1.2. melléklet – I. téma

A portugál Oktatási Minisztérium, az European Agency²⁶-vel (Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Fejlesztéséért) karöltve, „Young Voices: Meeting Diversity in Education" (A fiatalok hangja: találkozás a mássággal az oktatásban és nevelésben) címmel európai szintű parlamenti meghallgatást szervezett 2007. szeptember 17-én, a portugál uniós elnökség keretei között.
A „Lisszaboni Nyilatkozat az összesen 29 országból érkezett - középiskolába, szakoktatási vagy felsőoktatási intézményekbe járó - fogyatékos fiatal javaslatait tartalmazza. A dokumentum címe: Fiatalok az együttnevelésről-oktatásról. A Nyilatkozat összefoglalja mindazt, amit a fiatalok felvetettek a lisszaboni Assambleia da Repúblicában tartott plenáris ülésen a sikeres befogadó gyakorlattal, jogaikkal, igényeikkel, a rájuk váró kihívásokkal és ajánlásokkal kapcsolatban.
A Nyilatkozat illeszkedik a korábbi, a sajátos nevelési igények területén megjelent európai uniós és nemzetközi dokumentumokhoz²⁷.
A fiatalok kifejtették, milyen javuló körülményeket tapasztaltak oktatásuk-nevelésük során:

• Általában véve kielégítő segítséget kapunk oktatásunk-nevelésünk során, de szükség van további lépésekre.
• Az épületek megközelíthetősége fokozatosan javul. A mobilitás kérdései és az épített környezet megközelíthetősége egyre inkább folyamatos gondolkodás és vita tárgya az országainkban.
• Az infokommunikációs technológia felívelőben van, ma már jól szerkesztett digitális könyvek is rendelkezésünkre állnak.
• A fogyatékos emberek egyre inkább látható tényezővé válnak a társadalomban.

A Lisszabonban megjelent fiatalok a jogaikról így nyilatkoztak:

• Jogunk van arra, hogy ne diszkrimináljanak bennünket. Nem szimpátiára van szükségünk. Az a célunk, hogy tiszteljék bennünk a jövő felnőttjét, akinek egy többségi környezetben kell majd élnie és dolgoznia.
• Jogunk van ugyanazokhoz az esélyekhez, mint bárki másnak, de a helyzetünkből adódó szükséges segítséggel együtt. Senki igényét a segítségre nem szabad figyelmen kívül hagyni.
• Jogunk van saját döntéseket hozni és azok közül saját magunknak választani a nekünk legmegfelelőbbet az életünkkel kapcsolatban.
• Mi is szeretnénk saját családot és olyan lakáskörülményeket, amelyek megfelelnek a helyzetünkből adódó igényeinknek. Mi is dolgozni akarunk, és nem akarjuk, hogy elválasszanak bennünket a nem fogyatékos emberektől.
• Nem fogyatékos társaink ismerjék meg, értsék meg és fogadják el a jogainkat.

A fiatalok rámutattak az előttük álló kihívásokra is.
Arról beszélgettek, hogy a megközelíthetőséggel és hozzáférhetőséggel, azaz akadálymentességgel kapcsolatos igények különböző emberek számára különbözőek lehetnek. Az oktatásban-nevelésben, illetve a társadalom egészében egyelőre különböző hozzáférhetőségi és elérhetőségi akadályok tornyosulnak a fogyatékos fiatalok előtt.
Erről így írnak:

„Az órákon és a vizsgákon egyeseknek közülünk több időre van szüksége, időnként személyes segítséget igénylünk az óráinkon. Osztálytársainkkal, csoporttársainkkal egy időben szeretnénk hozzáférni az adaptált tananyaghoz, nem egy külön órán, elkülönített helyen, más időpontban.
Olyan tantárgyakra és azok segítségével kialakítható készségek elsajátításának lehetőségére van szükségünk, amelyek számunkra és jövőbeli életünk szempontjából jelentőséggel bírnak. Ezért sajnálatos, hogy a szabadon választható tantárgyak körét esetenként korlátozza számunkra az épületek nem megfelelő akadálymentesítése, a nem megfelelő technológia és a tananyagokhoz (felszerelés, könyvek) való hozzáférés.
Teljes iskolai tanulmányi időnk alatt tanácsokra van szükségünk arra vonatkozólag, milyen tevékenység végzésére lesz lehetőségünk majd a jövőben, figyelembe véve sajátos egyéni lehetőségeinket és igényeinket."

Arra is felhívták a figyelmet, hogy „Még ma is sokan vannak, akiknek ismeretei hiányosak a fogyatékossággal élőkről. Időnként a tanárok, a többi tanuló vagy egyes szülők negatívan viszonyulnak hozzánk. A nem fogyatékos emberek kérdezzenek meg bennünket arról, szükségünk van-e segítségre."
A fiatalok kifejtették véleményüket a befogadó nevelésről-oktatásról

Nagyon fontos, hogy mindenki kapja meg a lehetőséget annak szabad megválasztására, hol szeretne tanulni.
A befogadó nevelés-oktatás színvonala akkor a legjobb, ha feltételei megfelelnek számunkra. Ez azt jelenti, hogy a szükséges segítség, a források és jól felkészült tanárok állnak rendelkezésre. A tanárokat motiválni kell, hogy tájékozottak és megértőek legyenek a sajátos igényeinkkel kapcsolatban. Megfelelő képzést kell kapniuk erről, akkor tudnak egymással jól együttműködni a teljes iskolai oktatás folyamán.
Sok előnyét látjuk a befogadó oktatásnak-nevelésnek: több szociális készséget sajátítunk el; szélesebb tapasztalatszerzésre van lehetőségünk; megtanuljuk, hogyan boldoguljunk a való világban; barátaink lehetnek és azokkal szoros kapcsolatot ápolhatunk mind a nem fogyatékos emberek köréből.
Az egyénre szabott, specializált segítséggel történő befogadó oktatás-nevelés a legjobb felkészülés a felsőoktatási intézményekben való tanulásra, de a munkavállalásra is. Speciális központok segíthetnének bennünket, és megfelelően tájékoztathatják az egyetemeket és főiskolákat, milyen segítségre van szükségünk.
A befogadó oktatás-nevelés nekünk és mindenkinek kölcsönösen előnyös.

²⁵ E dokumentum létrehozását a European Agency tagországai és az Európai Bizottság Oktatási, Képzési és Kulturális Főigazgatóságának támogatása tette lehetővé. http://europa.eu.int/comm/dgs/education_culture/index_en.htm (letöltés dátuma: 2014. november)
²⁶ Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és a Befogadó Oktatásért (European Agency for Special Needs and Inclusive Education)
²⁷ Ezek a dokumentumok: „Az Európa Tanács Határozata a fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok többségi iskolarendszerbe és oktatási rendszerbe történő integrálásáról" (EC, 1990); a „Salamancai Állásfoglalás és Akciókeret a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásáról és neveléséről' (UNESCO, 1994); a Luxembourgi Charta" (Helios Program, 1996); „Az Európa Tanács határozata a fogyatékossággal élő tanulók és diákok egyenlő esélyeiről az oktatásban és nevelésben" (EC, 2003); valamint a „Konvenció a fogyatékossággal élők jogairól" (Egyesült Nemzetek, 2006)."