1.3. melléklet – a (halmozottan) hátrányos helyzettel kapcsolatos statisztikai adatok II.
Szembetűnő eltérést egy adott év részletes vizsgálatakor figyelhetünk meg. Az alap és a középfokot összehasonlítva a 2012/2013-as tanévben (lásd. 4. számú táblázat) azt láthatjuk, hogy míg az általános iskolában 13,3 % a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya és 34,6 a hátrányos helyzetűeké, addig valamennyi középfokú intézményt nézve ez az arány 3,9 és 17,8 %. Ha az idősoros arány nem változott - már pedig ezt mutatta a 3. számú táblázat -, akkor a középfokon is ugyanolyan arányban kéne lenniük. Ezzel szemben a hátrányos helyzetűek fele olyan arányban, a halmozottan hátrányos helyzetűek pedig harmadannyi arányban sincsenek a középfokon.
Árnyalja a képet az iskolatípusok szerinti arány. A speciális szakiskolában lévő 12,6 %-nyi halmozottan hátrányos helyzetű közelíti az általános iskolai arányt (13,3 %), és a szakiskolai 10,1 % is csak 3 %-nyi eltérést mutat. Ennél jóval szembetűnőbb a szakközépiskolák 2,6 %-os halmozottan hátrányos helyzetű tanulói aránya, illetve a szélsőségesen alacsony gimnáziumi 1,4 %-os arány. Vagyis a hátrányos és azon belül is a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, ha el is jutnak középfokra, akkor is legnagyobb valószínűséggel szakiskolai képzésre, és szinte egyáltalán nincsenek jelen az érettségit adó iskolákban. Lehet ezen adatok mögött regisztrációs probléma is, vagyis hogy a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók támogató programjának működtetésében kevéssé érdekelt érettségit adó intézmények nem segítik az adatgyűjtést. A középfokon mutatkozó jelentős arányeltérést azonban önmagában nem indokolja az adatgyűjtési hiányosság. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek a szélsőséges aránykülönbségek egyben mutatói a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók középfokon való sikertelenségének, és az elsősorban őket jellemző, már az általános iskolában is megjelenő nagyarányú lemorzsolódásnak. Mindezt megerősíti az a célzottan szakiskolákat vizsgáló kutatás, mely szerint a szakiskolákban rendkívül magas a lemorzsolódási arány, és ez különösen érinti a hátrányos helyzetű és roma/cigány diákokat. A lemorzsolódás okai közül a kutatás kiemeli az általános iskolából hozott kudarcos tanulási utat és a szakiskolák felkészületlenségét a problémakezelésre. (Fehérvári szerk. 2008.) Láthatóan a hátrányos helyzetűek iskolázottságára vonatkozó számszerű adatok tényei továbbra is azt mutatják, hogy a hátrányos helyzetű, köztük roma/cigány tanulók nagyobb részének nincs esélye a szüleihez képest előre haladni a társadalmi ranglétrán.37
Árnyalja a képet az iskolatípusok szerinti arány. A speciális szakiskolában lévő 12,6 %-nyi halmozottan hátrányos helyzetű közelíti az általános iskolai arányt (13,3 %), és a szakiskolai 10,1 % is csak 3 %-nyi eltérést mutat. Ennél jóval szembetűnőbb a szakközépiskolák 2,6 %-os halmozottan hátrányos helyzetű tanulói aránya, illetve a szélsőségesen alacsony gimnáziumi 1,4 %-os arány. Vagyis a hátrányos és azon belül is a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, ha el is jutnak középfokra, akkor is legnagyobb valószínűséggel szakiskolai képzésre, és szinte egyáltalán nincsenek jelen az érettségit adó iskolákban. Lehet ezen adatok mögött regisztrációs probléma is, vagyis hogy a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók támogató programjának működtetésében kevéssé érdekelt érettségit adó intézmények nem segítik az adatgyűjtést. A középfokon mutatkozó jelentős arányeltérést azonban önmagában nem indokolja az adatgyűjtési hiányosság. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek a szélsőséges aránykülönbségek egyben mutatói a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók középfokon való sikertelenségének, és az elsősorban őket jellemző, már az általános iskolában is megjelenő nagyarányú lemorzsolódásnak. Mindezt megerősíti az a célzottan szakiskolákat vizsgáló kutatás, mely szerint a szakiskolákban rendkívül magas a lemorzsolódási arány, és ez különösen érinti a hátrányos helyzetű és roma/cigány diákokat. A lemorzsolódás okai közül a kutatás kiemeli az általános iskolából hozott kudarcos tanulási utat és a szakiskolák felkészületlenségét a problémakezelésre. (Fehérvári szerk. 2008.) Láthatóan a hátrányos helyzetűek iskolázottságára vonatkozó számszerű adatok tényei továbbra is azt mutatják, hogy a hátrányos helyzetű, köztük roma/cigány tanulók nagyobb részének nincs esélye a szüleihez képest előre haladni a társadalmi ranglétrán.37
| 2012-13 tanév |
gyerek/tanuló (fő) | gyerek/tanuló (%) | ||||
| típus | összes |
HH |
HHH |
összes |
HH |
HHH |
| Óvoda | 340204 |
103016 |
36662 |
100,0% | 30,3% | 10,8% |
| Általános iskola |
742931 | 257129 |
98904 |
100,0% | 34,6% | 13,3% |
| Szakiskola | 117543 |
37486 |
11383 | 100,0% | 31,9% | 10,1% |
| Spec. szakiskola |
9134 |
2665 |
1155 | 100,0% | 29,2% | 12,6% |
| Gimnázium | 189526 |
16911 |
2701 | 100,0% | 10,3% | 1,4% |
| Szakközépiskola | 224214 |
36388 |
5816 | 100,0% | 16,2% | 2,6% |
| összesen | 1623552 |
456295 |
157076 | 100,0% | 25,4% | 8,5% |
4. számú táblázat - A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, tanulók száma és aránya az összes gyerekhez, tanulóhoz képest a 2012/13-as tanévben
37 A szövegben jelölt irodalom:
Fehérvári Anikó (szerk. 2008): Szakképzés és lemorzsolódás. OFI, Budapest.
Fehérvári Anikó (szerk. 2008): Szakképzés és lemorzsolódás. OFI, Budapest.