3. modul
A modul célja betekinteni a
fogyatékos gyermekek, tanulók nevelése-oktatásának külföldi és hazai
gyakorlatába, továbbá az együttnevelés felértékelődésének, hazai és
nemzetközi vonatkozásainak, sajátosságainak megismerése.
A megvalósítás lépéssora:
- Előzetes (otthoni) feladatként a hallgatók megnézték A csodatevő című filmet. Ráhangoló feladatként a golyóscsapágy17 technikával dolgozzák fel az élményeiket.
- A hallgatók megismerkednek a sajátos nevelési igényű gyermekekre vonatkozóan az együttnevelés útjaival, egyes országok gyakorlatával, az inklúzió, az inkluzív pedagógia fogalomértelmezésével18 (3.1 melléklet - I-V. téma)
- Forgó csoport módszerrel19 dolgoznak a hallgatók. A szóbeli megosztás közben az oktató differenciáltan - csoportról csoportra haladva - támogatja a kiscsoportos munkát.
- Az oktató összefoglalja a fogyatékos gyermekek, tanulók együttnevelésének összetett megközelítését, egyrészt az elhangzottak, másrészt az irodalmak alapján20.
- A hallgatók körben ülve reflektálnak arra, hogy a témafeldolgozás módja, melyről sajátélmény szerezhettek, és a témaválasztás miként támogatta a tudásuk, nézeteik alakulását az együttnevelésről.
17 A technika alkalmas nagyobb létszámú csoportban intenzív beszélgetések kezdeményezésére, miközben minden egyes hallgatónak módja van elmondani a véleményét. Mivel a technika alkalmazása közben mindenki több társsal is beszél, ennek folyamán többfajta nézőponttal is találkozhatnak a hallgatók.
Terem berendezése: Kettős székkör a terem közepén, egymás felé fordított székekkel. Az oktató a témával kapcsolatos 4-5 rövid, beszélgetés indítására alkalmas vitaindító kérdést fogalmaz meg. Ezek lehetnek: Milyen szerepe volt a szülőnek és a tanárnak a probléma megoldásában? Honnan szerzett új tudásokat a pedagógus? Mikor, kik, és miben támogatták a munkáját? Mikor, kik, és miben gátolták? Milyen fordulópontokat láttunk a filmben?
A hallgatók egymással szemben ülnek, párban, egy kettős körben. A velük szemben ülő párjukkal véleményt cserélnek az elhangzott vitaindító kérdéssel kapcsolatosan. Meghatározott idő után (ez a kérdéstől függően változó lehet) befejezik a beszélgetést. Az idő leteltét jól hallható jellel (pl. csengő, üvegpohár kocogtatása...) jelezzük.
Ekkor a külső és a belső kör is egy-egy székkel tovább ül, egymással ellenkező irányban elmozdulva. Ily módon mindenki új beszélgetőtársat kap, az oktató pedig felteszi a következő kör kérdését.
A beszélgetés folytatása lehet plénumbeszélgetés vagy ötlettár összeállítása, amely a további munkát strukturálja.
18 Györgyi Zoltán-Kőpatakiné Mészáros Mária: Oktatási egyenlőtlenségek és sajátos igények. In: Balázs Éva-Kocsis Mihály-Vágó Irén (2010, szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. 385-396. http://mek.oszk.hu/12800/12893/12893.pdf (letöltés dátuma: 2014. november 3.)
19 A módszer célja a csoportmunka és a prezentáció intenzívebbé tétele. Minden hallgató ugyanolyan aktívan vesz részt a munka fázisaiban, mivel utána mindannyiuknak képessé kell lennie az eredmény bemutatására. A csoportfeladatban plakát is készül. A módszer biztosítja, hogy nemcsak a munka, hanem az eredmények bemutatása is csoportmunkában történik. A munka két fázisban zajlik: Az első fázisban a hallgatók a törzscsoportban (szakértői csoportban dolgoznak), a másodikban az értékeléshez új csoportokat hoznak létre, majd a harmadik fázisban visszatérnek a törzscsoportba. A munkafázisban a törzscsoportban más-más feladaton dolgoznak, minden hallgató aktívan részt vesz a csoport termékének létrehozásában. A prezentációhoz új csoportokat hozunk létre, ahol minden törzscsoportot legalább egy hallgató képvisel, aki be tudja mutatni csoportja eredményét az elkészült termék alapján. Közben jegyzeteket készít a többiek kommentárjairól, kiegészítő, módosító javaslatairól és ötleteiről. A csoporteredmények bemutatása során a termékek annál az asztalnál maradnak, ahol azok készültek, és a csoportok „forognak" a teremben, asztalról asztalra járva megismerik az egyes csoporteredményeket. Mindig az a hallgató mutatja be az asztalon látható terméket, aki részt vett annak elkészítésében. A többiek először tanulmányozzák a munka eredményét, a prezentáló hallgató pedig válaszol a kérdéseikre és igény szerint részletesen is bemutatja a terméket. A prezentáció után a hallgatók visszatérnek az eredeti csoportjukba, és beszámolnak annak eredményeiről. A csoport ezután tovább dolgozhat a feladaton, és véglegesítheti azt.
