2.6. A szellemi és az erkölcsi fejlődés allegorikus ábrázolása a Ratio Educationis metszetein

A szimbolikus értelmezések világába vezetve említjük meg a Ratio Educationis kapcsán, hogy a kiadvány Jacob Mathias Schmutzer által készített metszeteinek allegorikus  ábrázolásmódjában a  klasszikus műveltség megszerzésére és a korabeli eszménynek megfelelő  jellem kialakítására igyekvő törekvések megjelenítése két külön ábrázolást nyer.  Schmutzer metszeteinek egyikén egy antik viseletet hordó női alak, a tudás papnőjeként, kézen fogva vezet egy nemes ifjút egy oszlopcsarnok felé, azaz - Mészáros István értelmezése szerint - a magasabb tudás megszerzése felé (Mészáros, 1981). A másik metszeten a nőalak egy geometrikus formában kialakított, szabályos, gondozott kert útvonalainak metszetében áll, mögötte faiskola, szigorú szabályossággal ültetett fákkal, gondozott, nyírt sövényekkel. A középen álló fiatal nő egy facsemetét tart finoman a jobb kezében. A háttérben egy kör alakú oszlopcsarnok, felette koszorú lebeg, a magasabb műveltség szimbólumaként. E magasabb műveltség irányába, azaz az eszmény felé mutat a női alak a bal kezével; a cél felé, amelynek elérésére a nevelés irányul. Jacob Mathias Schmutzer e két metszetén a tudásgyarapítás és a jellemformálás két szálon futó folyamatként, egymástól megkülönböztetett allegorikus jelenetként látható. Mészáros István meglátása szerint ez a kettősség a Ratio Educationis fogalomhasználatában is tükröződik az oktatás és nevelés fogalompár gyakori megjelenésével (Mészáros,1981), illetve az oktatás és nevelés fogalompár máig ható használata ebben a munkában bizonyos értelemben megalapozódik. Az fentiekben tárgyalt időszakban megjelenő motívumok; az iskola mint kert, a nevelő mint kertész, a növendék mint csemete vagy palánta olyan metaforák, amelyek a mai napig áthatják a pedagógiáról való gondolkodásunkat.