1.2 melléklet – II. téma

Preambulum
Mi, a Madridban összegyűlt Európai Fogyatékosügyi Kongresszus több mint 400 résztvevője, melegen üdvözöljük a 2003. év „Európai Fogyatékos Emberek Évének" nyilvánítását mint olyan eseményt, amely révén a nyilvánosságban tudatosodnia kell a több mint 50 millió európai fogyatékos embert illető jogoknak.
Ebben a Nyilatkozatban lefektetjük jövőképünket, amely megszabja az Európai Év cselekvési programjának koncepcionális kereteit Európai Uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt.

1. A fogyatékosügy emberjogi kérdés
A fogyatékos embereket ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint minden más állampolgárt. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja: minden ember szabad és egyenlő méltóságában és jogaiban.
E cél teljesülése érdekében minden közösség fogadja el pozitívumnak (ünnepelje) a közösségeken belüli sokféleséget, és törekedjen biztosítani, hogy a fogyatékos emberek élvezhessék az emberi jogok teljes körét: a különféle nemzetközi egyezmények, az EU Szerződés, valamint a különböző nemzeti alkotmányok által elismert állampolgári, politikai, szociális, gazdasági és kulturális jogokat.

2. A fogyatékos emberek nem jótékonykodást, hanem esélyegyenlőséget akarnak
Hasonlóan a világ sok más régiójához, az Európai Unió az utóbbi évtizedek során hosszú utat tett meg a fogyatékos emberekkel szembeni paternalista filozófiától a számukra a saját életük irányításához szükséges jogaik biztosításáig.
Mára elfogadhatatlan az a szemlélet, amely jórészt a szánalomra és a fogyatékos emberek vélt tehetetlenségére épít. Napjainkban a hangsúly áttevődik a fogyatékos emberek társadalmi „beilleszkedését" segítő rehabilitációról a társadalom átalakításának globális filozófiájára, amely minden személy szükségleteinek befogadására és ellátására irányul, beleértve a fogyatékossággal élő embereket is.
A fogyatékos emberek esélyegyenlőséget, valamint egyenlő hozzáférést akarnak minden társadalmi erőforráshoz, azaz a befogadó oktatáshoz, az új technológiákhoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, a fogyasztási javakhoz, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz.

3. A társadalmi korlátok diszkriminációt és szociális kirekesztést eredményeznek
Társadalmaink berendezkedése gyakran eredményezi azt, hogy a fogyatékos emberek nem élhetnek teljes mértékben emberi jogaikkal, és szociálisan kirekesztődnek. A rendelkezésre álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy a fogyatékos emberek elfogadhatatlanul alacsony színvonalú oktatásban és foglalkoztatásban részesülnek.

4. A fogyatékos emberek: láthatatlan állampolgárok
A fogyatékosok emberekről sokszor megfeledkeznek, és nem vesznek róluk tudomást: ez eredményezi a fogyatékos emberek társadalmi részvételét gátló környezeti és szemléletbeli korlátok létrejöttét és megerősödését.
Az őket sújtó diszkrimináció gyakran a velük szembeni előítéleteken alapul.

5. A fogyatékos emberek heterogén csoportot alkotnak
Mint a társadalom minden rétege, a fogyatékos emberek is igen sokrétű csoportot képeznek, és csak az a szakmapolitika sikeres, amely tiszteletben tartja ezt a sokféleséget.
Kiváltképp a komplex függőségi szükségletekkel élők és családjaik igénylik a társadalmak aktív cselekvését. A fogyatékos emberek között ők azok, akikről a leginkább megfeledkeznek.
A fogyatékos nőket, valamint az etnikai kisebbségekhez tartozó fogyatékos embereket gyakran kétszeres, sőt halmozott diszkrimináció sújtja, egyrészt a fogyatékosságuk, másrészt a nemük vagy etnikai hovatartozásuk miatti hátrányos megkülönböztetés következtében.
A siket emberek számára a jelbeszéd elismerése alapvető fontosságú.

6. Diszkrimináció mentesség + pozitív cselekvés = befogadó társadalom
Az Európai Unió közelmúltban elfogadott Alapvető Jogok Kartája elismeri, hogy a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtése érdekében a diszkrimináció-mentességhez való jogot ki kell egészíteni a támogatás és a segítség igénybevételéhez való joggal.

 

---