Skip navigation

1. modul

 
A modul tartalmi célja megismerni az érintettek véleményét önmagukról, esélyeikről, lehetőségeikről, jogaikról, ennek alapján feltárni a hallgatók fogyatékossággal kapcsolatos gondolkodását, lehetőséget teremteni véleményük megfogalmazására.
A megvalósítás lépéssora:

 

  • Ráhangoló feladatként egy hallgató felolvassa az elkészített szöveget (1.1 melléklet). A téma: A paralimpiai játékok sportolóinak esélyegyenlősége.
  • A hallgatók sarkok vitatechnikával3 dolgozzák fel a témát, fogalmazzák meg, és vitatják meg egymással álláspontjukat. A hallgatók egyénileg gondolkodnak a problémán, és a tételmondatok alapján elhelyezkednek a teremben4.
  • A hallgatók négyfős csoportjai csoporton belüli mozaikban5 dolgoznak. A négy szövegrész (feldolgozandó téma) röviden ismerteti a Lisszaboni nyilatkozat, a Madridi nyilatkozat, a Szalamankai egyezmény és az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért (European Agency for Special Needs and Inclusive Education) nemzetközi szervezet6 üzeneteit a fogyatékos személyek véleményéről, jogairól (1.2 melléklet).
  • Az egyéni olvasás és jegyzet után „szakértői csoportban" közös plakát készül a résztémákról. Ezeket a csoportok kifüggesztik a teremben. A szakértői munka után „szakértői kerekasztal"7 alakul, és minden csoport megismerheti a társai munkáját. A szakértői kerekasztalt plenáris beszélgetés követi az oktató vezetésével.
  • Ajánlott kifejezések a fogyatékossággal kapcsolatban8 (1.3 melléklet).
  • A hallgatók körben ülve, az ajánlott kifejezéseket használva reflektálnak arra, hogy a témafeldolgozás módja, melyről saját élményt szerezhettek, miként támogatta őket a fogyatékossággal kapcsolatos érdeklődés felkeltésében, a bevonódásban, motivációjuk alakításában.

 

 


3
4 A módszer segítségével a hallgatók számára érthető lesz, mennyire komplex - és esetenként nem egyértelműen meg­ítélhető, árnyalt az aktuális téma. Ezzel megteremthető egy beszélgetést ösztönző kiindulási helyzet. A szöveg megismerését követően a hallgatók egyénileg gondolkodnak a problémán, és kialakítanak egy olyan tételmondatot, amely a saját álláspontjukat tartalmazza.
Például: Egyetértek azzal, hogy azok a paralimpiai sportolók, akik érmet nyertek, tárgyjutalmat kapjanak. Vagy: Nem értek egyet azzal, hogy csak töredékét kapják meg az olimpiai érmesek jutalmának.
Az önálló véleményalkotás a folyamat fontos része, de ha szükség van rá, az oktató is meghatározhatja a lehetséges tételmondatot. [Kőpatakiné Mészáros Mária-Nádas Pál (2006): Ismerkedő könyv. Magyar Paralimpiai Bizottság, Budapest. http://www.mozgasjavito.hu/ismerkedo_konyv/ismerkedo_konyv.pdf]A tételmondat elhangzása után a hallgatók egyénileg írásban rögzítik érveiket, amelyek alátámasztják a véleményüket.
Akik ugyanazt a véleményt képviselik, elfoglalják a terem egy-egy sarkát.
A sarokba rendeződött hallgatók megosztják érveiket társaikkal, közös érvrendszert építenek fel a saját álláspontjuk mellett.
A csoport választott szóvivője elmondja vitaindítóját - a csoportból minél több hallgató szólaljon fel.
Ha egy csoporttagot sikerült a másik csoportból meggyőzniük, akkor az átmegy ebbe a sarokba, de indokolnia kell, hogy melyik érv győzte meg.
Az eredeti csoport tagjai újabb érvekkel igyekeznek megtartani társukat vagy a másik csoportból új tagokat szerezni.
A végleges csoportok kialakulása után a résztvevők feljegyzéseket készítenek a vitáról és összefoglalják álláspontjukat, érveiket.
5 A csoporton belüli mozaik ezen típusában minden csoport ugyanannak a témának (Az érintettek beszélnek) különböző megközelítését kapja. A téma négy része kerül kiosztásra minden kiscsoport tagjai között. Forrás: Bárdossy Ildikó - Dudás Margit - Pethőné Nagy Csilla - Priskinné Rizner Erika: A kritikai gondolkodás fejlesztése. Az interaktív és reflektív tanulás lehetőségei. Pécsi Tudományegyetem, Pécs - Budapest
6 Hazánk 2005-től tagja a szervezetnek.
7 A szakértői kerekasztal számára a csoportmunka végén minden csoport választ egy szóvivőt, aki szerintük leginkább tudja képviselni őket szakértőként a kerekasztal-beszélgetés során. A képviselő személyét sorsolással is eldönthetik, így minden hallgató egyformán intenzíven dolgozhat a csoportmunka során. A hallgatók választanak egy hallgatót, aki vezeti majd a kerekasztal-beszélgetést. A kerekasztal résztvevői egy külön asztalnál (esetleg a terem közepén levőnél) ülnek, és körülöttük foglalnak helyet a többiek. A moderátor (az oktató) röviden bevezeti a témát, és átadja a szót a szakértőknek. Érdemes megegyezni abban, hogy az első körben minden szakértőnek egy perc ideje van, hogy összefoglalja a csoportja eredményeit. Az első kör után kérdéseket gyűjthet a moderátor a hallgatók köréből, amit a kérdezők konkrét szakértőkhöz címezhetnek. A második körben a szakértők reagálnak a kérdésekre és egymás megjegyzéseit is kommentálják.
A szakértői kerekasztalt követheti plenáris beszélgetés a témáról.
8 Felhasznált irodalom:
Dr. Bakanek György-Litavecz Anna (2003, szerk.): Fogyatékosok sportjának sportegészségügyi szempontjai. ISMertető - A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium szakmai kiadványa, Budapest.
Felmérés a fogyatékossággal élő emberek megnevezéséről (1998): De juRe Alapítvány, Budapest.
Litavecz Anna (2004, szerk.): Közvetítés, Fogyatékosságügy és média Magyarországon. Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, Budapest.
Litavecz Anna (2005): A cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság joggyakorlata Magyarországon az értelmi fogyatékos emberek esetében. Záródolgozat. ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest.
Zalabai Péterné (2005): Motiváló - Módszertani kézikönyv foglalkozási rehabilitációs szolgálatok számára. Motiváció Alapítvány.