Skip navigation

9.2 melléklet

A hazai nőkérdés jeles alakjai

 

  • Brunszvik Teréz46 (1775-1861) grófnő, a martonvásári főúri család tagja, neve a hazai óvodaügy elindításával kapcsolódott össze. 1828-ban, Budán, a krisztinavárosi Mikó utcában saját lakásukon hozta létre hazánk első óvodáját Angyalkert néven. Előzőleg járt Pestalozzinál, megismerte didaktikai eljárásait, továbbá tanulmányozta az angol óvodaügy jeles személyisége, Samuel Wilderspin kisdedóvó pedagógiai elképzeléseit is, amelyek nagyban hatottak saját intézményének világára. A budai ház falán, ma emléktábla őrzi az egykori óvoda emlékét, Martonvásáron pedig a kastély közelében óvodamúzeum felállításával tiszteleg munkásságának a hálás utókor. Meggyőződése volt, hogy a nőnevelésen keresztül fejleszthető a család többi tagja is. Úgy gondolta, egyáltalán nem mindegy, milyen műveltséggel rendelkeznek a gyermekekkel foglalkozó úri cselédek, így cselédiskolát szervezett számukra. Tervei között szerepelt óvóképző felállítása is, azonban ennek megvalósítására már nem volt módja.
  • Teleki Blanka47 (1806-1862), Brunszvik Teréz unokahúga, akire nagy hatással volt nagynénje tevékenysége és a reformkor irodalma, eszmeisége. Nemzeti szellemiségű nőnevelést kívánt, a nőnevelés reformját hirdette meg, céljainak megvalósítása érdekében 1846-ban Pesten progresszív szellemiségű leányiskolát nyitott a 8-12 éves korú lányok számára. Úgy vélte, nincs szükség külföldi tanárokra, hazai nevelőket szükséges alkalmazni, akik magyar nyelven tanítanak. Tanárai között volt Vasvári Pál, aki történelmet és irodalmat, valamint Hanák János, aki természettudományokat tanított. Karacs Terézt is meghívta intézményébe, azonban maga helyett Leövey Klárát ajánlotta a grófnő figyelmébe. Ő elfogadva a felkérést, nevelőnőként dolgozott Teleki Blanka szolgálatában.
  • Karacs Teréz (1808-1892)48 ugyancsak a reformkori nőnevelésért szállt harcba, „Néhány szó a nőnevelésről" című írásában a demokratikus szellemiségű nőnevelésért állt ki. Barátság fűzte Teleki Blankához és Brunszvik Terézhez. A nőnevelés úttörőjeként úgy vélte, valamennyi nő számára, függetlenül annak származásától, alapvetően szükséges a megfelelő minőségű oktatásban való részvétel. Nem értett egyet azzal, hogy csak a gazdag, előkelő családok lányainak neveléséről gondoskodjanak. Miskolcon 1846-ban - Teleki Blanka pesti intézményének megnyitásával párhuzamosan - református nőnevelő intézetet hozott létre, amelynek vezetője lett, s tizenhárom évet töltött az intézményben. Az iskola jellemzője volt, hogy a 12-16 éves lányok számára kézműipari tevékenységet (szabást-varrást, kötést, hímzést, horgolást) tanított, s jellege alapján a munkaiskolák sorába tartozott. Sikerült elérnie, hogy a nála tanuló lányok azonos tanterv szerint haladjanak. Később országos hírre tett szert, mivel intézményét számos újságcikkekben népszerűsítette. Az esélyegyenlőség gondolata egész életét átfogta, az 1848-as országos tanügyi kongresszuson azt szorgalmazta, hogy a tanítók és a tanítónők munkájukért egyenlő javadalmazásban részesüljenek.49