20 Publications. http://www.european-agency.org/country-information/hungary/publications/hu
Terem berendezése: Kettős székkör a terem közepén, egymás felé fordított székekkel. Az oktató a témával kapcsolatos 4-5 rövid, beszélgetés indítására alkalmas vitaindító kérdést fogalmaz meg. Ezek lehetnek: Milyen szerepe volt a szülőnek és a tanárnak a probléma megoldásában? Honnan szerzett új tudásokat a pedagógus? Mikor, kik, és miben támogatták a munkáját? Mikor, kik, és miben gátolták? Milyen fordulópontokat láttunk a filmben?
A hallgatók egymással szemben ülnek, párban, egy kettős körben. A velük szemben ülő párjukkal véleményt cserélnek az elhangzott vitaindító kérdéssel kapcsolatosan. Meghatározott idő után (ez a kérdéstől függően változó lehet) befejezik a beszélgetést. Az idő leteltét jól hallható jellel (pl. csengő, üvegpohár kocogtatása...) jelezzük.
Ekkor a külső és a belső kör is egy-egy székkel tovább ül, egymással ellenkező irányban elmozdulva. Ily módon mindenki új beszélgetőtársat kap, az oktató pedig felteszi a következő kör kérdését.
A beszélgetés folytatása lehet plénumbeszélgetés vagy ötlettár összeállítása, amely a további munkát strukturálja.
18 Györgyi Zoltán-Kőpatakiné Mészáros Mária: Oktatási egyenlőtlenségek és sajátos igények. In: Balázs Éva-Kocsis Mihály-Vágó Irén (2010, szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. 385-396. http://mek.oszk.hu/12800/12893/12893.pdf (letöltés dátuma: 2014. november 3.)
19 A módszer célja a csoportmunka és a prezentáció intenzívebbé tétele. Minden hallgató ugyanolyan aktívan vesz részt a munka fázisaiban, mivel utána mindannyiuknak képessé kell lennie az eredmény bemutatására. A csoportfeladatban plakát is készül. A módszer biztosítja, hogy nemcsak a munka, hanem az eredmények bemutatása is csoportmunkában történik. A munka két fázisban zajlik: Az első fázisban a hallgatók a törzscsoportban (szakértői csoportban dolgoznak), a másodikban az értékeléshez új csoportokat hoznak létre, majd a harmadik fázisban visszatérnek a törzscsoportba. A munkafázisban a törzscsoportban más-más feladaton dolgoznak, minden hallgató aktívan részt vesz a csoport termékének létrehozásában. A prezentációhoz új csoportokat hozunk létre, ahol minden törzscsoportot legalább egy hallgató képvisel, aki be tudja mutatni csoportja eredményét az elkészült termék alapján. Közben jegyzeteket készít a többiek kommentárjairól, kiegészítő, módosító javaslatairól és ötleteiről. A csoporteredmények bemutatása során a termékek annál az asztalnál maradnak, ahol azok készültek, és a csoportok „forognak" a teremben, asztalról asztalra járva megismerik az egyes csoporteredményeket. Mindig az a hallgató mutatja be az asztalon látható terméket, aki részt vett annak elkészítésében. A többiek először tanulmányozzák a munka eredményét, a prezentáló hallgató pedig válaszol a kérdéseikre és igény szerint részletesen is bemutatja a terméket. A prezentáció után a hallgatók visszatérnek az eredeti csoportjukba, és beszámolnak annak eredményeiről. A csoport ezután tovább dolgozhat a feladaton, és véglegesítheti azt.
20 Publications. http://www.european-agency.org/country-information/hungary/publications/hu