III. SPORT ÉS PARK

Az 1930-as évek elejére a szőlő kiöregedett, fiatalítása költséges lett volna. 1933-ban Tüll Alajos került a Pius Kollégium rektori székébe, aki az épület modernizálása mellett hozzálátott az iskola kertjének átalakításához. A szõlõt kiirtották, a helyén nyert terület nagyrészt a sportolást szolgálta, emellett megújult az intézet parkja^[16]. Az elgondolást Dulánszky Jenő városi mérnök foglalta tervbe.

 

Az 1910-es években telepített hársfasor

III.1. Sportkombinát

Magyarországon az elsõ világháborús veszteségeknek, a hadsereg kötelezõ leépítésének és a revízió gondolatának köszönhetõen az ifjúság testedzése mind fontosabbá vált. Ebben a szellemben született meg az iskolai testnevelésrõl szóló 1921. évi LIII. törvénycikk, amely minden iskolatípusban kötelezõvé tette a testnevelést.^[17] Páter Tüll a Pius cserkészcsapatának megszervezõjeként is fontosnak tartotta, hogy a kert szolgálja a növendékek fizikai erõnlétét. 1934 õszén egy sportkombinát létesítését határozta el. 1935 novemberében ismertette nagyszabású tervének részleteit a Pius Kollégium növendékei, öregdiákjai, a szülõk és az intézet pártfogói elõtt. Ezek szerint "a szöllõ helyén 12.800m² területû hatalmas sporttelep létesül footballpályával, tribünnel, dobó-, ugró- és 370 m hosszú futópályákkal, melynek két 300–300 m hosszú, egyenletes lejtésû sí- és ródlipálya szolgál keretül. A pompás tervet a 12,5X25 m területû szabad uszoda, fölötte az öltözõhelyiségeket is magában foglaló kilátótoronnyal, továbbá a keleti oldalon fekvõ 50 méteres céllövõpálya teszi teljessé."^[18]

Terasz kialakítása

Az atlétikai pálya részletes tervét Csokonay Sándor és Kismartoni Károly testnevelő tanárok dolgozták ki, majd a budapesti Testnevelési Főiskola elé terjesztették véleményezésre. A főiskola nevében annak tekintélyes atlétika tanára – későbbi igazgatója –, a pécsi születésű Misángyi Ottó bírálta el és támogatta a tervet. A fent felsoroltakon kívül négy teniszpálya szerepelt még az ambiciózus terven, amely a – késõbbre ütemezett – nyári uszoda, a hozzá kapcsolódó öltözõk és a kilátótorony kivételével megvalósult. Hozzá kell tennünk, hogy a bentlakó diákok számára az épületben már 1914-ben kialakítottak egy úszómedencét, amely Pécs első és sokáig egyetlen télen-nyáron használható fedett uszodája volt.^[19]

A terv kivitelezésére nagyobb összegű támogatást nyújtott a Pécsi Takarékpénztár és Pécs városa. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 2.500 pengővel járult hozzá a céllövő pálya megépítéséhez. A Pius mögött emelkedő dombon teraszokat kellett kialakítani. A földmunkák 1935-ben kezdődtek. A következő év tavaszára Gundrum Aurél mérnök irányítása alatt ötven ember kubikos munkájának eredményeként kialakult a sportpálya nagy terasza a hegyoldalban, a régi szőlőskert helyén. ^[20]

1937-re az intézet telkén az alábbi sportolásra, játékra alkalmas tereket alakították ki:^[21]

Már korábban is három játszótér helyezkedett el a gimnázium épülete és a telek keleti fala között. Ebből kettőt használtak az óraközi szünetekben: az 1-3. osztályosok (hat osztály) a középsőt (2.724 m²), ami a földszintről nyílt; a 4-8. osztályosok (szintén hat osztály) a felsőt (2638 m²), ami az első emeletről nyílt. A játszótereket és a megfelelő emeleteket most egy-egy híddal kötötték össze, hogy szünetekben minél rövidebb idő alatt kijussanak a növendékek a szabad levegőre. Az épületet északról és keletről körülvevő angolárkokat^[22] kibontották, kiszélesítették és az udvar felé enyhén emelkedő rézsűket alakítottak ki. Így a mélyföldszinti raktárhelyiségekbe annyi fény jutott, hogy osztálytermeket lehetett bennük berendezni. Az árkokból eltávolított terméskövekkel a játszóterek egyméteres támfalait erősítették meg.

