldja az a nemrég befejezett, kilenc országot érintő kutatás, amelyről az Esély folyóirat tavasszal megjelent számában olvashattunk részletesen. A bemutatott vizsgálatban a kutatók célja az volt, hogy összehasonlító elemzéssel rávilágítsanak azokra a tényezőkre, amelyek az ún. „látható kisebbségek" (bevándorlók, romák) iskolai előmenetelét hátrányosan befolyásolják. (Neményi 2013:3) A kutatásban kitértek a vizsgált csoport társadalmi helyzetéből adódó hátrányaira és egyúttal vizsgálták az etnikai hovatartozással összefüggő megkülönböztetést, a diszkriminációt is. A kutatási beszámoló összefoglalóan megállapítja, hogy az eredmények megerősítették az eddigi kutatási tapasztalatokat „melyek szerint a másodgenerációs bevándorlók és roma tanulók és a többségi társaik oktatási feltételei között jelentős egyenlőtlenségek állnak fent...". (Neményi 2013:5) A vizsgálat a mögöttes okok között felsorolja a jelentősen ható szociális, gazdasági és kulturális tényezőket, melyek felerősítik az amúgy is érvényesülő iskolai szelekciót. Ez a szelekció a társadalom diszkriminációs törekvései és a kisebbségi csoport ezekre adott válaszreakciói mentén alakul. A kutatás azt is kiemeli, hogy a megfigyelt jelenségeket javítani kívánó politikai szándék sok esetben „megtörik" a többségi akarat gyakorlatban megvalósuló formáin.
Összegezve tehát elmondható, hogy a társadalmi hátrányokat felerősítik a kisebbséggel szembeni sokrétű diszkriminációs hatások, és a szembetűnő iskolai eredménytelenség túlmutat a jogi (objektív) kategóriákban meghatározható okokon. Ez egyben azt is jelzi, hogy a tervezett beavatkozások és a gyakorlatba ültetésük folyamata során figyelembe kell venni jogszabályon túli tudományos kutatási érveket is.³⁴

 

 

---

²¹ Andl Helga - Kóródi Miklós - Szűcs Norbert - Vég Zoltán Ákos (2009): Regisztráció, körzethatár, előnyben részesítés. Esély, 2009/3. szám. 38-73. (Az írás a 2009-ig tartó időszakra vonatkozik.)
http://www.esely.org/kiadvanyok/2009_3/03andl.pdf [2014. 11. 02.]

²² 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 121.§ - a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre és tanulókra vonatkozó 2006.január 1-jén hatályba lépett módosítás.

²³ A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet 12/H. § - A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek és tanulók létszámával összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségről.

²⁴ Ktv. 121. § 14.: „hátrányos helyzetű gyermek, tanuló az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította; e csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint - óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában, tanuló esetében a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek."
A paragrafus a kutatás lezárását követően, a 2008/2009-es tanévre vonatkozóan újra módosult: a hátrányos helyzetű kategóriából kikerültek a védelembe vett gyermekek.

²⁵ A 119/2006. (V.15.) Korm. rendelettel kerültek bevezetésre a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel kapcsolatos alábbi rendelkezések: "A védelembe vétel elrendeléséről, illetőleg a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapításáról szóló határozat meghozatalával egyidejűleg tájékoztatni kell a szülőt azokról a kedvezményekről, juttatásokról, pályázati lehetőségekről, amelyek a gyermeket megillethetik, ha megfelel a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre vonatkozó feltételeknek. Tájékoztatni kell továbbá a szülőt arról is, hogy a védelembe vett, illetőleg rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermeke akkor minősül halmozottan hátrányos helyzetűnek, ha a szülei legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányaikat fejezték be sikeresen. (20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet 12/H. § 1.bek.)

