Skip navigation

3. modul

 
A modul tartalmi célja: a hallgatók ismereteket szerezzenek a hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét és az együttnevelést előtérbe helyező települési és intézményi programokról
A megvalósítás lépéssora:
  • Előzetes (otthoni) feladatként a hallgatók - párban (nagyobb csoportok esetén hármasával) dolgozva - az előző órán kiválasztott, a hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét és az együttnevelést előtérbe helyező „jó gyakorlat"-ról, illetve ehhez kapcsolódó programokról gyűjtenek információkat, további forrásokat, szakirodalmat. Felkészülnek arra, hogy röviden, 8 (max. 10) percben az általuk választott módon ismertessék az együttnevelés gyakorlatának egy példáját.

Feldolgozásra ajánlott gyakorlatok10:

  • A) A hódmezővásárhelyi deszegregációs program
  • B) Patrónusi, mentori vagy tutori rendszer működtetése - Hallgatói Mentorprogram
  • C) A tanulás-tanítás eszközrendszere: IPR ernyőprogram
  • D) „A Maszat-hegyen innen"
  • E) Mediáció az iskolában
  • F) Egyéni fejlesztési terv: Hátránykompenzáció tervszerű egyéni fejlesztéssel; Értékelés, azaz háromhavi árnyalt értékelés és egyéni fejlesztés összefüggései
  • G) Egyéni fejlesztési tervek alkalmazása a középiskolában
  • Ráhangoló feladatként négyfős csoportokat alkotva a hallgatók választ keresnek az alábbi kérdésre: „Kit tekinthetünk hátrányos helyzetűnek a mai magyar oktatási rendszerben?" A hallgatók először egyénileg dolgoznak és papíron rögzítik, kit sorolnak hátrányos helyzetűnek, majd a csoporton belül szóforgóval11 megosztják egymással gondolataikat, és ablakban12 rögzítik a kifejezéseket. Csoportforgó módszerével ismertetik a csoportok az eredményeket.
  • A párok (vagy háromfős csoportok) egymás után ismertetik az általuk feldolgozott gyakorlatot. Előtte a kurzusvezető röviden összefoglalja - lehetőség szerint PPT vagy Prezi segítségével - a (halmozottan) hátrányos helyzetű tanulók iskolai integrációjának szabályozására 2003-ban közzétett, majd 2007-ben módosított Integrációs Pedagógiai Rendszer (IPR)13 lényegi elemeit, melynek megvalósításához kötődnek a párok/csoportok által ismertetett gyakorlatok.
    Zárásként minden pár/csoport megfogalmaz egy kérdést. A kérdések felkerülnek a csoportfalra/táblára, majd mindenki egyénileg írásban megfogalmazza a választ. A válaszok ellenőrzése a párok/csoportok segítségével történik - mindenkinek lehetősége nyílik önellenőrzésre és önértékelésre.

 

 

10 Az egyes leírásokat tartalmazza: Arató Ferenc - Varga Aranka (2012): Együttnevelés a gyakorlatban. Válogatás az óvodai és iskolai IPR intézményi adaptációs gyakorlataiból. Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal, Budapest. (A leírások a mellékletben megtalálhatók.)

11 A szóforgó olyan kiscsoportos szintű kooperatív struktúra, amely az egyenlő részvételt és hozzáférést biztosítja. A lényege, hogy a kiscsoport tagjai egymás után szólalnak meg - ismertetve egy-egy dolgot az egyéni munkájukból. Addig halad a kiscsoportban a szó körbe-körbe, míg egymás után minden előzetesen gyűjtött gondolatot meg nem osztanak egymással a csoporttagok. A szóforgó irányítására célszerű egy kijelölt csoporttagot megbízni.

12 Az ablak annyi osztással rendelkező alakzat, ahány csoporttag van a kiscsoportban. Az osztásokat megszámozzák, s a
gyűjtött dolgok aszerint kerülnek az osztásokba, hogy hányan írták ugyanazt a dolgot. Ha ketten, akkor a kettes ablakrészbe írják, ha négyen, akkor a négyes ablakrészbe... stb.

13 A 2. modul 2.3. melléklete és az Iskolai Integrációs Program (elérhetősége: http://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/ipr_070424.pdf) alapján.