2.1. melléklet – „Társadalmi távolság” gyakorlat
A hallgatók húznak egyet az oktató által elkészített kártyákból. A kártyákon rövid leírás általános vagy középiskolás tanulókról, személyes sorsuk egy-egy fontos jellemzőivel.
A hallgatókat megkérjük, ne mutassák meg egymásnak a kártyákat. Néhány percig gondolkodjanak azon, hogyan élheti mindennapjait a kártyán szereplő gyermek vagy fiatal, hol él, hová jár iskolába, milyen örömök érhetik, milyen nehézségekkel kell megküzdenie, hogy érzi magát az iskolában stb. (A kártyán csak néhány adat szerepel, így a hallgatók gondolatban tovább szövik a leírtak alapján a tanuló történetét, belehelyezkednek a szerepbe.)
Ezt követően a hallgatók felállnak egy vonalba, megfogják egymás kezét. Az oktató ismerteti a feladatot: különböző kijelentések hangzanak el és mindenkinek el kell döntenie, ez jellemző-e rá (vagyis a szerepre, melybe belebújt), és aki úgy gondolja, igen a válasz, egyet előre lép, aki nemmel válaszol, marad a helyén.
10-15 kijelentés hangzik el, melynek során egyesek előre kerülnek, mások hátul maradnak vagy lemaradnak, és biztosan lesz olyan helyzet, amikor már elengedik egymás kezét, hogy a feladatot végre tudják hajtani.
A gyakorlat zárásaként a csoport megbeszéli a tapasztalatokat. (Pl. Hogyan érezte magát az, aki sokat léphetett előre, és hogyan az, aki hátul maradt; mennyire tudtak belehelyezkedni az egyes szerepekbe, mi könnyítette/nehezítette ezt; hogyan élték meg egymás „elengedését"; milyen iskolai vetülete lehet a gyakorlatnak; miként illusztrálhatta a társadalmi egyenlőtlenségeket a gyakorlat?)
A hallgatókat megkérjük, ne mutassák meg egymásnak a kártyákat. Néhány percig gondolkodjanak azon, hogyan élheti mindennapjait a kártyán szereplő gyermek vagy fiatal, hol él, hová jár iskolába, milyen örömök érhetik, milyen nehézségekkel kell megküzdenie, hogy érzi magát az iskolában stb. (A kártyán csak néhány adat szerepel, így a hallgatók gondolatban tovább szövik a leírtak alapján a tanuló történetét, belehelyezkednek a szerepbe.)
Ezt követően a hallgatók felállnak egy vonalba, megfogják egymás kezét. Az oktató ismerteti a feladatot: különböző kijelentések hangzanak el és mindenkinek el kell döntenie, ez jellemző-e rá (vagyis a szerepre, melybe belebújt), és aki úgy gondolja, igen a válasz, egyet előre lép, aki nemmel válaszol, marad a helyén.
10-15 kijelentés hangzik el, melynek során egyesek előre kerülnek, mások hátul maradnak vagy lemaradnak, és biztosan lesz olyan helyzet, amikor már elengedik egymás kezét, hogy a feladatot végre tudják hajtani.
A gyakorlat zárásaként a csoport megbeszéli a tapasztalatokat. (Pl. Hogyan érezte magát az, aki sokat léphetett előre, és hogyan az, aki hátul maradt; mennyire tudtak belehelyezkedni az egyes szerepekbe, mi könnyítette/nehezítette ezt; hogyan élték meg egymás „elengedését"; milyen iskolai vetülete lehet a gyakorlatnak; miként illusztrálhatta a társadalmi egyenlőtlenségeket a gyakorlat?)
Példák szerepekre:
- Kati általános iskolás, egy hátrányos helyzetű településen lakik három kisebb testvérével egy kétszobás házban. Édesapja a közelmúltban autóbalesetben meghalt. Édesanyja a 30 km-re lévő városba jár be dolgozni naponta autóbusszal, egy üzemben betanított munkát végez.
- Imre általános iskolás, szüleivel és öccsével lakik egy nagyváros leromlott lakóterületén lévő önkormányzati bérlakásában. Szüleinek általános iskolai végzettsége van, jelenleg munkanélküliek.
- János szüleivel és két testvérével lakik egy családi házban. Édesapja egy szoftverfejlesztő cég tulajdonosa, édesanyja tanítóként dolgozik.
Példák az elhangzó kijelentésekre:
- Van otthon számítógéped internettel.
- Az iskolában mindig jó jegyet kapsz.
- Minden nyáron el tudtok menni külföldre nyaralni.
- Sok könyvetek van otthon.
- Szüleid sokat tudnak segíteni a tanulásban.
- Minden nap ehetsz valamilyen gyümölcsöt.
- Nem okoz problémát az osztálykirándulás összegének befizetése.