  • Zirzen Janka (1824-1904) sokrétű pedagógiai tevékenysége alapvetően a tanítóképzés fejlesztésével kapcsolódott össze. Az 1868-as népoktatási törvény vezette be először hazánkban a tankötelezettséget, s ezzel az intézkedéssel hirtelen jóval több tanítóra volt szükség az országban. Eötvös József emiatt elhatározta az állami tanítóképzők felállítását, s tervei kivitelezéséhez megfelelő emberre volt szükség, s 1869-ben megbízta Zirzen Jankát az első állami tanítóképző intézet vezetésével. Zirzen nagy műveltségre tett szert, rengeteget olvasott, német és a francia szakirodalmat egyaránt jól ismerte, s korábban az egyik apácarendnél tanítónői képesítést szerzett. Jászberényben fiatalon leányiskolát szervezett és vezetett, majd a későbbiekben Aradon nevelőnőként dolgozott. Itt érte Eötvös felkérése. A dualizmus korának jeles alakjaként, az első hazai állami tanítóképző intézet megszervezője és vezetője lett. Később - az új iskolatípus, a polgári iskola pedagógusigényeinek kielégítésére - polgári iskolai tanítóképző megszervezésével és vezetésével is megbízták, mely 1872-ben kezdte működését. Mindemellett az úri lányoknak felsőbb leányiskolát is szervezett, amely 10-16 éves lányok nevelőintézete volt.50
  • Leövey Klára (1821-1897) Karacs Teréz ajánlására 1846-ban Teleki Blanka pesti leánynevelő intézetében vállalt nevelőnői és tanítónői állást. A magyar nyelvű oktatás lelkes szorgalmazójaként tevékenykedett, politikai tevékenységéért azonban - melyet lázításnak minősítettek, a hírhedt kufsteini várbörtönben több évig Teleki Blankával együtt raboskodott. Később, szabadulása után szülőhelyén, Máramarosszigeten leánynevelő-intézetet létesített, amely felsőbb leányiskolává fejlődött. A Habsburgok nem nézték jó szemmel itteni működését sem, s így 1862-ben intézményét bezáratták. Ezután erdélyi magántanító lett, s cikkek sorát írta meg.
  • Hugonnai Vilma51 (1847-1922) hazánk első orvosnője, ki Zürichben 1879-ben szerezte meg orvosi diplomáját. Egy újsághír olvasása nyomán, véletlenül szerzett tudomást arról, hogy Svájcban a nők már orvosi diplomát szerezhetnek, s ekkor határozta el, hogy tanulni fog. Családja azonban nem támogatta döntésében, s így féltett ékszereit adta el, hogy fedezni tudja tanulmányainak költségeit. Amikor hazatért, szerette volna elismertetni oklevelét, akkoriban a nők még nem járhattak orvosi egyetemre hazánkban. Hosszú levelezésbe kezdett, hogy kitűzött célját, diplomájának honosítását elérje. Ennek érdekében cikkeket is írt, hogy a nyilvánosság figyelmét ugyancsak ráirányítsa a nők felsőfokú oktatásának ügyére. Kérelmét azonban rendre elutasították - ellenzői között volt az akkori vallás- és közoktatási miniszter, Trefort Ágoston is -, s azt javasolták neki, hogy végezzen el inkább egy bábatanfolyamot. Küzdelmét azonban nem adta fel, számos cikket jelentett meg és az illetékes minisztériummal hosszú levelezése után, mintegy 18 évvel diplomájának megszerzése után avatták fel itthon orvos doktorrá. Tevékenysége a nők és a gyermekek egészségvédelmére is kiterjedt.

 

 

46 Pukánszky Béla-Németh András (1996): Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
47 Torgyik Judit-Karlovitz János Tibor (2006): Multikulturális nevelés. Bölcsész Konzorcium, Budapest.
48 Torgyik Judit-Karlovitz János Tibor (2006): Multikulturális nevelés. Bölcsész Konzorcium, Budapest.
49 Varga István (2000): Karacs Teréz a nőnevelés megújításáért In: Dombi Alice-Oláh János (szerk.): Pedagógiai célkitűzések a XIX. század magyar pedagógiájában. APC Stúdió, Gyula, 6-11.
50 Fehér Erzsébet (2000): Egy magyar nevelőnő a XIX. században: Zirzen Janka In: Dombi Alice, Oláh János (szerk.): Pedagógiai célkitűzések a XIX. század magyar pedagógiájában, APC Stúdió, Gyula,17-22.o.
51 Pető Andrea (2008): A nők és a férfiak története Magyarországon a hosszú 20. században. Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest.