2.1 melléklet – 1. szövegrész
„A nyelvi szocializáció vizsgálata áll középpontjában Réger Zita másfél évtizedre visszanyúló kutatásainak, amelyek magyarországi romani-magyar kétnyelvű cigány közösségben vizsgálják e folyamat egyes részterületeit. ... A Réger Zita által elemzett nyelvi anyagot 13 két- vagy többnyelvű magyarországi cigány közösségben gyűjtötték... A felnőtt-gyermek kommunikáció vizsgálatának alapjául szolgáló nyelvi mintát a 0-3 éves kor közötti kisgyermekhez szóló gondozói beszédet rögzítő felvételek képezték.
A pszicholingvisztikai szempontú elemzésben azt vizsgálta, hogy a kisgyermekekhez beszélő felnőttek vagy nagyobb testvérek nyelvhasználatunkban alkalmazkodtak-e a kisgyermek aktuális nyelvi és értelmi fejlettségi szintjéhez. Eredményei azt mutatják, hogy a kisgyermekeknek szóló romani nyelvű gondozói beszéd több ponton is alkalmazkodik a gyermek életkori sajátosságaihoz. A cigány nyelvi szocializációs projektum eredményei e tekintetben jelentős hasonlóságot mutatnak a nemzetközi nyelvészeti irodalmon azon kutatásai eredményivel, amelyek a nyelvelsajátítás szakaszában lévő gyermek nyelvi környezetében egy sajátos, gyermekekhez szóló beszédmódot, ill. regisztert azonosítottak („baby talk", „motherese").
Az említett empirikus kutatásokat, amelyek a felnőtt-gyermek beszédkapcsolat gyermekközpontú, diádikus modelljét vizsgálták, főként angolszász nyelvterületen, középosztálybeli, mainstream családok körében végezték. Azt tapasztalták, hogy ebben a modellben a felnőtt partnereknek tekintik a gyermeket a kommunikációban, s a hozzá intézett beszédben olyan, egyszerűsített regisztert használnak, amely a felnőtt nyelv eszközrendszeréből különböző, univerzális szabályokat követő egyszerűsítő, magyarázó, értelemkifejezést szolgáló átalakítások során jön létre. Ezeket az egyszerűsítő stratégiákat a kutató a kisgyermekhez intézett romani beszédben is azonosított, a nyelv több szintjén is. Jellemzőnek találta például a szavak hangalakjának egyszerűsítését, az ún. dajkanyelvi szókincs használatát, a beszéd énekbeszédszerű, expresszív prozódiáját, a gyakori önismétlésből fakadó redundanciát28. ...
Az egyszerűsített regiszter használata mellett azt is megfigyelte a vizsgált cigány közösségekben, hogy a kisgyermekhez intézett romani nyelvű beszédben már igen korán megjelennek a roma közösség orális kultúrájára jellemző strukturális, interakciós sajátosságok, és a felnőtt közösségekben releváns beszédműfajok, beszédmódok. A romani nyelvű orális kultúra olyan sajátosságai, mint a laza, improvizatív szerkesztésmód, a lírai műfajokat is jellemző nagyfokú párbeszédes jelleg, az interaktív szövegalkotás a gyermekhez szóló beszédben és a cigány gyermekközösségek autonóm verbális kultúrájában is jelen vannak.
Már a verbális korszakban lévő kisbabához szóló beszédben is gyakori stratégia a dialógus-improvizáció. Ezzel az eljárással az anya (vagy más felnőtt) párbeszédet modellál oly módon, hogy a beszélni még nem tudó, vagy valamilyen okból nem válaszoló gyermek helyett saját kérdéseit önmaga válaszolja meg. Ezzel a társalgási, beszédtanítási stratégiával kapcsolatban Réger Zita arra hívja fel a figyelmet, hogy „az e jelenségről rendelkezésünkre álló leírások azt mutatják, hogy a párbeszéd-modellálás során produkált kérdés-válasz párok tartalmilag és terjedelmükben egyaránt szűkre szabottak. Ez az egyszemélyes párbeszéd - mint a kisgyermeknek szóló beszéd általában - a jelenben folyó vagy legfeljebb közvetlen múltban átélt, illetve a közvetlen jövőben bekövetkező eseményekből meríti témáját. ...
Sajátos, a romani nyelvű kultúra döntően orális jellegével összefüggő jelenség az ún. tesztkérdések nagy gyakorisága a kisgyermekhez szóló felnőtt beszédben és a narratív műfajokban. A gyermek nyelvi aktivizálásában, ismereteinek tesztelésében igen fontos társalgási stratégia a tesztkérdések alkalmazása. A tesztkérdések használatának gyakorisága azonban más nyelvi más nyelvi közösségekben az életkor előrehaladásával csökken: ez a kérdéstípus fokozatosan elveszíti jelentőségét, és csupán a formális oktatási szituációkra korlátozódik. A vizsgált cigány nyelvű közösségekben viszont uralkodó társalgási formának tűnt a felnőtt-gyermek interakcióban és a felnőtt narratív műfajokban is. Erről érdekes összehasonlító adatot közöl a szerző: olyan felvételt is említ, ahol a gyermeknek szóló megnyilatkozások kétharmada tesztkérdés volt, míg a nem cigány hátrányos helyzetű anyák hasonló korú gyermekeihez szóló beszédében e kérdéstípus 8-10% körül mozgott29."
