Skip navigation

2.3 melléklet: Shakirah: három hónap Magyarország

 
A) Esetismertetés
Hároméves múlt, és Szíriában született. Egyidős a polgárháborúval. Shakirah családja földönfutó lett és szétszóródott. Volt három hónap, amikor apja Irakban, anyja Svédországban, a kislány Magyarországon. Múlt hét óta anya és lánya újra együtt van.
Szeptember elsején Győző Gábornál, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjénél csöngött a telefon. A ferihegyi reptérről hívták. Ebben semmi meglepő, hiszen a Helsinki Bizottságnál állandó a készültség, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren felbukkanó menedékkérőknek segíthessünk a bürokrácia útvesztőiben. Az azonban már a sokat látott jogászt is meglepte, hogy egy 3 éves egyedül álló kislány problémájával keresték meg. Óvodáskorú gyerekek nem szoktak magányosan utazni. Shakirah-t sem jókedvükből utaztatták így szülei, igaz, nem is repült egyedül, a család két ismerőse kísérte Budapesten keresztül Svédországba, ahol az anyukája várta. Augusztus 27-én a ferihegyi átszállásnál mindenesetre kiderült, a kísérők úti okmányai nem stimmelnek, és a kislány papírjai sem jók. A felnőtteket kiutasították és őrizetbe vették. Mint Shakirah útitársai mondták, jóhiszeműen jártak el, nem embercsempészek, valójában ők is menekülnek (be is adták menedékkérelmüket), és a szülők megbízásából utaztak a lánykával. És valóban tudtak olyan fényképeket mutatni, amelyeken együtt szerepelnek a kislánnyal és az anyával. (Persze, egy óvatos embercsempész ilyen fotókat akár előrelátva a várható nehézségeket is készíthet. De most nem a kísérők ügyével foglalkozunk.)
A tündökletes lánykával a magyar hatóságok napokig nem igazán tudtak mit kezdeni. Nyilvánvalóan, egy kisgyerektől nem várható el, hogy félreérthetetlenül kijelentse, menedéket vagy védelmet kér Magyarországtól. Ilyen esetekben viszont a kirendelt ügygondnoktól vagy gyámtól nagyon is elvárható, hogy gyorsan átlássa a helyzetet, és a magyar törvények meg nemzetközi egyezmények által is sérülékeny csoporthoz sorolandó, így kiemelt védelemre számot tartó kísérő nélküli gyereknél kérelmezze a menekültügyi eljárást, illetve mindent megtegyen azért, hogy szüleit mihamarabb fellelje, és a család egyesülhessen.
Jóindulatból nem volt hiány, de a hatóságok sebességével akadt azért némi gond. Nyilván, az ügy szokatlansága miatt, de csikorogva indultak meg a fogaskerekek. Győző Gábor sem könnyedén kapcsolódhatott be a folyamatba, a gyermekvédelmi szakszolgálat azzal utasította el kollégánkat, hogy csak a gyám engedélyével avatkozhat be az eljárásba, de azt meg eleinte nem lehetett tudni, ki is lenne ő, pedig ameddig nincs gyám, addig nincsen menekültügyi eljárás sem.
B) A megoldás
Nem volt zökkenőmentes az információáramlás a hazai hivatali szereplők között, noha a svéd hatóságok megkeresésünkre mindig 1-2 napon belül reagáltak. Két hét után szeptember 10-én végre a gyám benyújtotta Shakirah menedékkérelmét.
Szerencsére azért eközben történ számos jó dolog is. Shakirah-t a gyermekvédelem Alföldi utcai befogadó otthonában helyezték el, ahol a többi kicsi között egyre jobban érezte magát. De a legjobb az volt, hogy a szülők rögtön jelezték, a kislány az ő gyerekük: Amir, az apa e-mailben felvette a kapcsolatot a Magyar Vöröskereszttel, és érdeklődött a kislány hollétéről. Megírta, hogy az édesanya Shakirah utazása előtt egy nappal érkezett Svédországba, menedékjogot kért, és ott várta a kislányt. Az apa csatolt fényképeket a lánykáról és kísérőiről, valamint elküldte a gyerek születési anyakönyvi kivonatát. Meghagyta elérhetőségét. A levelet másolatban kapta még az ORFK Kommunikációs Szolgálata, a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság, a Svéd Vöröskereszt és Shakirah édesanyja. Az asszony pedig a többi okirat másolatát küldte el.
Tehát október közepén már teljesen világos volt, ki is a gyerek, kik a szülei, és hogy édesanyja védelmet kért Svédországban, tehát - miképpen a svéd hatóságok elismerték - a kislány menedékjogi eljárását is ott kell lefolytatni, és erről már ki is hirdették az átadó végzést. A gyámhivatal azonban - bizonyos fokig érthető módon - biztosra akart menni, és nem tekintette aggálytalanul bizonyítottnak a családi kapcsolat valóságosságát, mert az okiratok természetesen másolatok voltak. Márpedig a gyámhivatal engedélye szükséges ahhoz, hogy bármely gyerek, így Shakirah is ideiglenes hatályú elhelyezését meg gondozásba vételét megszüntessék, és visszakerülhessen a szülőkhöz. Ahhoz, hogy szíriai kislány Svédországba utazhasson, a hatóságok további, bombabiztos bizonyítékokat kértek, az okiratok hiteles másolatát és hiteles magyar fordítását.
Az Irakban rekedt apa a papírokat el is küldte, a hiteles fordítási eljárást pedig a Helsinki Bizottság ügyvédje elindíttatta. Tiszta haszon, hogy a költségeket, 30 ezer forintot nem igazán akarózott egyik hatóságnak sem leperkálni, mert - bár erről elfelejtették értesíteni munkatársunkat - végül is elfogadták a svédek megállapítását, hogy a családi kapcsolat valós, és eltekintettek a hiteles másolatoktól. A lényeg: a kislány svédországi átadása zöld utat kapott.
Shakirah utolsó magyarországi hetei már izgatott várakozással teltek, szüleivel telefonon tartotta a kapcsolatot, és Steiber Szilvia, a Cordelia Alapítvány arabul tudó munkatársa is sokat segített a feszültség enyhítésében.
A nagy út előtt búcsúbulit rendeztek a befogadó otthonban. Shakirah az otthon legboldogabb gyereke volt, és majdnem a világ legboldogabb gyereke is: ízlett a torta és szájából a szokottnál is édesebben pörögtek a frissen tanult magyar szavak; tudta, vár rá anyukája, holnap végre találkoznak. Így is lett, és november 24-én most már valóban ő lett a világ legboldogabb gyereke. Happy end.

(A történet főszerelőinek valódi nevét megváltoztattuk az írásban.)
Zádori Zsolt