Sárgarigó (Oriolus oriolus)

A sárgarigó közepes termetű (23 cm), erőteljes csőrű énekesmadár. A hím tollazata ragyogó aranysárga, a farka és a szárnya fekete. Kiválóan rejtőzködik, feltűnő színezete ellenére nehezen vehető észre a lombkoronában. Nem a rigófélék, hanem a sárgarigófélék családjába tartozik.
A sárgarigó Európában mindenhol elterjedt az északi területek kivételével, de Ázsia keleti és déli részén is megtalálható. Sok szép népi neve van: aranymálinkó, aranymálú, aranybegy, sárga venyhe, aranysárga, szolgabíró. A legtöbb fás élőhelyen előfordul: parkok, fasorok, kertek, gyümölcsösök, ártéri erdők, ligeterdők, fás legelők, kedveli a víz közelségét. Vonuló, a trópusi Afrikában telel. A tojó és a fiatalok kevésbé feltűnő színezetűek, sárgászöldek, mellük és oldaluk csíkozott. Fészkét fák ágvillájába építi úgy, hogy a lomb eltakarja azt. A pár rendszerint több évig visszatér ugyanarra a fára, sőt, olykor az előző évi ágvillát használja. A villa ágait háncsrészekkel, fűszálakkal belefonják a fészek peremébe, a belsejét mohával, szőrrel, tollal bélelik. 3-5 tojást rak, a fiókák fészeklakók, gondozásukban mindkét szülő részt vesz. Rovarokkal, rovarlárvákkal és növények terméseivel táplálkozik.
Jelenlétét jellegzetes fuvolázó éneke árulja el, amelybe gyakran rekedtes „nyávogó"hangokat is belesző.