A pszicholingvisztikai szempontú elemzésben azt vizsgálta, hogy a kisgyermekekhez beszélő felnőttek vagy nagyobb testvérek nyelvhasználatunkban alkalmazkodtak-e a kisgyermek aktuális nyelvi és értelmi fejlettségi szintjéhez. Eredményei azt mutatják, hogy a kisgyermekeknek szóló romani nyelvű gondozói beszéd több ponton is alkalmazkodik a gyermek életkori sajátosságaihoz. A cigány nyelvi szocializációs projektum eredményei e tekintetben jelentős hasonlóságot mutatnak a nemzetközi nyelvészeti irodalmon azon kutatásai eredményivel, amelyek a nyelvelsajátítás szakaszában lévő gyermek nyelvi környezetében egy sajátos, gyermekekhez szóló beszédmódot, ill. regisztert azonosítottak („baby talk", „motherese").
Az említett empirikus kutatásokat, amelyek a felnőtt-gyermek beszédkapcsolat gyermekközpontú, diádikus modelljét vizsgálták, főként angolszász nyelvterületen, középosztálybeli, mainstream családok körében végezték. Azt tapasztalták, hogy ebben a modellben a felnőtt partnereknek tekintik a gyermeket a kommunikációban, s a hozzá intézett beszédben olyan, egyszerűsített regisztert használnak, amely a felnőtt nyelv eszközrendszeréből különböző, univerzális szabályokat követő egyszerűsítő, magyarázó, értelemkifejezést szolgáló átalakítások során jön létre. Ezeket az egyszerűsítő stratégiákat a kutató a kisgyermekhez intézett romani beszédben is azonosított, a nyelv több szintjén is. Jellemzőnek találta például a szavak hangalakjának egyszerűsítését, az ún. dajkanyelvi szókincs használatát, a beszéd énekbeszédszerű, expresszív prozódiáját, a gyakori önismétlésből fakadó redundanciát28. ...
Az egyszerűsített regiszter használata mellett azt is megfigyelte a vizsgált cigány közösségekben, hogy a kisgyermekhez intézett romani nyelvű beszédben már igen korán megjelennek a roma közösség orális kultúrájára jellemző strukturális, interakciós sajátosságok, és a felnőtt közösségekben releváns beszédműfajok, beszédmódok. A romani nyelvű orális kultúra olyan sajátosságai, mint a laza, improvizatív szerkesztésmód, a lírai műfajokat is jellemző nagyfokú párbeszédes jelleg, az interaktív szövegalkotás a gyermekhez szóló beszédben és a cigány gyermekközösségek autonóm verbális kultúrájában is jelen vannak.
Már a verbális korszakban lévő kisbabához szóló beszédben is gyakori stratégia a dialógus-improvizáció. Ezzel az eljárással az anya (vagy más felnőtt) párbeszédet modellál oly módon, hogy a beszélni még nem tudó, vagy valamilyen okból nem válaszoló gyermek helyett saját kérdéseit önmaga válaszolja meg. Ezzel a társalgási, beszédtanítási stratégiával kapcsolatban Réger Zita arra hívja fel a figyelmet, hogy „az e jelenségről rendelkezésünkre álló leírások azt mutatják, hogy a párbeszéd-modellálás során produkált kérdés-válasz párok tartalmilag és terjedelmükben egyaránt szűkre szabottak. Ez az egyszemélyes párbeszéd - mint a kisgyermeknek szóló beszéd általában - a jelenben folyó vagy legfeljebb közvetlen múltban átélt, illetve a közvetlen jövőben bekövetkező eseményekből meríti témáját. ...
Sajátos, a romani nyelvű kultúra döntően orális jellegével összefüggő jelenség az ún. tesztkérdések nagy gyakorisága a kisgyermekhez szóló felnőtt beszédben és a narratív műfajokban. A gyermek nyelvi aktivizálásában, ismereteinek tesztelésében igen fontos társalgási stratégia a tesztkérdések alkalmazása. A tesztkérdések használatának gyakorisága azonban más nyelvi más nyelvi közösségekben az életkor előrehaladásával csökken: ez a kérdéstípus fokozatosan elveszíti jelentőségét, és csupán a formális oktatási szituációkra korlátozódik. A vizsgált cigány nyelvű közösségekben viszont uralkodó társalgási formának tűnt a felnőtt-gyermek interakcióban és a felnőtt narratív műfajokban is. Erről érdekes összehasonlító adatot közöl a szerző: olyan felvételt is említ, ahol a gyermeknek szóló megnyilatkozások kétharmada tesztkérdés volt, míg a nem cigány hátrányos helyzetű anyák hasonló korú gyermekeihez szóló beszédében e kérdéstípus 8-10% körül mozgott29."
28 Réger Zita (1987): Nyelvi szocializáció és nyelvhasználat magyarországi cigány nyelvi közösségekben. Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 31-89.
29 Réger Zita (1990): Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció - nyelvi hátrány. Akadémiai Kiadó, Budapest.