Feketerigó (Turdus merula)

A feketerigó 24-25 cm nagyságú. A hím tollazata fekete, csőre és a szem körüli gyűrű narancssárgás. A tojó sötétbarna, testalja világosabb, sötétebb sávozással. A fiatalok rozsdabarnák, testaljuk mintázott.
Európában, Ázsiában és Afrikában őshonos faj, Ausztráliába betelepítették. Európában gyakori fészkelő, az északi sarkkörön túl és a magashegységek kivételével mindenhol előfordul. Magyarországon védett faj, a hazai állomány nagyobb része áttelel. Régebben inkább erdőkben, cserjésekben fészkelt, ma már azonban kiválóan alkalmazkodott a városi körülményekhez is. Lomb- és tűlevelű erdőkben, városi parkokban, kertekben egyaránt megtalálható. Fészkét főleg fák, bokrok ágai közé, de emberi településeken, házak teteje alá, virágláda mellé is építheti. A fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz. Tápláléka főleg földigilisztából áll, de gyümölcsöket is szívesen fogyaszt.
Éneke változatos, fuvolázó, strófáinak végét magas hangokkal fejezi be. Veszély esetén többféle hangadása ismert. Repülő ragadozó madár észlelésekor nagyon magas, hosszan elnyújtott, izgatott „cíí" hangot ad. Ennek irányát nagyon nehéz meghatározni, így a ragadozót is megtéveszti. Ha az ellenség a földön közeledik, akkor a jól ismert csettegő, cserregő hangját hallatja. A fiókák eleségkérő hangja öröklött hangadás.