Skip navigation

2.1 melléklet – 2. szövegrész

„A nyelvi szocializáció egy másik fontos, kulturális meghatározottságú eszközét mutatja be az a tanulmány31, amely az ugratás (teasing) strukturális és pragmatikai jellemzőit vizsgálja a magyarországi cigány közösségekben. Az ugratás a gyermek-felnőtt interakcióban és a felnőttek között is számtalan helyzetben és műfajban használatos. A tanulmány kimutatja, hogy az ugratások nagy gyakorisága a gyermekhez intézett beszédben, az ezekre jellemző témák és diskurzus-stratégiák teljesen beleillenek a cigány közösségekben a gyermekhez szóló beszéd általános mintáiba32. A szerző hangsúlyozta, hogy az ugratás értelmezése és használata során a gyerekek nagyon korán megtanulják, hogy nagy mértékben építeniük kell a kontextualizációs utasításokra, és ez erősen kontextusfüggő beszédmód kialakulásához vezethet. A gyermek effajta jártassága a későbbiek folyamán előnyök és hátrányok forrása lehet. A kontextusfüggő nyelvi szocializáció az iskolában preferált dekontextualizált nyelvhasználattal kapcsolatos nehézségek gyökere is lehet. Ugyanakkor a kontextuális jegyekre való érzékenység, a kommunikációs kerettel való manipuláció egy alapvető túlélési készséget is jelenthet számukra egy előítéletes környezetben.
Az ugratási szekvenciák direkt modellálása, tematikusan pedig a jövőben elvárt, nemi szerepeknek megfelelő viselkedés (lásd. pl. „jó feleség rutin") mintáinak belefoglalása az ugratásokba, szintén arra világít rá, hogy a kisgyermeket a cigány közösségben a közösség teljes jogú tagjának és potenciális kommunikációs partnernek tekintik, s a nyelvi kompetenciával párhuzamosan már a kezdetektől fogva fejlesztik kommunikatív kompetenciáját is oly módon, hogy bevezetik a beszélés funkcióiba, a közösségben releváns beszédműfajokba. A vizsgált közösségekben „a kisgyermekhez szóló beszéd már igen korán (olykor a gyermek aktuális fejlettségi szintjét jóval meghaladó bonyolultsággal) olyan nyelvi mintákat közvetít, amelyek az adott közösség szóbeli kultúrájának integráns részei, s amelyek a későbbiekben megfelelő kommunikációs helyzetekben, adekvát beszédmódot jelentenek majd a felnövő gyermek számára"33. ...
A cigány gyermekcsoportok szóbeli kultúrájának vizsgálata során a kutató arra a következtetésre jutott, hogy „a hagyományos cigány közösségekben élő gyermek iskolás korukra elsajátítják - és alkotó módon alkalmazzák - cigány szóbeli kultúra meghatározó jegyeit: az improvizatív előadásmódot, a párbeszédes-interaktív szövegépítést és a formális beszéd elmeinek használatát"34.

Formális és informális beszéd a romaniban
A közelmúlt hazai etnográfiai és kulturális antropológiai kutatásainak a romani anyanyelvű oláhcigány közösségek anyanyelvhasználatával kapcsolatban az egyik legfontosabb eredménye a romani beszéd két használati módjának, illetve regiszterének azonosítása és jellemzése. Ez azért is nagy jelentőségű, mert a romani párú kétnyelvű beszélők nyelvi kompetenciáját alkotó nyelvek közötti funkcionális munkamegosztás általános szabályiról rendelkezünk ugyan információkkal, de a romani nyelvű kompetencia belső felépítéséről, regisztereiről, stílusairól szinte semmit sem tudunk. Ezért Kovalcsik Katalin és Michael Stewart kutatásainak e vonatkozásai szociolingvisztikai szempontból úttörő jellegűnek tekinthetők.
Párhuzamosan zajló kutatásaik során mindketten azt tapasztalták, hogy a romák anyanyelvhasználatukban világosan megkülönböztetik a hétköznapi, informális társalgási helyzetek nyelvi regiszterét a formális közösségi eseményeken használt idealizált beszédmódtól. Az előbbit a nyelvhasználatra vonatkozó belső, romani nyelvi taxonómiában a „duma" kifejezés jelöli, míg a formális beszéd követelményeinek megfelelő beszédmódok gyűjtőneve a „vorba" terminus. A vorbához állandó jelzőként gyakran társítják a „éaéi" = igaz jelzőt is. A duma-vorba distinkció az informális-formális kontinuum két szélső értékeként is felfogható, hiszen a beszédhelyzet összetevőitől függően különböző műfajú szövegek sorolhatók mindkét beszédmódba, és a formalitás foka szerint számos átmeneti szövegtípus létezhet. Az eddigi kutatások a formális beszéd jellemzőit főként narratívműfajokban vizsgálták".

 

31 Réger Zita (1999): Teasing in the linguistic socialization of Gypsy children in Hungary. Acta Linguistica Hungarica, 3-4. szám, 289-315.
32 Réger Zita - Gleason, Jean Berko (1991): Romani child directed speech and children's language among Gypsies in Hungary. Language in Society, 4. szám, 601-617.
33 Réger Zita (1987): Nyelvi szocializáció és nyelvhasználat magyarországi cigány nyelvi közösségekben. Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 31-89.
34 Réger Zita (1987): Nyelvi szocializáció és nyelvhasználat magyarországi cigány nyelvi közösségekben. Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 84.