 

Krokettező^[23] növendékek a gimnázium egyik játszóterén

A stadionnak nevezett sportpályán egy 100x55 méteres futballpálya,^[24] egy ugrópálya, súly- és diszkoszdobó kör, valamint ezek körül egy futópálya kapott helyett.

 

Focimeccs a „stadionon”. A bíró P. Lenner

A "stadion" és a legfelső játszótér között két drótkerítéssel körülvett teniszpályát alakítottak ki, a szertornászok számára pedig három nyújtót és két korlátot helyeztek el. A két út kereszteződésénél álló kis házban tárolták a sportszereket.

Építettek egy, a telek szélein futó, 3 méter széles makadámutat, amelyen gépkocsik is közlekedhettek. Télen ezt is sportolásra használták: legfelső pontjától nyugat felé futott le a sípálya, a keleti fal mentén pedig az enyhébb lejtésű ródlipálya. A ródlipályával párhuzamosan, a keleti fal kanyarulatába építették az 50x10 méteres céllövő pályát, amelynek közepén a céltáblák veszélytelen elhelyezése miatt betontetős futóárok húzódott végig a jelzők számára. Közvetlenül az internátus mögött északra elhelyezkedő lebetonozott részt télen fellocsolták, itt korcsolyázhattak a növendékek.

III.2. "Fásítsuk a Piust!"

Páter Tüll a növendékek lelki kiegyensúlyozottságának kedvező harmonikus környezet kialakítására is gondolt. A telek többi részét Báldy László kertészeti felügyelő tervei szerint alakították parkká. A tereprendezés során talajjavításra, kb. 25.000 m² terület gyepesítésére, 820 méter vízvezeték-hálózat építésére de mindenek előtt nagyarányú fásításra került sor.

Készülődés a sípálya tetején

 

Korcsolyapálya az internátus mögött

Tervei megvalósításában az iskola rektorát támogatták a kollégium öregdiákjai, akik gyűlésükön, "megértve a dolog mély szimbolikáját, nagy lelkesedéssel visszhangozták: Verjünk gyökeret a Pius édes anyaföldjében!" Széles tömegeket megmozgató akció indult a Pius parkosításának érdekében, amelyhez a fák és cserjék megváltásának (manapság ezt örökbefogadásnak neveznénk) formájában felajánlásokat vártak. Fásító Bizottságot hoztak létre, amely 1935 decemberében kétoldalas röplapot nyomtattatott, Fásítsuk a Piust! címmel. Ebben kértek minden piusi ifjú- és öregdiákot, azok szüleit, a kollégium barátait, évfolyamokat, osztályokat, hogy 5, 10, 20 és 50 pengős tételekben facsemetéket váltsanak meg, "hogy az a Pius kertjében gyökeret verve hordozza nevüket, örökítse meg emléküket." ^[25] Az intézet már végzett növendékei 1936 februárjában két színielőadást tartottak a díszteremben, melyek 300 pengős bevételét elsőként ajánlották fel. 1937. március 1-ig 6.294 pengő folyt be a Pius kertjének fásítására.^[26]

Dulánszky Jenő alaprajza a kollégium kertjéről, 1938. január 1. A számok a megváltott fák beazonosítására szolgálnak^[27]

A Pius fásításának retorikáját végigkísérte a fák ültetésének és nevelésének, illetve a piusi növendékek nevelésének párhuzamba állítása. A facsemeték a növendékek metaforái, amelyek a piusi atyák gondozásában cseperednek fel: "S a Pius átveszi tőlünk a csemetét, szerető gondjaiba fogadja, öntözi, ápolja, neveli és éberen figyeli – éppúgy, mint azt a fiatal embercsemetét, akit szeptember elején szülője esetleg öregdiák édesapja átültet a Pius termőtalajába, hogy ott hatalmas fává izmosulva az életben vihart álljon, másoknak oltalmat nyújtson, édes gyümölcsöt teremjen!"^[28]

