3.1 melléklet – 3. szövegrész

Bódi Zsuzsanna: Magyarországi cigánymesterségek³³ (részlet)

„A 18. században már Magyarországon élő cigányok lépést tudtak tartani a magyar társadalom lassú és fokozatos átalakulásával, de a későbbi bevándorlók zöme erre már képtelen volt.
A 18. század legjellemzőbb cigány foglalkozásai: az összeírások alapján kovács, fémműves, egyéb kézműves, aranymosó, zenész. Gyakori a többféle foglalkozás együttes gyakorlása (kovács-zenész, zenész-lókereskedő stb.), ami azt mutatja, hogy egy foglalkozás nem biztosított elegendő jövedelmet.
A cigány lókereskedők és cincárok az első világháború idejéig jelentős befolyással rendelkeztek, elismert szakértőként az állami lófelvásárlási bizottságok munkájában is részt vettek. A házzal rendelkező, de tavasztól nyárig a vásárokat járó lókereskedők vagy munkát kereső fémművesek anyagi biztonságát lovaik mellett ékszereik, dísztárgyaik alapozták meg, amelyeket pénzszűkében zálogba tehettek.
A lókereskedés az első világháború után hanyatlani kezdett, ekkorra tehető a régiségkereskedésre való áttérése ezeknek a csoportoknak, ennek előzménye, hogy a 19. század közepén kialakult használtruha-értékesítésbe már bekapcsolódtak a cigány kereskedők. A fém-, toll- és rongygyűjtés szintén a korábbi vándor, szolgáltató tevékenységek (fémművesmunkák, cserekereskedelem stb.) során kialakult tapasztalatokra alapozódott mint új tevékenységi forma".

Kádár Zsuzsanna (1993): A 19. század végi magyarországi cigány társadalom³⁴ (részlet)

„A cigányokkal kapcsolatban általában nem vették figyelembe az 1872.VIII. törvénycikk, az úgynevezett „ipartörvény" rendelkezéseit. A városi statútumok sora tiltotta ugyanis a szabad iparűzést - így a házalást, a kereskedést - a cigányoknál. A cigányok körülbelül 9%-a a kereskedelemben dolgozott, kiemelkednek a lókereskedők és a kupecek mint a híres és hírhedt foglalkozást űzők. A tilalmak, zaklatások ellenére ez a foglalkozás sokáig tartotta magát, hagyományos tevékenységnek számított, nemcsak nálunk, de külföldön is, „ismeretanyaga" apáról fiúra öröklődött.
A cigány foglalkozások tehát a cigány lakosság mintegy felének biztosítottak megélhetést. A többiek osztoztak a nem cigányokkal a különböző napszámos munkákban, de kisebb számban voltak bányászok, szövőnők, háztartási alkalmazottak, dohánygyári munkások és fuvarosok is közöttük. Az évszázadokon át a cigányok által folytatott kiegészítő foglalkozások a termelési folyamatok fő irányától távolabb estek, de mégis szervesen kapcsolódtak a hagyományos társadalmi felépítéshez.
Két cigánytelep megléte esetén szabályszerű jelenség, hogy az egyes történelmileg kialakult nyelvi csoportok között anyagi és kulturális színvonalkülönbség is fennáll: minden esetben megfigyelhető, hogy a társadalmi beilleszkedés magasabb fokán álló magyar cigány („muzsikus cigány") magasabb, míg a románsághoz teljesen asszimilálódott, románul beszélő cigányok alacsonyabb szinten állnak, még abban az esetben is, ha mindkét telep lakói hasonló foglalkozásból élnek."

Máté Mihály (2006): Cigány foglalkozások, cigány mesterségek³⁵ (részlet)

„A cigány kereskedők jó példái a foglalkozásváltásnak. Ezt a tevékenységet azért választották, hiszen nem időhöz kötött, helyváltoztatással, közlekedéssel jár. De még az egyes csoportokon belül is érdekes átstrukturálódás figyelhető meg:
A lovak iránti keresletcsökkenéssel párhuzamosan kezdtek másra szakosodni az addigi állatkereskedők. Egy részük régiségekkel, más részük használt autók adás- vételével, tollgyűjtéssel stb. kezdett foglalkozni. Napjainkban ismét keresetté váltak a lovak. Sokan keresnek akár sportlovaglás, akár fogathajtás céljából lovakat, de megnövekedett a vágóhidak (főként a külföldi vágóhidak) kereslete is. Ezért ismét megjelent ez a kereskedelmi ág. Ma a különböző helyeken tartott állatvásárok mindegyikén megtaláljuk újra a cigány lókereskedőket.
A különböző kereskedelmi ágak közt természetesen nem lehet éles határt húzni... A kereskedőrangsor végén helyezkednek el azok, akik „faluznak", azaz a falvakat járják. Értékesebb tárgyat vagy olyan dolgot, amelyet nem lehet gyorsan továbbértékesíteni, ők nem tudnak megvásárolni, hiszen rendszerint nincs akkora tőkéjük, hogy azt huzamosabb ideig befektethessék.
Érdemes megfigyelni, hogy a kereskedéssel foglalkozó cigányok közösségei ma is élő közösségek. A közösség tagjainak ugyanaz az értékrendjük a külső környezet felé és a közösséggel szemben is. Rendszerint ugyanazt a foglalkozást is folytatják. A közösség tagjai állandó és folytonos kapcsolatban vannak egymással. Az állandó kapcsolattartás az információk folyamatos kicserélődését is jelenti, ami az ilyen típusú kereskedő tevékenységnél nélkülözhetetlen."

 

---