²⁶ A szövegben jelölt irodalom: Fejes József Balázs (2006): Miért (nem) fontosak a hátrányos helyzetű tanulók? Új Pedagógiai Szemle, 7-8. 17-26.
Forray R. Katalin - Hegedűs T. András (2003): Cigányok, iskola, oktatáspolitika. OKI-ÚMK, Budapest.
Havas Gábor (2008): Esélyegyenlőség, deszegregáció. In: Fazekas Károly - Köllő János - Varga Júlia (szerk.): Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért 2008. ECOSTAT, Budapest. 121-138.
Horn Dániel - Sinka Edit (2006): A közoktatás minősége és eredményessége. In: Halász Gábor - Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. OKI, Budapest. 341-376.
Keller Judit - Mártonfi György (2006): Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények. In: Halász Gábor - Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. OKI, Budapest. 377-412.
Kozma Tamás (1975): Hátrányos helyzet. Tankönyvkiadó, Budapest.
Liskó Ilona (1997): Hátrányos helyzetű gyerekek a szakképző iskolákban. Educatio, 1. 60-73.
Papp János (1997) A hátrányos helyzet értelmezése. Educatio, 1. 3-7.
Szűcs Norbert (2008): Méltányos és gazdaságos. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrációjának szükségessége. In: Nagy Judit (szerk.): Kéz a kézben. A hódmezővásárhelyi modell, egy lehetséges válasz a XXI. századi közoktatás kihívásaira. Commitment Köznevelés Kht. 5-15.

²⁷ Varga Aranka (2014): Hátrányos helyzet az iskolarendszerben. In: Cserti Csapó Tibor (szerk.): Legyen az esély egyenlő - Esélyteremtés a Sásdi kistérségben. PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék - Sásdi Többcélú Kistérségi Társulás, Pécs. 155-170.
www. http://nevtud.btk.pte.hu/files/tiny_mce/Romologia/Kiadvanyok/k%C3%B6tet%206.pdf [2014. 11. 12.]

²⁸ 2013. szeptember 1-ig érvényben lévő szabályozó az 1993.évi LXXIX. közoktatásról szóló törvény 121.§, jelenleg pedig a 2013. évi XXVII. Törvény 45. §-ában meghatározottak szerint A gyermekvédelemről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. 67/A. §-ának módosítása van érvényben.

²⁹ A Gyvt. módosításának Országgyűlés elé benyújtott tervezetében olvashatjuk az azóta hatályba lépett hh/hhh definíció változását, illetve az indoklást a definíció módosításáról. Internetes elérhetőség: http://www.parlament.hu/irom39/10047/10047.pdf . (47. oldal, a letöltés ideje: 2013. október 18.)
Ennek rövidített változatát megtalálhatjuk a gyermekvédelmi főosztály vezető előadásában. http://www.tegyesz.hu/file/Gyermekvedelmi_napok/GYVN_2013/honlapra/konferencia/Dr_Kecskes_Peter_A%20gyermekvedelmi_szakellatasok_atszervezese.pdf (a letöltés ideje: 2013. október 18.)

³⁰ A „tartós neveltek" a gyermekvédelmi gondoskodás otthont nyújtó ellátási formájában élők legkisebb létszámú csoportját alkotják (10 %), ami hozzávetőlegesen 2000 főt jelent.

³¹ http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/eszmecsere-a-civil-szervezetekkel-az-antiszegregacios-kerekasztalon (A letöltés ideje: 2013. október 28.)

³² Az oktatási programok közös sajátossága, hogy figyelembe veszik a hátrányos helyzetű gyerekek, tanulók iskolai sikertelenségének okait, és mindezt azzal kívánják ellensúlyozni, hogy olyan támogató tanulási környezetet teremtenek, amelyben figyelembe veszik az egyéni sajátosságokat, és azokból kiindulva pedagógiai fejlesztést tűznek ki célul. Egyúttal fókuszálnak a családi háttér eltérő kulturális voltára is, vagyis figyelembe veszik a roma/cigány közösséghez tartozást, arra értékként építenek. Ezt a fajta megközelítést inkluzív pedagógiának nevezzük.

³³ A tanodai - lelki, tanulmányi, kulturális és anyagi természetű - szolgáltatási kör családias, extrakurrikuláris intézményi keretben kíséri az oda járó fiatalokat nemcsak az általános iskolai tanulmányaik során, hanem a következő intézményi fokokon is.

³⁴ A szövegben jelölt irodalom:
Arató Ferenc - Varga Aranka (2004): Együttműködés az együttnevelésért. Educatio 3. szám. 503-507.
Arató Ferenc - Varga Aranka (2012): Intézményfejlesztési útmutató a differenciált, IPR alapú fejlesztések megvalósításához. Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal, Budapest.