A Pius Kollégium Mecsek Alján című lapjának 27. számában számol be a fásítási akció eredményeiről. Név szerint felsorolja azt a 244 személyt és társaságot, akik 1938 márciusáig fákat váltottak meg és a telek alaprajzán feltünteti az emlékfák helyét. Megtudjuk a fák fajtáját, melyek között 26 féle fenyő, 13 féle díszfa (juhar, nyírfa, kőnaspolya, japán cseresznye, különböző hársfák stb.), 10 fajta díszcserje (fagyal, lonc, liliomfa, pünkösdirózsa, örökzöld cseresznye babér, galagonya és az élősövényt alkotó mályvafa stb.) szerepel. Ezeken kívül természetben 645 pengő értékű fát és cserjét kapott az intézet. A "stadion" alatti lejtőt sziklákkal erősítették meg, ide sziklakertet telepítettek.

Az idősebb atyák egy része nem értett egyet a rektor újításaival. Hauer Ferenc páter, a gimnázium történelemtanára és könyvtárosa például – aki korábban lelkesen kapálta a szőlőt –, a hársfasoron túl, az új parkba nem volt hajlandó betenni a lábát.^[29] Tüll Alajos célja végsõ soron nem volt más, minthogy a kollégium telke a jezsuita nevelési elveket szolgálja. A rend Ratio Studiorum címû tanulmányi szabályzata már 1599-tõl meghatározta saját iskolái számára, hogy a növendékek teljes – erkölcsi, szellemi és testi – fejlõdésére fordítsanak gondot.

III.3. A kert átadása

Az átalakítások a Pius történetének egyik legnagyobb ünnepére, az intézet fennállásának 25. évfordulójára nagyjából elkészültek. 200 hársfát, 110 nyárfát, 53 vegyes lombfát, 96 díszfenyőt, 660 törpe és erdei fenyőt, 3000 fenyőcsemetét, 40 cserjét és 700 m sövényt ültettek el. 1937 pünkösd vasárnapján a jubileumi ünnepségekre díszbe öltözött a Pius parkja. A fákon, bokrokon fehér papírszalagok lengtek, rajtuk a tulajdonosok neveivel. ^[30] Az 1940-es években is a fák mellett elhelyezett táblák jelezték a fák fajtáját és a "tulajdonos" nevét.^[31]

 

 

A hivatalos ünnepség május 16-án, délután ötkor kezdődött a magyar és pápai zászlókkal fellobogózott stadionon. A díszpáholyban rangos vendégek ültek: az alapító Zichy Gyula (ekkor kalocsai érsek), Virág Ferenc pécsi püspök, valamint a jezsuita rend, a város, a vármegye és a tankerület elöljárói. A lelátókon foglaltak helyet az öregdiákok, a Pius testvérintézetének, a kalocsai jezsuita kollégiumnak a száztagú küldöttsége és más érdeklődők. A Pius közel 700 tornaruhás diákja a stadion futballpályáján sorakozott fel. A negyedszázados intézményt köszöntő beszédek után következett a stadiont övező „botanikus kert“ avatása, a megváltott fák átadása. Egy harmadik osztályos tanuló előadta Kákonyi István jezsuita atya A piusi fák ünnepe című költeményét. Ezt a 700 piusi diák avató imája követte, akik saját és egyben a park fáinak nevében kértek áldást ("Halld meg Hozzád kiáltó Csemetéid!"). Végül Zichy Gyula megáldotta a csemetefákat. A hivatalos műsor zárásaként a piusi és a kalocsai diákok szabadgyakorlatokkal, versenyfutással és labdajátékkal szórakoztatták a lelátó közönségét. Másnap, hétfőn délelőtt a stadionon a piusi és a kalocsai diákok futballmeccset játszottak, este a kollégium kertjében, a piusi cserkészek tábortűzével végződött a többnapos jubileumi ünnepség.^[32]