4.2. melléklet – 3. szövegrész

A cigány népismerettel foglalkozó könyvek nagy része, inkább ismeretterjesztő jellegű, mint sem szakkönyv, esetleg tankönyv. A cigány népismeretkönyvek száma elenyésző a hazai könyvpiacon. Ez felvet minőségi problémákat. Nincs verseny a jobbnál jobb átfogó vagy egy-egy témát részletesen feldolgozott cigány népismeret könyvek között.
A piacon lévő könyvek nagy része inkább szépirodalmi, mint szaktudományi. A közoktatási tankönyvjegyzékben két cigány népismerettel foglalkozó tankönyvet találhatunk⁴⁵. A két tankönyv: Radics József és Farkas Mária által szerkesztett Cigány népismeret 1-4. tankönyv⁴⁶ és Ligeti György által írt Cigány népismeret 7-12.⁴⁷

Népismereti tankönyvek górcső alatt
Beck Zoltán 2004-ben kiadott tanulmányában foglalja össze azokat az elemeket, melyek a cigány népismereti tankönyvek tartalmát jellemzik. Ez a kritika a jelenleg használatban lévő tankönyvek vizsgálatakor is megállja a helyét. A hét elem közül négy kritikai nézőpontot emelnék ki:
„1: Nem vetődnek fel teoretikus kérdések. A cigányság történelmének megírása kapcsán például nem merül fel a megírás aktusának kérdése. Az sem, hogy ez a történelem ténylegesen a cigányságé-e? Azaz: hogyan épülhet ki egy efféle narratíva, mik lehetnek kritériumai? Elég-e egyszerűen a történetírás retorikai-strukturális látszata: azaz, hogy más népek történetének analógiájára írjuk ezt meg? Hogy a kronológiai rendet gondoljuk történelemnek? Hogy a talált időpontok/események közötti intervallumot kauzális viszonyokkal töltjük ki? Hogy más népek történetének fordulóit gondoljuk a cigányság története sarokpontjainak is? Valóban a cigányság történelmének sorsfordító eseménye, hogy cigány fémművesek készítettek/nem készítettek koronát Dózsának, hogy cigány zenészek húzták a talpalávalót a kurucoknak, hogy Gábor Áron rézágyúját cigány mesterek önthették?
2: Helyes-e az az attitűd, amely úgy épül ki, hogy retorikája a kizárólagosságot jelzi a dialogicitás akarása helyett? Ez a beszédmód persze következménye a szerzői tekintély mindenek fölött valóságának. Ehhez járul, hogy a tudományos kritériumrendszere folyamatosan egy morális-etikaival íródik felül. Ez így szentenciózus, axiomatikus kimondásokhoz vezet, hiszen egy másik diskurzusba lépünk bele, egy olyanba, ahonnan nincs lehetősége további párbeszédnek, vitának.
3: A szövegek reflektálatlanok. Nem csupán a komparatív mozzanat hiányzik belőlük, amelyben mondjuk más tudományos eredményekkel vetnék össze az általuk képviseltet, tehát nem csupán a tartalom/jelentés szintjeire gondolok. Sokkal inkább arra, hogy a szövegek saját szövegszerűségükről nem akarnak tudomást venni.
4: Az alacsony színvonalú munka egy emancipálódó, kanonizálódó tudományterület, a romológia reprezentációja is. Mintegy vele azonosítódik, s ebben a viszonyban értékmérője is lesz ennek a tudományterületnek. Szóval a szöveg megírása szövegen és személyes ambíción túli felelősség is.
5: A cigányságról szóló szöveg a cigánysággal is többféle (rész-egész, metonimikus) viszonyba kerül. A szöveg jellemzői így mintegy átugranak a szöveg által tárgyaltra is. Ezzel megerősítik azokat az attitűdöket, amelyek a cigány-nem cigány viszonyrendszerben játszanak. Nem mennek ezekkel szembe, hanem - hangsúlyozom - tovább erősítik azt.⁴⁸"

 

---